Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-12-22 / 6. szám
1895. 6. sz. ORVOSI H ETILAP — SZEMESZET berlini idejében erősebben lett érezhetővé; de épen nem állíthatni ezt heidelbergai koráról, a melyben szerencsém volt tanítványai sorába tartoznom. Ellenben módfölött vonzókká és lebilincselőkké varázsolta élettani előadásait ama lelkiismeretesség és tökéletes művészet, melylyel hallgatóinak a döntő kísérleteket bemutatta. Physiologiai optikáról és akustikáról folytatott előadásai, melyeket nagyrészt physikusok és raathematikusok hallgattak, a világosság mintáiul magasztalhatók. Tanári hivatásának legkiválóbb színhelyéül azonban laboratóriumát kell tekintenünk ; és minden intelligens meg tanulni vágyó tanítvány bizonyos lehetett benne, hogy a mestertől ösztönzést nyer, tudásának kifogyhatatlan kútfejéből pedig okulást meríthet. Ha tanítványai közül akár a legifjabban ismert fel törekvést és derekas akaratot, önálló munkára buzdította és themát is adott a kezébe; soha sem láttam izgatottnak, sohasem barátság talannak. Jóindulat és minden egyéniség iránti tisztelet teszik lényének alapvonásait és inagasztositották arczát, melyben komolyság és szelídség összhangzatosan vésődtek ki. Későbbi berlini idejében testi bajok gyötörték, de környezete iránt változatlan maradt a léDye. Közepesnél magasabb termetével, mindenkor egyenes magatartásával, járásának daliásságával és előkelőségével az északnémet porosz faj prototypjeként tűnt fel és tanuló éveinek katonai nevelésére emlékeztetett; a szellem, mely arczvonásaiban kifejeződött, a hatalmasan kifejlett cranium szembeszökően a gondolkodóra vallottak. Az őt ábrázoló képek közül, a melyeket ismerek, nevezetesen Lenbach portraitja nagy mértékben jellemző; ezen nagy és gondolkodó művész az elmélkedőt profilban, olvasva tüntette fel, oly poseban, melyben a homloknak hatalmas fejlettsége fenséges szépségben érvényesül. Ezen kép mintájára vésetett Tautenhayn érme is, melyet a természetvizsgálók utolsó bécsi gyűlésének nem egy látogatója szívesen fogadott emlékként kapott. 1893-ban Helmholtz 72 éves korában amerikai útra indult, a chicagói kiállításhoz; haza felé való útjában a gőzösen elbukva veszedelmesen megsérült, és bár nemsokára fölépült, meglehet, hogy ez a baleset siettette a végét. 1894 szeptember 5-dikén agyvérzés állott be nála, mely őt szeptember 8-dikán az élők sorából kiragadta. Helmholtz Hermann minden időknek legnagyobb természetvizsgálói közé tartozik. Ilyen létére nem kizárólag egy népé, egy államé, benne az összes emberiség egyik legragyogóbb alakját ismeri el. Emlékezetének nincs mit tartania a múlandóságtól; bármely oldalról tekintjük is éltének művét, mindenünnen nagyszabású, cl nem enyészhető. Nemcsak mint elmélkedő, hanem mint az emberiség jóltevője is, a szemtükör feltalálásával a halhatatlanságot biztosította magának. Hozzánk orvosokhoz személyesen legközelebb áll, mindenekelőtt mindnyájunk tanítója és mestere; tudományunknak eszményi alakja ő, mostaniak és jövendők büszkeségükül vallhatják, hogy az ő szellemében kutatnak, működnek és élnek. Szemhéj- és arczrák miatt plastikusan mütett esetek. Bemutatja ifj. Siklóssy Gyula dr. a m. kir. orvosegyesület 1895. október 26-diki gyűlésén. Tisztelt orvosegyesület! A következőkben bátorságot veszek magamuak arra, hogy két beteget mutassak be, kiknél a szemhéjak és az arcz, egyiknél még a szemteke-felliámképlete miatt plastikus műtét lett végezve. Az egyik eset Stanek Mátyásné, ezen 78 éves napszámosnő, ki 1895. április 2-dikán lett az osztályra felvéve. Bajára vonatkozólag előadja, hogy mintegy 3 év előtt a külső szemzúgban támadt egy kis fekélye, melyről azt hitte, hogy az majd elmúlik, gyógyíttatta is és a doktor „égette“, — minthogy azonban uróbbi időben belátta, hogy erélyesebb beavatkozásra van szükség, — feljött a fővárosba baja ellen segélyt keresni és a szemosztályra vétette fel magát. Jelen állapota ez időben, mint az I. ábrán látható, következő volt: 55 A bal felső szemhéj felére, az egész alsó szemhéjra és a bal arczfélre kiterjedőleg a bőr hiányzik, helyét piszkos lepedőkkel bevont, egyenetlen felszinű, felhányt határú, kemény tapintatú álképlet foglalja el, az os jugulare külső szélének megfelelőleg legerősebben rögzített, egyébként is az alatta fekvő szövetekkel elég erősen összekapaszkodik. A bulbaris conjunctiva a sclera alsó felében szintén belevonatott a daganatba, beteg tekéjét mozdítani nem képes, a külső egyenes izom mentén hatol a folyamat az orbitába legmélyebben. A diagnosist ezek szerint epitheliomában állapítottuk meg. A praeauricularis mirigyek alig kitapinthatok, de mégis kissé beszűrődöttek, az áll alatt egyetlen kis babnyi göb érezhető, mely azonban szabadon ide-oda mozdítható. A műtét csak junius másodikán lett végrehajtva. A teke az egész alsó szemhéj, a felsőnek pedig 2/s-da, valamint az arczbőre egész a linea nasolabialisig eltávolíttatott, vagyis a mekkora területet az álképlet elfoglalt; hozzászámítva minden irányban Va cmtert még, a mennyiben beljebb az ép szövetben vezettük a metszést. Az anyaghiány, mely így a fedésre várt, téglányhoz volt hasonló, melynek hosszanti oldala 13 cmtert, rövidebb oldala 8 cm.-t tett ki. Pótlására a homlokbőréből vettünk egy 5 cm. széles és 14 cm. hosszú bőrlebenyt, melynek gyökere az anyaghiány felső külső részletével volt határos, a hajzatos fejbőrnek pedig kezdetével esett össze. E lebeny direkt függélyes irányban lett először a medialis oldalon felülről lefelé a felső szemhéj csonkjához, az alsó I. ábra. szemhéj eltávolítása által kapott seb felülethez és lent a szájzúg felett az anyaghiány széléhez odavonva. Miután még alul néhány cursiv varrat által megerősíttetett, a lateralis rész egyesítése vált kívánatossá; az anyaghiány azonban 8 centiméternyi széles volt, míg a homlokbőréből 5 centiméternél szélesebb lebeuyt készíteni nem lehetett. Nagyon előnyösen alkalmazhattuk ez esetben is az eltolást, a fül előtt fekvő bőrrészlet teljes alávájása és egy félkör alakú felszabadító metszés készítése által, mit Kovács tanár ajánlott először. így nyertünk egy körülbelül 4 centiméternyi széles bőr hidat, mely felül és alúl a környezetével összefüggésben maradt s a mely a lebeny lateralis oldalával könnyen volt egyesíthető. Az eltolás után maradt hiányt még néhány felül és alúl a fül előtt alkalmazott varrat által kisebbítettük, míg a homlokon maradó hiány alá vájás és irányitó varratok által annyira egyesíttetett, a mennyire csak lehetséges volt. Az üresen maradt orbitába kis jodoform gaze csíkot vezettünk be, az egész műtéti területet 1 : 5000 sublimattal lemostuk, majd jodoformot hintettünk be, vaselinos staniolpapírral fedtük be s védő kötéssel láttuk el. A lefolyás zavartalan volt. Jelenleg az asszony kissé gyengélkedik, — két hét előtt nagyobb lázakkal járó influenzát állott ki, - a műtét óta 5 hónap telt el. A homloki lebeny a zsugorodás után 3 centiméternyi széles és 10 centiméternvi hosszú. Ha az asszony hunyorgat, a lebeny distalis vége felhúzódik és ránczokba szedődik. (Lásd II. ábra.)
