Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
1896. 4. sz. 33 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET Lipcsétől alig félórára: Halléban Németország másik hírneves szemorvosa: Hippel működik. Klinikája egyike a legszebbeknek, operálási terme mintaszerű berendezésű, villanyvilágítású (szemtiikrözési helyisége is, s ugyancsak ez áramot használhatja a delejes műtétre s cautherizálásra), asepsise biztos, de egyszerű. Az operálások alkalmával nem a gyorsaságra, hanem az exactságra fekteti a fősúlyt. A betegek az operálási asztalról felkelnek s gyalog mennek kórtermeikbe. A chloroformmal kissé pazarul bánik, a mint a beteg rosszul tart, azonnal alkalmaztatja. Maga a klinika beosztása igen czélszertí. A földszinten van a magas világos előadási terem, a laboratórium s a járó betegek számára szolgáló helyiség ; az első emeleten a kórtermek legnagyobb része, az operáló terein, könyvtár s a tanársegédi lakás. Privat betegek számára nincs helyiség. Tényleg az a helyes alapelv, hogy minden a klinikán tartózkodó beteg tanítási czélra szolgáljon. Németországban egy ideig az az áramlat volt uralkodó, hogy a privat betegek klinikára való felvétele gazdasági okokból, de meg azért is, hogy az igazgató-tanár idejét ne forgácsolja el s mennél többet legyen a klinikán, szükséges; legutóbb azonban, az ellenkező nézet jut érvényre. A munkabeosztás azonos a többi német klinikáéval: reggel beteglátogatás, azután operálás, a járó betegeknek rendelés s délben előadás. A délután a laboratóriumi munkáé s cursusok és gyakorlatoké. Az orvosi személyzet képzett, előzékeny, jó modorú. A klinikán tisztaság s rend uralkodik. Sokkal kedvezőtlenebb benyomást nyer az ember Berlinben. Németország leglátogatottabb egyetemén 1 rendes tanár (Schweiger) van s tanterme alig 40 hallgató számára való. Az épület új, de a fülklinikával összeépítve szerencsétlen beosztású. Helyiségei elégtelenek, külön operáló terme nincs, s a mi a legnagyobb baj, az egész klinika nélkülözi az első kelléket: a tisztaságot. Az ápolók hatásköre meglepően nagy, jegyzőkönyvet vezetnek, kötést, orvosságot alkalmaznak, véleményt mondanak, basáskodnak. Maga Schweigger ma is a régi gárda előkelő képviselője, rendkívül ügyes kezű Operateur, első assistense: Silex magántanár s laboratóriumi segédje : GreelY magántanár, kiváló képzettségű, jól ismert szakemberek, de úgy látszik, a hiányokon nem képesek segíteni. Az operálásokat a poros teremben, egy birtelenében odatolt börágyon nagyon is hiányos tisztaság mellett majdnem kivétel nélkül maga Schweigger végezi. A forró vízbe csak pillanatra bemártott eszközöket az odatartott papir tálczáról tisztogatás nélkül is visszaveszi, de mindez nem egyszer meg is látszik a szemeken: izgatottak s nem egyszer gyuladtak. Hirschberg ma is az, a ki régen volt: éles eszű, nagy műveltségű s szellemű tudós, előadásait az óriás betegforgalmú magánklinikáján tartja. Épen így a másik rendkívüli tanár: Scböler is, míg Burghartnak a Charitéban van osztálya. ürömömre szolgált, hogy Förstert még működésében találhattam. Visszavonulása előtt való utolsó félévének utolsó hónapjában 71 éves kora ellenére fiatalos kedvvel, páratlan lelkiismerettel s fáradhatatlan buzgósággal működik. Szigorú, de igazságos Ítéletével, széles látókörével tiszteletreméltó alak, de boroszlói klinikája, mely 1876-ban épült rozoga, piszkos épület. (Ez évben kezdik el az új klinika építését.) A kézmosás ritka dolog, kötésül piszkos zöld posztó pólyát használnak, az ápolónők parancsolgatnak, szóval az átalakulás ugyancsak sürgetös. A betegek vizsgálását s a klinikus észlelést Groenow magántanár (első assistens) és Krieness törzsorvos, Meyer assistens nagy lelkiismerettel és pontossággal eszközük. Végül még néhány szót Becsről. Az egyetemi szemklinika most is az „Allgemeines Krankenhaus11-ban nyomorog. Úgy hírlik, hogy az új klinikai telep költségvetése (11 millió forint) már elkészült, de valóban ideje is. Ha, a mint tervelik a régi kórház az új klinikákkal összeköttetésben marad e határozott és czélszertí lépéssel a bécsi orvosi iskola sok év mulasztását helyre pótolhatja. A mit ember tehet, azt Fuchs megtette szemklinikája érdekében : operáló terme modern berendezésű, vizsgáló terme tágas, a szemtükrözöben villanyos világítás van, kórtermei tiszták. Hogy Fuchs kitűnő Operateur s tanár, hogy tankönyve egyike a legjobbaknak az összes orvosi tudományok terén, az ismert dolog. Antisepsise kissé túlhajtott, különösen a kötöhártya zsákot ok nélkül is dörzsöli, mossa s locsolja, de utóvégre a kellőnél valamivel több még nem baj. Személyzete azonban korántsem áll azon a niveaun, melyen egy ilyen klinikán kellene. De jobb erről hallgatni. Schnabel klinikája úgy látszik mostoha gyermek. Fuchs hírneve az övét elhomályosítja, aránylag kevés az anyaga, s kezdetlegesek eszközei. Személyzete azonban már sokkal törekvőbb s több ideaüsmust árul el. Ez pedig ma nagyon kívánatos. A bécsi iskolának úgy is az híre, hogy pénzgyárrá sülyedt. Nincs alkalmam ennek megítélésére, de azt minden igazságos itélönek be kell ismernie, hogy a németországi egyetemeken ma sokkal intensivebb tudományos élet uralkodik mint Béesben. Nem volna helyes, ha mint activ egyetemi szolgálatban álló a mondottak után a mi klinikánk viszonyait a külföldiekkel összehasonlítanám, de úgy hiszem annyit mondhatok, hogy nincs okunk ez összehasonlítástól félnünk. A külföldi orvosok rendesen csak Becsből rándulnak le hozzánk s akkor is csak pár órára. Itt az ideje, hogy hosszabb időre is jöjjenek. Nemcsak jogosult hazafiúi büszkeségből óhajtjuk ezt, hanem azért is, mert a személyes érintkezés a tudomány szolgálatában állók között mindegyik félre üdvös, sőt meg kell vallanunk, az a remény is vezet, hogy a nemzetiségek külföldön tanuló fiai is haza kerülnek, ha tudományos és oktató intézményeinkről igazabb bírálatot hallanak. Az orvost gyakran vádolják azzal, hogy cosinopolita, rólunk ezt senki sem mondhatja, az operáló köntös alatt, a laboratóriumi darócz alatt is hű magyar szív ver! Grósz Emil. KÖNYVISMERTETÉS. Die Einäugigkeit in ihren Beziehungen zur Erwerbsfähigkeit. Von Dr. Hugo Magnus. Breslau, 1895. Könyvében a szerző a félszeműség és a munkaképesség között levő viszonyt tisztán gyakorlati tapasztalatok alapján vizsgálja. S míg eddig az egyik szem elvesztésével a munkaképesség csökkenését 33 73% és 50% közé tették, szerző gyakorlati vizsgálatai után 18% és 30°/o közé teszi. A vizsgálatot egy vas- és aczélgyárban végezte kiosztott kérdőívek segélyével, melyeken a főbb kérdések voltak: A félszemű munkás mikor vesztette el egyik szemét ? Foglalkozása közben történt-e a szerencsétlenség vagy más okból? Változtatott-e foglalkozást a szem elvesztése után ? S végül mennyi a keresete ? A beérkezett adatokat Magnus összehasonlításban dolgozta fel ugyanannyi ép munkás megfelelő adataival. Érdekes a kérdőíveken bejött adatok csoportosításából összeállított eredmény. így például megtudjuk belőle, hogy az összes félszemüek között 1-től 20 éves kor között 60%, 20-tól 30 év között 17'60%, 30—40 év között 9% vesztette el egyik szemét. Megdöbbentő az az eredmény is, hogy a 15 éves koron alul — tehát még a foglalkozás megkezdése előtt — minő nagy az egyik szem elvesztésének eshetősége, mert az összes félszemüek között 50% 15 éven alul levő korban vesztette el szemét. S e nagy számban a szerencsétlenség okozója két harmadrészben a gyermekkorban előforduló sérülések, egy harmadrészben pedig a blennorrhoea neonatorum. Egyébként Magnus vizsgálataiban a következő eredményekre jut: Foglalkozásuk közben 30-tól 40 éves koruk között vesztik el legtöbben szemüket. A munkásosztályban különösen sok a félszemű, vagy egyik szemén rosszlátású gyermek. A gyermekkorban bekövetkezett félszeműség csak csekély befolyással van a mesterség választására. S az ilyen félszemüek ép úgy megfelelnek munkájuknak, mint az ép munkások, mert a félszeműség optikai hiányát pótolni tudják. A 20-tól 35 éves korban félszeművé váltak még igyekezet és jóakarat mellett csak nem egészen ki tudják egyenlíteni optikai következményeit félszemüségöknek, s így csak kis fokban maradnak az ép munkások mögött,
