Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-11-29 / 5-6. szám

1896. 5—6. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

39

Április 20-dikán iridectomiáltam. Jól tartott, a műtevés baj nélkül ment. Nem így a gyógyulás. Három hétig iritis jött közbe, izzadmány sero-fibrinosus alakban mutatkozott, a coloboma elkeskenyült, alul synechia maradt, a lencse tokján finom lerakodás hártya alakban állandósult. Hat hét alatt a szem megbékült és a látás attól fogva Hm 2 D mellett ujjaknak 5. m.-re olvasásban állott. így van ma is.

Ezen egyik szemével tehát a patiens nem épen szerencsésen járt. Lobjai megszűntek ugyan, de a functio kevés. Ezt meggondolva, érteni fogjuk a betegnek magatartását másik szeme ügyében, mely különben E és 6/fi visussal birt.

Ugyanis 1885. január 5-dikén bal szemén ködösséget tapasztalt. Ez változékony volt. Színkarikát nem észlelt. Midőn vizsgáltam a pupilla kicsiny volt, de a csarnok is szűk, T +?, közegei tiszták, -j-1 D-val visus 6/0, a látótér teljes, semmi kivörösödés. Ezek alapján csak glaucoma prodromáira lehetett gyanú. Pilocarpinból 2 cgr. 10 gr. vízre, tehát Vg°/o erőben használtattam kétszer naponként és rendes észlelés ala vettem. Négy hónap alatt semmi jelenség sem volt. Ekkor a pilocarpiut kihagyattam és + 3 D-val némi olvasást megengedtem. Kívántam azt is, hogy sokat szabad levegőn legyen, járkálni azonban fájós lába miatt kevesett tudott.

így bőven két év eltelt. 1887. szeptember 5-dikén megint jött rohamja. Az elsőnél ez kifejezettebb volt, úgy hogy most már kétségtelen volt a glaucomás jellem: ciliaris injectio, T+l, tágabb pupilla, c/12 visus. Ekkor iridectomiát szóba hoztam, mint a hogy kötelességemnek tartottam és egyelőre l°/o pilocarpin-cseppezést háromszor naponként rendeltem. A szem azonban hamar megnyugodott.

Ekkor nehéz helyzetem lett. Iridectomiáljak-e már vagy még nem ? Rémképül a másik szem története állott. Hátha ezen szemen is iritis fog az operálásra támadni? Egyrészt az iritis jobban elkerülhetőnek Ígérkezett, ha újabb lobrohamot nem várunk be. Másrészt a szem a pilocarpintól egyelőre teljesen megcsendesedett és annak jó hatását az iridectomiával (és az általa eshetőleg inducált iritissel) megcsorbítani valóságos megrontás lett volna.

A dilemmából kisegített a betegnek vonakodása, mely az előzmények szerint csak természetes volt. A házi orvossal egyetértőleg a pilocarpinozás mellett, mig csak lehet, maradni határoztunk.

Az eredmény fényes volt. Kilencz év telt már el azóta, az asszony most 74 éves, látása még mindig jó, olvasni is szokott, glaucoma rohamja nem jött többet. A pilocarpint nehány hónap után megint gyengébbre, azonban csak 1/a°l0-ra, vittük vissza és ebből reggel-este csepegtetett egy félévig, azután hetenként háromszor mintegy egy évig, később már csak ritkán, t. i. ha idegen érzése volt a szemen, bár lobroham sohasem jött. Most már évek óta nem csepegtet és jól van.

Ilyen tapasztalat, ha egyedül állana is, nemcsak feljogosít, hanem egyenesen kötelez annak alapos meghányására, hogy iridectomia helyett pilocarpinozás mily körülmények között jöhet számba. Hogy azonban nem mindig ilyen tetszösen megy a dolog, példa reá a következő eset.

IX. W. K., 58 éves laptulajdonos egy vidéki nagyvárosban. Szembaja 6 évre megy vissza. Az első időről azt beszéli el, hogy 1890. áprilisban nagy glaucoma rohamja volt és akkor L. dr. eserin-cseppekkel otthon rövid idő alatt kigyógyította, egyszersmind operálást sürgetett. Azon 1890. év julius 2-dikán a beteg nálam consultált. A lelet az volt, hogy mindegyik szemen alul'cataracta incipiens és e mellett glaucoma incipiens mutatkozott, a visus + 1 D-val j. sz. = 6/20 ? b. sz. = 6 j 5 ? volt, olvasni+ 41) üvegje szolgált, de + 4'5 D jobb volt. Az utóbbit rendeltem. Iridectomiát nyomósán ajánlottam. A beteg azonban még előbb haza utazni akarván, ideiglenes szerül 1%-os pilocarpin oldatot írtam fel, hogy ebből mindennap egyszer kivétel nélkül és ha kellene többször is csepegtessen. Ezt meg is tette 6 évig, de azért ezen f. é. tavaszán mégis iridectomia alá került. Az időközi 6 évről elmondja, hogy glaucoma roham évenként l—2-szer kicsi fokban megjött, mely esetben a pilocarpinból óránként 2—3

cseppet használt, mire kevés óra alatt megint kilábadt. Életmódja óvatos és meggondolt volt. 1896. márcz. 29-dikén glaucoma roham — úgy hiszi, hogy felindulás mián — oly nagy mértékben fogta el, hogy a félórás pilocarpincseppezés mitsem használt és szeme 6—8 óra alatt teljesen vak lett. L. dr. ismét orvoslásba fogadta és eserint rendelt, a mi kevés nap alatt enyhülést hozott, úgy hogy 6 nap múlva orvosa küldéséből Budapestre utazhatott, hol a vezetésem alatt álló klinikán róla a következő adatok találhatók.

1896. április 6-dikán mind a két szem segéd és védő szervei épek; a jobb szem tarsalis conjunctivája vörös, a szemtekei kötőhártya is vérágas, a cornea ép, a csarnok sekély, az iris szálazata durva és színehagyott, a pupilla tágas és nem kerek, a közegek zavarosak, Hm 3'5 D és visus —• 5/80, a bal szem conjunctivája halovány, a cornea ép, a pupilla gombostűfejnyi, Hm 2 D és visus.= 5/50. Április 7-én a jobb szemen iridectomia történt (a balat nem akarta operáltatni) és 14-dikén gyógyultan távozott 5/30 visussal, azon utasítással, hogy pilocarpint még néhány (4?) hétig a jobb szembe, mindig pedig a bal szembe csepegtessen és majd 4- 5-5 D-val olvasson.

Levélben megkeresésre legközelebb állapotáról azt írja, hogy jól van, látása még javult, szemüveggel munkál, sok munkát azonban bajosan győz, mert nyomó érzés támad, az operált szemmel magában némely tárgyakat másképen lát, mint az egészségessel, vagy mint mind a kettővel.

A cataracta incipiens, mint az adatokból kivehető, a hat év alatt nem növekedett és egyelőre alig bánthatja. Operálni a bal szemet is bizony jó lett volna, mert hátha a pilocarpin a szolgálatot mégis felmondja. Hogy az eserint próbálta a házi orvos akkor, midőn a pilocarpin cserben hagyott, nagyon helyeselhető.

* * *

Az előadott 9 eset a pilocarpin hasznossága szempontjából kivonatolva a következőket mutatja:

I. Az iridectomiált két szem közül a hamarább megbetegedettet és operáltat még az operálás után is folyton pilocarpinozni kellett, még pedig teljes eredménynyel.

II. A pilocarpin kihagyásával bajt hozott magára a beteg.

III. Az egy és fél évig pilocarpinnal teljesen jó karban conservált szemet kár volt átalános szempontokból iridectomiálni. Mindenek szerint a pilocarpin is megtette volna.

IV. A mely látásbeli hanyatlást az iridectomia alig tudott megállítani, azt a pilocarpin igen feltűnően tudta meglassítani.

V. Az iridectomia idejében a másik szemre átugró glaucoma rohamot a pilocarpin bajosan csillapította, ezért kevés nap múlva ezt is operálni legjobbnak látszott.

VI. Ugyanilyen helyzetben a másik szemet a prophylactice adott pilocarpin nem mentette meg az átugró lobrohamtól, de ebből erélyesebb alkalmazásra mégis kigyógyította.

VII. Két szakaszban mutatkozott glaucoma rohamok pilocarpinra úgy elmaradtak, hogy azóta már majdnem 4 évig pilocarpinra sincsen szükség.

VIII. Kimaradt glaucoma rohamok 9 év óta, a nélkül hogy a pilocarpin több mint 1—2 évig használatban lett volna.

IX. A szükséges iridectomia elodázása 6 évig pilocarpincseppekkel.

Összefoglaló következtetések tevése előtt a glaucomás kóranyagnak némely körülményeivel és a miotizálás megészlelésének lehetőségeivel kell bővebben foglalkoznom.

Tanulságos és jellemző eseteket szemeltem ki tapasztalataim sorából. Tudnék még többet is összekeresni.1 Itt olyano-1 Cohn Hermann részletesen csak öt esetet közöl ugyan, de túltesz rajtam azon vasúti igazgatójával, a ki glaueomáját 14 év óta nyomja el escritmel. Ennek ellenében meg én hangsúlyozhatom, hogy egyes esetekben (VII. és VIII.) a mioticumot kihagyni is lehetett.