Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-07-25 / 2. szám
1897. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 65 valószínűséget nyújt. Hogy teljes bizonyosságról nehéz beszélni, annak oka épen abban rejlik, hogy az esetek sokfélesége szerint nehéz megválasztani a megfelelő műtéti eljárást, annál is inkább, mert minden műtétmodor ajánlása alkalmával az ajánló eljárásának előnyeit lehetőleg kiemelni iparkodik és igen tágnak jelezi annak alkalmazhatása területét. (Ez állításom igazolására az utóbbi évek történetéből csak a subcou junctivális injectiókra hivatkozom.) A számítás abból indul ki, hogy mentői nagyobb a csábítás, mentői többet igér valamely eljárás, annál többször, annál többen fogják megpróbálni s e próbálástól még azok sem fognak tartózkodni, a kiket hajlamaik a conservativ névre tesznek érdemessé. Már pedig ettől a conservativ elemtől függ minden ajánlott módszer sorsa: ez döntött a Knapp-féle mángorlás, még előbb a sublimatos wattatampon-massage mellett, ez dönt napjainkban a myopiások operálása felett stb. A meleg, széleskörű ajánlást első sorban egyes kísérletek követik. A végzett műtét sikerétől, félsikerétől vagy balsikerétől függ azután, hogy a kísérletet tevő csatlakozik-e az ajánlóhoz, vagy fentartással nyilatkozik az egészről vagy pedig a teljes kiábrándulás, csalódás hangján közli az eredménytelenséget. Pedig ez utóbbit, vagy a féleredményt nem köszönheti másnak, minthogy az esetleg jó műtéti eljárást nem a megfelelő, speciálisán erre alkalmas esetben használta, a mire pedig az ajánló túlbuzgalma ösztönözte. Ez esetben azokról a műtéti eljárásokról akarok nehány szót mondani, a melyek nekem eddig a legjobb eredményt adták, felemlítve balsikereimet másféle műtéteknél, melyeket épen e miatt gyakorlatomból törültem, de felemlítem egyszersmind egy kis módosításomat is, mely nekem már, a megválasztott esetben, gyakran tett jó szolgálatot. Sokszor állottam szemben oly esettel, mikor egy ép conjunctivával rendes, alsó szemhéjjal bitó ember, a kinek orbicularisa rendesen functionál, a kinek conjunctivája — legyen az illető bár éltesebb is — nem volt kitéve éveken át hurutoknak, könypontja nem áll el, a kinél, ha az alsó szemhéjat lefelé húzom s elbocsátom, az rögtön visszapattan, visszasimul a tekéhez, vagyis elfoglalja rendes helyét, a kinél tehát petyhüdtségről, lazaságról, eversióról szó sem lehet, hogy egy ilyen beteg a hályogműtét után 8—4 nappal azzal lepett meg, hogy pl. az éjszaka igen nagy fájdalmai voltak operált szemében. Megnézve a beteg szemét, azt látjuk, hogy az alsó szemhéj bőre igen nedves, ujjaink alól kicsúszik, a pillaszőröket nem látjuk, csak ismételt húzásra kerülnek elő a szemrésből, melyből bőven ömölnek a könyek. A szem maga sokkal izgatottabb, tisztán ciliaris injectio övezi a szarúhártyát; az egész kép — legalább a változás — egy traumatikus kötőhártya és felületes szarúlob benyomását teszi. A beteg fájdalmai is az erosio corneaenél panaszosakhoz hasonlítanak. Ilyen esetben oly entropionnal állunk szemközt, melyet a huzamosabb lekötésen kiviil a beteg jóindulata okozott, a ki „jól behúnyta szemét“ 1 s így orbicularisa valóságos görcsös összehúzódásban van. Természetes, hogy ez az állapot igen hátrányos a betegre nézve, fájdalmas is és késlelteti a gyógyulást. Ezen segítendő, collodiummal bekenhetjük az alsó szemhéjat; ez nehány perez alatt megszárad s alulról felfelé jelentékenyen megrövidíti a szemhéj hosszát. Egy hátránya van, hogy becseppenhet a beteg szemébe s igen nagy fájdalmat okoz, valamint oly erős reactiót a beteg mozdulatában, melynek következményei kiszámíthatatlanok. Ajánlásban van ily esetben a sparadrap alkalmazása. Nekem jó eredményt ez soha nem adott. Nem tudtam jó tapadást elérni, mert a felületet nem bírtam teljesen szárazzá tenni. Két ajánlott műtéti mód azonban feltétlenül jó eredményt ád, azonfelül nem nagyon fájdalmas és a beteg könnyen tűri (míg a 3—4 napos hályogműtett szemével is). Ezek egyikét Celsusról nevezik el s még a kisebb műtéttanokban is megtalálható. így hát nem is szorul arra, hogy valaki újólag felfedezze, felemlítését nem is menti más, minthogy a válogatásnál sok más műtétmódot félretéve, választhatjuk ezt 1 Dufour professor szavai szerint „oly erősen, mintha diót akarna törni pillái közt“. a kis beavatkozást. Ez annyiból áll, hogy figyelmesen megszemléljük az entropionált szemhéjat (a műtét inkább az alsó szemhéjon ajánlható) letörüljük a könyeket, kiegyenesítjük, megnézzük helyzetét akkor is, ha a beteg újra erősen behúnyta szemét. így tájékozódunk az entropion helyéről és anöak fokáról. Ezután két csípővel, melyek közül a jobb kéz felől esőt magunk tartjuk bal kezünkkel, míg a bal kéz felőlit segédünknek engedjük át körülbelül 8—10 mm.-nyi hosszú, 1—2 mm.-nyi széles bőrredőt emelünk fel a szemhéj bőréből, a szemhéj szélével párhuzamosan haladó hossztengelylyel attól 1—2 mm.-nyi távolságban s ezt a bőrredőt a jobb kezünkben tartott ollóval lehetőleg egy csapásra kivágjuk. Majd a vérzés csillapultával egy vékony kis varratot teszünk középütt, egyet ettől jobbra, egyet pedig balra. Az így keletkező, bosszant futó kis hegvonal egyáltalán láthatatlan vagy alig látható, elvész a szemhéj vízszintes ránczai között. A varratok 3—4 nap múlva eltávolíthatók. Sokkal jobb ez a vízszintes redő kimetszése általi rövidítése a szemhéjnak mint a Janson nevével megtisztelt eljárás, mely szerint egy függélyesen futó hossztengelylyel biró bőrredőt kell kimetszenünk s a sebszéleket függélyesen egyesítenünk. Először is a műtét hatására csak rövid időn át van szükségünk, tehát nem szabad észrevehető torzítást okoznunk, a mit pedig a függélyes hegvonal mellett nem kerülhetünk el. Másodszor nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy ez a Janson-féle operálás épen az által hat, hogy tarsus alsó végét — (a szemréstől számítva az alsó szemhéjon) jobban odaszorítja a szemhez — a mi által a felső szélét attól elemeli, távoztatja: vagyis egy bizonyos mértékben szemhéjelállást, eversiót okoz épen középütt, a hol legkisebb az odasimulás. Ilyen elállás igen sok kellemetlenséget okoz, könycsurgást tart fenn, idült hurutot idéz elő s találkozunk is ily esetekkel, kiknél az orbicularis gyenge. (Folytatása következik.) IRODALMI SZEMLE. A szem segédszerveivel és mozgató készülékével foglalkozó újabb közlések közül gyakorlati szempontból a következők bírnak nagyobb érdekkel: Wolff a ptosis operálására két eljárást is ajánl. Az első lényegében a felső szemhéj emelő izmának elörevarrásában áll; W. a pillaporcz convex szélén ejtett börmetszésen át kipraeparálja a levator inát, aláköti s az alákötési hely alatt átvágva odavarrja az ínvéget az izom tapadási helyére, a mely ugyancsak W. kutatásai szerint a pillaszél fölött mintegy 5 mm.-nyi magasságban van. A másik eljárás a szemhéjemelö izom resectiója, a melyet a szerző a kifordított szemhéjon a conjunctiva felöl végez. A kötöhártyát a tarsus felső szélén redöbe fogva egy ollócsapással vágja át, a kidolgozott izomból egy tetszésszerinti darabot kivág s a végeket összevarrja. Az összetérö kancsalság operatív gyógyítását tárgyalja Bull. Váltakozó strabismusnál, ha az egyik szem csak kisfokban amblyopiás, az erősebben eltérő szemen végzett egyszerű tenotomia rendszerint kielégítő eredményt ad. Ha a strabismus állandó s a két szem fénytörése között nagyobb különbség van, a kancsalító szem belső egyenes izmának hátrahelyezése s a külsőnek előrevarrása ajánlatos ; műtét után az ametropia-üveggel javítandó. Ha a külső egyenes izom elgyengült, ezenkiviil még utóbb a másik szem belső egyenes izmának átmetszése is szükségessé válik. Mindkét internusnak egyidejű átmetszése B. szerint nem ajánlatos. Ugyanezen tárgyról ir Landolt, a ki számos éveken át nyert tapasztalatai alapján legczélszeriibb eljárásnak tartja mindkét egyenes izom elörevarrását egyúttal az ín egy kis részének resectiójával combináltan. L. szerint ezen műtét kis kivétellel többnyire megfelel czéljának s más eljárások felett azon előnye van, hogy a szemek összetérítési szélességét nem csökkenti. (Arch. d’Ophthalm. XVI. 401. 1.) A kötöhártya desinficiálására foganatosított eljárásokra érdekes világot vetnek Bardelli vizsgálatai, a ki a desinfectio előtt és után készített bakterium-culturákat a kötöhártyára öntött steril bouillonból. A desinfeetiót operálandó szemeken eszközölték s a második bakteriologikus vizsgálat a kötelék levétele után rr
