Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
10 0 R V 0 S IH E T I L A P S Z E M E S Z E T 181)5. 1—2. sz. Per primam egyesült 1 cm. hosszú heg. Nagy subconjunctivalis vérömleny, tág pupilla, ép szemháttér. Centrális látás és az egész belső látótérfél hiányzik. A halántéki látótérfélben ujjakat olvas daczára annak, hogy a papilla idővel teljesen mcgfehéredett. Perimeteres felvétel hiányzik. Ha végig tekintünk az itten jelzett és közölt esetekben, nem kerülheti ki figyelmünket az, hogy ezen sérülések, bár szintén csak a puszta véletlen vagy a durva és vak erőszak által vannak okadatolva, többnyire egy feltűnően határozott jellegű, ■úgyszólván typusos kórképet és kórlefolyást mutatnak. Már arra Köhler figyelmeztetett, hogy a sértő eszköz csak akkor találhatja a látóidegnek nagyobb mellső felét, mely a centrális edényeket tartalmazza, ha rézsut az orbita tengelyére irányul.1 De tovább mehetünk és mondhatjuk, hogy éppen úgymint például a selerarepedéseknek vagy a chorioidea repedéseknek nem kevésbbé határozott jellegű kóralakjaiban bizonyos változatlan és praecise erőműtani körülmények nyernek kifejezést, úgy ezen „egyszerű látóidegsérülések“ is többnyire oly feltűnő mértékben egybevágnak, mert létrejöttükben bizonyos fix viszonyok és feltételek határoznak. Nem is szenvedhet kétséget, hogy minden sértő eszköz, mely az orbitába annak mellső nyílásán keresztül hatol, a szemgolyót csak akkor kerülheti ki, ha mellette oly irányban halad cl, mely elöbb-utóbb a hátrafelé tölcséralahílag szűkülő orbita csontfalához vezet. Ha a sértő eszköz itt valahogy meg nem akad, a rések egyikébe nem jut, vagy szándékos irányváltoztatás nem történik (mint pl. a műtő-ollóval kitokolásnál vagy neurectomiánál), akkor az orbitafal mentén tovább halad a látóideg felé, mely kikerülhetetlen, ha a szúrás vagy döfés elég mélyen behatol. Nemcsak érthető az, hogy nem az edényeket tartalmazó részben, hanem több mint valószínű, hogy egészen hátul a foramen opticum közvetlen közelében éri cl az ideget. Ha a sérelem elég tiszta szúró eszközzel létrejön, akkor felérhetne egy vivisectiós kísérletet, ha még csak most kellene bebizonyítani, hogy tényleg a látóideg vezeti a fénybenyomások érzését az agyba. Azonban tulajdoníthatunk némi experimentális értéket oly eseteknek, melyeknél a látóideg sérülése csak részleges. Olyan esetek bizonyos mértékben fényt vethetnek egy neuralogikus kérdésre, mely még nincsen eléggé tisztába hozva és ez vonatkozik a látóidegrostok elrendezésére a látóidegben. 1 Berliner kiin. Wochenschrift, 1888. 24. sz Bizonyos, hogy a látóidegrostok közvetlen a szem mögött és mélyebben hátul nincsenek egyformán elhelyezve. A papilloma cidaris Jcötegről általánosan el van fogadva, hogy a látóidegnek mellső, a centrális edényeket tartalmazó részében a lateralis félben vonulnak el; kezdetben ékalakulag, a centrális edények felé irányított éllel, azután mindinkább sarló-alakot öltve. Az edények belépti helyétől tovább hátrafelé ezen küteg mindinkább a látóideg közepén vonul el fennálló ovál alakjában. Ez Samelsohn, Nettelship, Vossius, Ulithoff, Punge által scotoma centrale eseteiben véghezvitt vizsgálatoknak jóformán megegyező eredménye. Nem teljesen egybehangzók azonban a jelentések a keresztezett és nem keresztezett kötegehneh fekvésére vonatkozólag a látóidegben. Gudden tudvalevőleg kutyánál és embernél a nem keresztezett idegkötegeknek medialis elvonulást tulajdonított. Igaz ugyan, hogy a legtöbb búvár, kiknek alkalma volt ide vonatkozó vizsgálatokat végezni, merőlegesen ellenkeznek vele és inkább Mandelstamm és Ganser már annak előtte állatvizsgálatokból nyert tapasztalásait az emberre nézve is egészben véve beteljesedni látták, t. i. hogy a nem keresztezett köt cg a látóideg centrális edényeket nem tartalmazó részében a lateralis oldalon vonul el. Mégis a boneztani leleteknek relativ ritkasága mellett olyan eltérések, mint pl. Schmidt-Pimpler következő esetében, a megállapodást nagyon megnehezítik.1 A jobb agyféltekétől leszálló atrophia a foramen opticum közelében a jobb látóidegnek alsó peripheriá ját foglalta el; a sarló-alakú atrophiás részlet végeivel az idegnek medialis felében tovább hatolt felfelé, mint annak lateralis felében. Azonban a búvárok többségének, így Deutschmann, Monakow, Jatzoiv, Siemerling megegyező jelentései, a foramen opticum közelében fennálló viszonyokat illetőleg legjobb kifejezést nyernek egy sémában, melyet Jatzoiv a keresztezett és nem keresztezett kötegek elhelyezéséről az edénymentes látóidegrészletben adott2. Ezen sémának megfelelőleg a nervus opticus ezen részében a kötegek elhelyezése azonos a hozzá tartozó idegelemek elhelyezésével a látóhártyában. A fenn leírt partialis látóidegsérülésnél észlelt jelenséget csak azokkal a viszonyokkal hozhatom kapcsolatba, melyek a foramen közelében fennállanak. Távol vagyok attól, hogy egy partialis látóidegsérülést egy élettani vivisectiós kisérlettel egyenlő rangba akarnám emelni. De minthogy a látóidegnek experimentális átmetszését embernél ki nem vihetjük, 1 Bericht dos Internationalen Ophthahnologischen Congresses zu Heidelberg. ]>. 32t.- Arch. f. Ophthalmologie. XXXI. 2, 205.
