Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-11-29 / 5-6. szám

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1890. r>—0. sz.

kát állítottam egymás mellé, melyeket teljesen áttekinteni alkalom nyílt. Nem reflektáltam olyanokra, melyeknél csak töredékes tudomásom jutott, vagy a kik szemem elől eltűntek, vagy a kiknél csak mulékonyan, pl. mint consiliarius, szerepeltem. Sőt az említettek egynek (IX.) kivételével mind helybeliek. Klinikai betegek említését is kerültem, mert életkörülményeikkel nem eléggé foglalkozhatom a tanítás folyamában, holott azok az ilyenféle tudományos búvárlás szempontjából számba jöhetnek.

Annak megítélését, hogy mikor kezd a pilocarpin cserben hagyni, az intelligens fővárosi lakosra és kitűnő házi orvosára nyugodtabbau lehet rábízni, mint egy napszámosra az ország határáról, a ki a legjobb esetben 10—12 ezer más lakossal élvezheti a sokat zaklatott körorvos megfigyelését és véleményezését.

Teljesen kimerítő statistikai munkálat kívánatosnak látszhatik. Azonban előre tudható, hogy adatai sokban bizonytalanok és egyenlőtlen értékűek lesznek. Ha csak a magam adataira gondolok, azok számát sem tudnám biztosan határolni. 15 év alatt alighanem magángyakorlatomban 50—80, klinikai anyagomban pedig 300—500 glaucomás beteget láthattam, a legkülönbözőbb stádiumokban. Pilocarpint bőven, talán mindegyiknél alkalmaztam. Az eredményről némelyiknél tudok, másnál nem. Kárt belőle származni sohasem láttam. Mindezeket a nagyon egyenlőtlen mértékben tudomásba vett eseteket a naplókból kijegyezui és táblázatokban összehasonlítani nagyon hézagos anyagot szolgáltatna, mely esetleg a következtetésekben félre is vezetne.

Hű képét a glaucoma lefolyásának, pilocarpin használat nélkül vagy a mellett, más észlelők sem igen fogják adhatni, mert valámenyiünk beteganyagja ilyen tudományos kérdéssel szemközt határolatlan és töredékes.

Határolatlan, mert a glaucoma gyanújába kérőiteknél észszerűen már pilocarpint kell adnunk1, és ha ez hatott, nem tudhatjuk, hogy az esetet hová számítsuk. Töredékes, mert a sok között csak néhány esetünk szokott akadni, melyet a maga egészében epikritice értékesíthetünk.

Sőt, úgy látszik, épen a fővárosokban élő európai hírnevű celebritások helyzete olyan, hogy szellemi fölényük ezen kérdésben nem igen érvényesülhet. Tömérdek igénybevétetésük miatt az egyes eset kortörténetének fonalát, ha az hosszú, nem követhetik figyelemmel. Másoknak adataiban kénytelenek megbízni, az előzményeket sokszor csak a laikus betegtől hallják, a kórlelet lényeges adatait is sokban a segédek mondják be. Egy megadott status fölött Ítélnek, azután a beteg elmegy és más orvos cselekszik a kapott directio értelmében.

Ha az ilyen nagyrangű szemésznek gyakorlata főként a súlyos eseteket hozza az ő szeme elé, akkor ugyan a pilocarpinuak nagy hasznavehetőségéről igenlő vagy tagadó véleményt alkotni hivatva lehet-e ? És ha minden oldalról mint nagy autoritást elismerik, annyira, hogy keletről és nyugotról a legbonyodalmasabb esetekben a végszót tőle várják, akkor honnan vegye a lelkiiletet, hogy a pilocarpin kérdésében állást foglalni magától megtagadja ? És ha saját véleménye van, melyet részben az általa látottakra is alapít, akkor azt kimondani, és hogy azt mások is irányadónak veszik, azt szívesen látni nem természetes dolog-e'? Es mégis véleméuye alapján a piloearpinozás kérdése a mondottak után véglegesen és átalános érvénynyel eldöntve lehet-e V

A magánorvosoktól eddig nem liallik, hogy sok glau comát meggátolnak miotikus szerekkel. Ez a körülmény azonban épen nem bizonyítja, hogy az még sem történik. Ki a tudója, hogy talán nagyon sok esetben, sőt némelyikben akár csak gondolomra, pilocarpinnal a vidéki, a házi, az általános

1 Egy része a consultálóknak még alig- beteg, csak aggódik : határozatlan panaszokkal van csupán. Az ilyesnek, ha glaucomára emlékeztető valamilyen apró körülmény, akár a subjectiv, akár az objectiv tüneményekben van, már 15 év óta elmaradhatlanul pilocarpint is rendelek, sokszor csak mellékes kis dosisban (pl. hurut miatt szemvizet és bele Vő, Vio sőt V6o°/o pilocarpint). Kár ebben nem Tejelhetik, sőt esetleg nagy haszon.

40

gyakorlatot űző orvosok a glaucomákat áldásos módon elnyomják, a nélkül hogy erről akár statistics akár a betegek nyilatkozataiban szó esnék ?

Nyilvános, hogy ezen kérdést, melyben az észleleti anyag természete olyan nagyon számba veendő, egyes szakember nem fogja eldönthetni. Erre csak sokaknak összesített közlései alkalmasak. Még legtöbbet lehet adni a német kisebb városok szemgyógyintézeteinek tapasztalataira, mert azok sűrűén lévén elhelyezve, kisebb körben ugyan, de ebben meglehetős kizárólagossággal ténykednek. Így az eseteket meglehetős egyenletesen, elejétől végig észlelni leginkább ezeknek van alkalmuk.

Midőn az észlelés körülményeivel ilyen szokatlanul bőven foglalkozni bátorságot vettem, ezt azon kényszerűségből tettem, hogy különben nem válhatnék világossá, miért ajánlok óvakodást az egyes autoritások kimondásaival szemközt; miért nem tesznek reám nagyobb benyomást az általam is személyesen tisztelt Schweigger berlini nagyliirű tanárnak, a higgadt klinikusnak, a miotieumokkal való túlzás ellen tett óvásai; miért közlök mégis egyes kiragadott eseteket és fűzök hozzájuk átalános értékűeknek képzelt levezetéseket.

A klinikai kutató, mint minden természettudományi búvárló, a változások logikai alapmethodusán indul. Ha megfigyel, akkor keresi, hogy az élettani folyamatban mi a változás, azaz a kóros. Ha kísérletez, akkor keresi, hogy a megváltoztatott körülmények között, tehát a határozott beavatkozások mellett, milyen különbség áll be a folyamatban. A körülmények változtatásával tanul a therapenta A változások és a változtatások ezen methodusa azonban a kórágyon eseteket hoz elénk, melyek részint közös, részint különböző tartalmú tényezőkből állanak össze. Ha a különneműt nem tudjuk biztosan kizárni, akkor a közösnek megítélésében és az erre alapított "levezetésben is könnyen tévedhetünk.

Az én pilocarpinnal gyógyított és itt elmondott 9 esetemben a közös körülmény az, hogy valamennyi nagy értelmű ember; hogy valamennyi a sorsát az én kezembe tette, de nem egy alkalommal csupán ; hogy valamennyinél a lehetőség biztosítva volt, hogy a pilocarpint az iridectomiával a kellő időben felváltassa. Ha mindezt szem előtt tartjuk, akkor a látszólagosan kevés eset aránylag az összes glaucoma esetekhez már nem jelentéktelen szám és nemcsak azt hirdetni alkalmas, hogy „mi a lehető“, hanem azon irányban is bizonyítóvá kezd vallani, hogy „mi a kötelező“.

Nagyon indokolt a feltevés, hogy e föld kerekségén még számos szemész van, a ki a mioticumoktól szintén többes számban látott kiváló eredményeket. Es ha ezeket nem az előttük megfordult összes glaucoma esetekhez, hanem csak az elejétől fogva jól és hosszasan megfigyelt esetek számához viszonyitanók, akkor a mioticumok hasznavehetősége fényesen bizonyulna és jelentésük oly nagyra növekednék, hogy a mioticumoknak az iridectomia előtt megpróbálását egyenesen kötelességgé emelnék.

A Schweiggertől Cohn Árminnak tett ellenvetést, azt hiszem, az elmondottak számbavételével kell elbírálni.

Ha a glaucoma kezdeti idejében miotieumokkal úgy elnyomható, hogy az iridectomia hosszan elodázható, sőt egyes esetekben el is hagyható: akkor a glaucoma első gyógyszere a mioticum. És az iridectomia mint erőszakos és a látást már magában is csökkentő eljárás csak azutánra való, midőn a mioticum elégtelennek bizonyul. Hogy ebben sokszor mulasztás fog történni, nagyon lehető. Sőt hogy, a mint eddig az értelmetlen néposztály az iridectomiával is elkésni szokott volt, úgy ezután majd a művelt néposztály a pilocarpiuban makacskodás miatt fog az iridectomiától hozakodni és ebben esetleg károsodni, ez is .psychologice előre látható. Mindez azonban a külső körülményekhez tartozik és a tudományos állásponttól különálló dolog. Ha tehát praktikus szempontból nagyon igazat kell adni a bő tapasztalatú consiliariusnak, Schvveiggernek, ez még sem változtat azon a felfogáson, hogy a míg a pilocarpin teljesen kielégít, addig az iridectomiával a háttérben lehet, sőt kell maradni.