Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-03-03 / 1-2. szám

1895. 1- 2. sz. 0 K V () 8 I H E T I I, A P — 8 Z E M E S Z E T az azonnal megvakult szemben eleíntén nagy fokban vörös, de már 4 nap múlván teljesen rendes volt. 11 nap múlván kezdő­dik a papilla színelváltozása, mely 22-dik napra perfekt. Mind­két esetben az általános, mint a lokális reactio igen nagy volt. A többi közzétett esetekben a sérelem szúrások vagy döfések által jött létre, többnyire hegyes, de olykor tompa­­végű eszközzel. Megtörténhetik, hogy a sérelmet okozó tárgy vége az orbitába beletörik, ott genyedést okoz és daczára annak, hogy csak hosszabb időnek eltelte után onnan eltávolíttatik, az egyszerű látóidegsérülésnek végkimenetele képezi az eset­nek egyedüli maradandó bélyegét. Ilyen esetet közölt Schlle­­phake.1 A sérelem bottal történt. Retrobulbaris genyedés állott be ; de a meyvakult szemnek háttere ép volt. Az incisiónál 3 cm. hosszú, 8 mm. átmérőjű a felső orbitafalhoz fekvő botvégre akadtak, mely a látóideget a foramen opticum tágán össze­nyomta. Eltávolítása után a szem ismét látni kezdett (ao/;o). A rögzítő ponttól le- és befelé állatidó scotoma maradt vissza. A papilla teljesen megfehéredett. Hasonló esetet (Irósz Emil mutatott be a budapesti királyi orvosegyesület 1894-diki XXII. rendes ülésén.1 2 3 A sértő eszköz tolszár volt, melynek 57 mm. hosszú, 4—6 mm. széles téntás vége az orbitába bele tört. Már 5-dik napra el lett távolítva. A szem teljesen vak. A papilla csak hetek múltán halványult, a centrális érrendszer ép maradt. Köhler ír le egy esetet, hol napernyőnek végével sérült meg a látóideg a szemgolyó ép maradásával. Laqueur-nek egy esetében vékony vasrúd okozott hasonló sérülést. Mind­két e'setben az idővel kifejlődő decoloratio papillae az egye­düli szembeli elváltozás volt. Találtam még más eseteket leírva, melyeknél tompa­végű tárgyak a szemgolyó mellett az orbitába hatoltak és a látóideget bántották; de a sérelem bonyolódottabb: részint erőszakos vongálás, részint szétszakítás. A tiszta és egyszerű látóidegsérülés természetszerűen túl­­nyomólag hegyesvégű eszközök szúrása által jön létre. A következő eseteket ismerem: 1. Vasvillának hegye a felső szemhéjon keresztül; alig- látható seb ; rögtöni megvaknlás; ép szemháttér (ezen eset közölve lett még mi­előtt a papilla színelváltozása bekövetkezett):! 2. Sarló hegye, mely a látóideggel együtt a szem összes mozgató idegeit átmetszette; ép szemháttér; a papilía színelváltozása csak négy hét múltán kezdett külső felén mutatkozni és csak három hónap múltán teljes volt.4 5 * 3. Kardszúrás. Hirtelen megvakulás; eleintén ép szemháttér (cse­kély fátyolozottság); az alsó egyenes szemizom bénult. 14 nap múlván kezdődő decoloratio papillae a centralis érrendszer ép maradásával fi 4. Kardszúrás a jobb alsó szemhéj halantéki végén keresztül, libben az esetben a látóideg átmetszése nem volt teljes. Daczára annak, a látóideg sorvadása már két hóna]) múltán nagy fokban előrehaladt voít.ti 5. Vívópenge szúrása. Külsőleg igen jelentéktelon megsebzés az alsó szemhéjon, valamivel befelé az alsó orbitaszél közepétől. Teljes vakság; ép szemháttér. 17 nap múlván halvány papilla.7 8 6. Késszúrás a kalap karimáján és a felső szemhéjon keresztül. Hirtelen megvakulás; ép szemháttér. A papilla már néhány nap múlván halványodik. Három hónap múltán kifejezett atrophia n. optici meg­­vékonyodott edényekkel K Ezen esetekhez, melyeknél többet a nekem hozzáférhető irodalomban nem találtam, legelőször még a következőt sorol­hatom, melyet a budapesti királyi orvosegyesület 1893-diki VII. rendes ülésén mutattam be. V. Gyula, 18 éves. kecskeméti reáliskolai tanuló 1892. deczember 13-dikán vívás közben vékony vívókarddal az álarcz rostélyán keresztül szúrást kapott a baloldali alsó szemhéján keresztül az orbitába. Kissé cltántorodott, de csakhamar magához tért. Azonnal észrevette, hogy a megfelelő szemen megvakult. A szemhéjak kissé megdagadtak; fájda­ 1 1 Ueber Verletzungen des Nervus opticus innerhalb der Orbita, Giessen, Inaug.-Diss., 1888; ugyanez Berliner klinische Wochenschrift, 1886, 51. 1. (Hippel.)' 2 1894-diki évkönyv, 185. 1 3 Zehender. Klin. Monatsbl. f. Augenheilkunde, XXII. p. 280. 4 Hippel. Berliner klinische Wochenschrift, 1886 Nr. 51. 5 Treitel. Centralblatt f. Augenheilkunde, 1881 p. 321. (i Yvert (Galezowsky). Blessnres du nerf optique. Observation CXXXI. 7 Hirschberg. Centralblatt f. Augenheilkunde, 1884 p. 212. 8 Yvert. 1. c. Observation CXXVIII. lom alig volt. Három nappal későbben osztályomra vettem fel. Külsőleg egy szépen benőtt, még kissé piros, 7 mm. hosszú lineáris sebhely az alsó szemhéj belső felében, az alsó orbitaszél magasságában. A szem­rés jól nyílik; igen csekély protrusio bulbi. A szem minden irányban jól mozog, csak erőltetett be-lefelé való nézésnél a mozgás némileg korlátolt. Közelnézésnél' a két szemnek összetérítése kifogástalan. Pupilla direkt fénybehatásra merev ; csupán oonsensualis reactiót mutat. Szem­háttér teljesen ép. Beteg csak négy napig maradt a kórházban. Midőn két héttel későbben újra láttam, a szem külsőleg teljesen ép volt; de a papilla külső fele halványodni kezdett. Másodtól hónappal későbben a decoloratio teljesen ki volt fejlődve, de a centrális edényfa oly épség­ben volt, mint kezdetben. A szem most a közelnézésnél már hajlamot mutatott kifelé eltérni. Még nagyobb figyelmet érdemel egy újabb esetem, melyet a budapesti királyi orvosegyesület folyó évi 11. rendes ülésén mutattam be. ,1/. János, 22 éves napszámost múlt év junius 18-dikán éjjel az utczán támadták meg. Késszúrásokat kapott arezba és nyakba. Eszmé­letlen lett, állítólag a vérveszteség következtében; egy hétig ágyban fekvő volt. A jobb szemhéjak az egyik szúrás következtében annyira dagadtak voltak, hogy csak harmadnapra bírta nyitni. Ekkor azonnal észrevette, hogy ezzel a szemmel nem lát. Junius 24-dikén jelentkezett osztályomon. A jobb szem fölött az orr tövétől kezdve kissé rézsut ki- és fölfelé a szemöldök területén belül egy 25 mm. hosszú, kissé ogyenetlen pirosas forradás, melytől kozdve le- és hátrafelé az orbita mélyébe, felső falának belső felén egy körülbelül 15 mm. széles, lapos, nyomásra fájdalmas kemény beszürem­­kedést lehet a különben ép szemhéjbőrön keresztül kitapintani. A szem­rés majdnem rendesen nyílik. Csekély ecchymona subconjunctivale a szarúhártya széle mellett ki- és lefelé ; a bulbus nem fájdalmas, csak az orbitába való nyomást nem tűri oly jól, mint a másik szem; ezzel együtt minden irányban jól mozog, csak a be-folfelé való nézésnél némileg visszamarad. Közelnézésnél a két szem összetérítése kifogás­talan. Pupilla kerékalakú, valamivel tágabb mint a másik szemé, direkt fénybehatásra alig reagál; consensualis reactio megvan. Fénytörő köze­gek tiszták. Fundus oculi, kivéve azt, hogy a papilla belső fele és az egyik felfelé vonuló centrális visszérág kissé fátyolozott, bántalmailan. A különben rendes alakú papilla színezete ép. A centrális edényágak teltsége és lefutása nem mutat semmi eltérést. Az állított vakság meg­bízható tettetési próbáknál bebizonyul. De a direkt pupillareactiónak nem teljes hiánya mégis gyanút keltett bennem és behatóbb vizsgálatnál tény­leg kiderült, hogy a centrumon kívül be- és felfelé a látótér egy sectorá­­ban ez a szem látja az ujjakat. Minthogy azonban centrális látása hiány­zott és így fix állásban nem volt tartható, a látótér pontos perimeteres felvételére előbb módot kollett koresnem. A következő eljárást, melyet most már néhány más esetben is jó sikerrel alkalmaztam, oly szemek vizsgálatára melegen ajánlhatom, melyeknél a centrális látás tönkre ment (feltéve, hogy a másik szemé ép). A másik szemnek elrekesztő kagylójába vékony irányzó­­csövet illesztettem, melyen ke­resztül ez az ép szem a peri­meter rögzítő pontját látja, de egyebet nem. így már most a beteg szemet fix állásban tartani lehet; a perimeter mozgékony jele a centrumon kiéül csupán a beteg szem fene­kére vetiti képét. Ezen elöny­­nyel szemben el lehet tekin­teni attól a hibától, mely abból következik, hogy a vizsgá­landó szemnek látástengelye idővel bizonyos fokig eltérő lesz. A mellékelt /. ábra az igy felszerelt rekesznek felére redukált képét mutatja. Ezzel a készülékkel háromszor vizsgáltam meg a betegnek szemét a kórházi orvosi személyzet ellenőrzése mellett. Eegelőször augusztus 14-dikén (2. ábra); másodszor folyó évi január (!-dikán (3. ábra) ; utolsó­­szor február 3-dikán. Meg kell jegyeznem, hogy már július 1-én a szem hátterén a fent jelzett fátyolozottságnak nyoma sincsen, de a papilla külső fele határozottan halványabb, mint a bal szemé. Midőn a beteget csak hetek múltán újból láttam, a decoloratio papillae teljes volt A perimeteres felvételek csak ezen időből származnak. A két első vizs­gálat közt lefolyt öt hónap alatt a szabad látótérrészlet befelé csekély mértékben szűkült; a harmadik nem közzétett lelet azonos a második kai. csak valamivel inkább mint ez, az elsőhöz képest némileg eltolt­unk látszik, a mit abból kell magyarázni, hogy a szem most már küzel­­látásnál bizonyos fokban kifelé tér el. Azon fölötte ritka eseteknek egyikével van itt dolgunk, liol a látóidegnek egy része a sérelemtől ment maradt. Az irodalomban csak két ilyen esetet találok feljegyezve. Schlie­­plialce (Hippel) előbb említett esete, hol a látóideg felső fele az orbitába beletört botvég által megsérült és a látótérben a centrum alatt scotoma maradt vissza. Továbbá Yvertnek egyik említett esete, melyet itt néhány szóval közelebbről ismer­tetni akarok. Egy 24 éves katona gyakorlat közben kard­szúrást kapott a jobb alsó szemhéj külső végén keresztül. 1. ábra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom