Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
32 ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 1896. 4. sz' Tekintve ugyanis azon tudvalevő tényt, liogy a különféle életpályák különböző látóélességet igényelnek (mérnök, betűszedő, géplakatos stb. csak jobb és teljesebb látóképesség mellett boldogulnak, mint pl. kereskedő, földmíves), a tanulóknál talált vizsgálati eredmények fontos és biztos útbaigazításául szolgálhatnak a választandó életpályára nézve. 3. A gyermek látóképessége, továbbá nagyjában azon életpályák, melyekre ennélfogva alkalmasabb vagy a bizonyítványban magában vagy egy ahhoz mellékelt külön iratban adandó a szülök tudtára, különösen az elemi és közép polgári iskolák legfelső osztálya végén. 4. Ezen vizsgálatokat végezze és útmutatásokat adja egy ezzel állandóan megbízott szemorvos. Úti levél. Épen nyolcz éve, hogy e folyóirat hasábjain külföldi utamon szerzett tapasztalataimról beszámoltam. Azóta a szemorvoslás tudományában nem történt ugyan sem korszakot alkotó felfedezés, az oktatásügy terén sem változtak lényegében a viszonyok, mégis szükségét éreztem annak, hogyha nem is hosszabb időre mint akkor, hanem legalább pár hétre külföldre utazzam. Más államok tudományos fejlődésének ismerete nemcsak megóv az elmaradástól, hanem az önálló munkálkodásra önbizalmunkat is növeli. E kettős eredményen kivül nem jelentéktelen ama szolgálat sem. melyet hazánknak a külföld tudományos embereivel való személyes érintkezés által tehetünk. Sajnos úgy politikai, mint társadalmi, valamint tudományos életünkről még mindig teljesen ferde nézetek uralkodnak. A nyelvi különbség, vagy a külföldre gyakrabban utazó honfitársak mulasztásai vagy a nemzetiségek ferdítései okozzák-e azt, hogy a szellemi aristokratia legkiválóbb képviselői sincsenek viszonyaink felöl tájékozva ?! Pedig nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ahol csak jártam, mindenütt meleg érdeklődést, őszinte rokonszenvet találtam. Az észak németek osztrák ellenes érzelmei csak növelik irántunk érzett rokouszenviiket, s midőn nem csekély kárörömmel nézik az egykor hatalmas bécsi orvosi iskola hanyatlását, örömmel hallanak a budapesti egyetem fejlődéséről. Ama rövid idő alatt, mely rendelkezésemre állott, természetesen kizárólagosan saját szakomnak, a szemészetnek gyakorlása és tanítása érdekelhetett. Németországban ma már misem árulja el a küzdelmet, melyet a szemorvoslás tudománya függetlenségéért s önálló tanszékért majdnem egy évszázadon át folytatott. Ila az ember a tanítás és tanulás intensitását látja, el sem hiszi, hogy a nagy Graefe nem kaphatott rendes tanszéket, s hogy szőkébb hazájában, Poroszországban csak 1873 ban nevezték ki a königsbergai egyetemre az első rendes szemésztanárt. Az utolsó negyedszázad alatt majdnem mind a 20 német egyetemen 40—60 ágyas új szemklinika épült; tantermeket, laboratóriumokat, járó betegek számára szolgáló helyiségeket rendeztek be, s a szemészetet az államvizsgálat kötelező tárgyává tették. így azután a hallgatóság is megszokta, hogy a szemorvoslás tudományát ne tekintse többé specialitásnak, hanem a többi klinikai tárgy egyenrangú társának. A tanszabadság a tanítási modorban a legnagyobb eltéréseket is megengedi, mégis a 2 főirány: az elméleti és gyakorlati képzésre helyezett fösúly szerint szembeszökő. Előbbi irányzat feje: Leber, utóbbié — már koránál s múltjánál fogva is —: Schweigger. Az oktatás szolgálatában a rendes tanárokon kivül a rendkívüli tanárok és magántanárok egész serege áll. Ennek következtében a lefolyt nyári félévben a 20 egyetemen 40 tanerő 103 collegiumot hirdetett. Magában Berlinben, hol az orvostanhallgatók összes száma 1118 volt, 1 rendes, 4 rk. és 4 magántanár 14 collegiumot adott elő. A szemészetet majdnem mindenütt mint féléves tárgyat adják elő, de a hallgatóság az úgynevezett klinikai előadások látogatása előtt a vizsgáló módszerekben és pedig épen úgy a látásvizsgálatokban, mint a szemtükrözésben külön collegiumokban jelentékeny jártasságot szerez. A szemoperálásokat azonban csak facultative hallgatják, mivel nem képez vizsgálati tárgyat. Csak kevés helyen tartanak rendszeres előadásokat, s inkább csak esetek kapcsán fejtegetik a betegségeket. Mondanom sem kell, hogy a rendszeres előadásoknak, ha a megfelelő esetek bemutatása nyomon követheti nagy előnyük van, de készségesen elismerem, hogy ehhez nagy anyag szükséges. Németországban igen nagy súlyt helyeznek az úgynevezett „practizálásra“ : a felhívott tanuló az egész hallgatóság előtt megvizsgálja a beteget s véleményt mond. Hogy e x-endszer nagy előnyei csak kisebb hallgatóság mellett érvényesülhetnek, s hogy így is nagyon nehéz az összes jelenlevők figyelmét ébren tartani, az nem szorul bizonyításra. A tanárnak nemcsak egész tudását, hanem szellemességét is latba kell vetnie, hogy az eljárás a többség számái-a unalmassá s igy eredménytelenné ne legyen. A német klinikai oktatás közvetlen kiegészítője a laboratóriumi munka. Egész Németoi’szágban belátták, hogy a klinikai laboratóriumok nem pótolhatók az által, hogy a vizsgálatok megejtéséi-e a kóiáboncztani, kórszövettani, bacteiúologiai stb. intézetekben helyet adnak, (ha ugyan van hely); a physikai, chemiai s bacteriologiai vizsgálatoknak csak úgy lesz a betegségek gyógyítására, a hallgatóság kiképzésére s a tudomány fejlesztésére üdvös hatásuk, ha e módszereket nem szakítják el a betegágytól. A mint az egyetemi könyvtár nem pótolhatja a klinikai könyvtárt, még kevésbbé helyettesíti az úgynevezett theoretikus tanszék laboratóriuma a klinikait. Mindkettőre egyaránt szükségünk van. Ott kell szereznünk s nyújtanunk az általános képzettséget, a széles látókört, ott kell fejleszteni az ítélőképességet; a klinikai laboratórium pedig a specialis képzés, az alkalmazás műhelye legyen. Sajnos ez alapjában helyes rendszei'nek is vannak kinövései. Az irodalmi túlproductio, a közlési sietség, a hosszú, de üres czikkek igen gyakran a laboratóriumokban születnek, de az üdvös í-eactio máris észrevehető. Leber Graefe Archívumában már a múlt évben felemelte tiltakozó szavát (sajnos saját tanítványai sem hallották meg), Förster pedig a német szemorvosok nesztora, maró gúnynyal ostorozza a tudákosságot. A németoi’szági szemorvosok egyik leghínievesebbje: Sattler tanár, titkos tanácsos. Kitűnő Operateur, fái’adbatatlan búvár s szigorú önbiráló. Sokat dolgozik s keveset publicál: manapság ritka erény. A szürke hályogot iridectomiával operálja, a kimetszést kicsinyre szabja, s mint mondják, ennek ellenére sem fordul elő iridencleisis. (Tanulságos, hogy a kerek pupillas methodus hívei is lassanként visszatérnek a combinált eljáráshoz.) A betegeket műtéti szobában operálja s azután 2 szolga hordágyon viszi át őket a kórterembe. Kötésül kis aluminium kagylót helyez a kötszer fölé s ezt ragasztó csikókkal erősíti oda. Az asepsisre nagy súlyt helyez, de nem túloz, mint azok, kik egy szemoperálás előtt sterilizált csizmát húznak a lábukra. A kötőhártyát nem sanyai’gatja antisepticumokkal s ennek tulajdonítható, hogy Lipcsében az operált szemek alig mutatnak izgalmat. A mi a járó betegeket illeti, úgy az ö klinikáján, mint egész Németországban a fénytöi-és í’endellenességeire fektetik a fösúlyt. A látásvizsgálatok valóban mintaszerűek, de a gyuladásos betegek ellátása sok kívánni valót hagy hátra. A betegeknek nyomtatott utasítást s egy üveg orvosságot nyomnak a kezükbe s csuda, ha a sublimat oldatot ki nem isszák! A sárga kenőcs is túlságos nagy szerepet játszik s a kevés ti'achomást a többi között kezelik. Mindez persze nem a legkellemesebb benyomást teszi. Maga a lipcsei klinika 1883-ban épült. Homlokzatán az első alapítás évét (1820) viseli, minthogy ez a legxógibb német szemkórház. (A .budapesti egyetemi szemklinika alapítási éve: 1801.) Az épület közepén 2 emeletes, oldalán 1 emeletes. A földszinten van a tanterem, a laboratórium, a járó betegek számára szolgáló helyiség, első emeletén az operálási terem, a kórszobák, a másodikon a privat osztály. Kitűnő bei’endezés, hogy a hálótermeken kivül a betegek számái’a nappali helyiségek is rendelkezésre állanak. Az orvosi személyzet nagy. Az első tanársegéd rendkívüli tanár (Hess), a második magántanár (Krückmann), ezenkívül még 2 assistens és körülbelül 8 orvos teljesíti a szolgálatot. Az administratiót külön orvos végezi.
