Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-03-03 / 1-2. szám

6 ORVOSI HETILAP S Z E M É S Z E T 1895. I—2. sz. azaz a külső sebszél emelkedik és pedig annyival inkább, minél kifejezettebben alakítottuk ennek határolását dombo­rítva. Az emelkedésben segédkeznek az oldalsó kicsiny seb­toldalékok, a melyek a késnek fordítása alkalmával ennek lecsúszása következtében mint szárnymetszések a felső seb szél oldalain maradtak. A sebtátongásnak méreteit ezek szerint magassági irányban az alsó (homorúan csonkított) lebeny alapjától a felső (dom­­borúan lenyúló) lebenynek alapjáig kell számítani. Ez a haránt sebvonalnak minden helyén 21/2 mm., vagy általánosan kife­jezve, az ah vonalnak c d-től távolsága. A sebtátongásnak mérete szélességi irányban pedig a sebkészítőnek a melülső csarnokot átkeresztező menetele szerint számítandó. Minthogy pedig a beszúrástól a kiszúrásig menő külső távolság H)1mm., a belső távolság pedig a szúrásos csatornák rézsútossága miatt 2X 1‘75 = 3’2 mm.-rel rövidebb, ezért a tátongás ezen mé­retben 10V2—37a —7 mm.-rel számítandó. A hályog kibocsátására magától kínálkozó tér tehát tégla-alakú, melynek terjedelme szélességben 7 mm. és magas­ságban 272 mm. A magasság feláldozásával a szélességet 9*/, mm.-re (t. i. 7 X 2i/i=91l^ nyújtani lehetne. Látni való, hogy aggkori hályognak 7 mm. széles és 3 mm. vastag magja a sebalaknak majdnem minden elhúzása nélkül át­haladhat és hogy a sebtátongásnak a közepén igen kicsi sza­porítása az oldalakon levő tátongás fölösségének rovására szükséges, hogy a lencse áthaladhasson. Szintúgy könnyen megérthető, hogy azon erőnek, mely önkéntes tátongást léte­sítene, csak igen kicsi fokozása lesz ahhoz szükséges, hogy a lencsét tényleg ki is hajtsa. A sebszélek hosszúságát összegezve, elégséges méreteket kapnánk összeállóit kéreggel biró túlérett hályogok kieresz­­tésére is. Ezért tehát még fontolgatni lehet, hogy közönséges esetekben valamit a méreteken meggazdálkodni nem lehetne-e. A fölösség azonban a szemcsillag kímélésének javára van. Mert midőn a hályog már legnagyobb szélességével a sebet dugaszolja, még mindig maradnak szabad zúgok, melyekben a szemcsillag a lencse széleiről lecsúszása után a csarnokba visszasülyedhet a nélkül, hogy akadályra találna. A kés át­­szúrási vonalát ekként 1/2 mm.-rel, sőt még feljebb választ­hatnék és a közönséges öregkori hályogokat mégis egészen könnyen kiereszthetnék: de a mit ezzel a sebzáródásban nyernénk, a szemcsillag kímélésében elveszítenők. A lencse kibontása a megkezdéstől egészen a hályognak a sebbe téréséig az eljárás legkényesebb része. A lencse buk­tatására szolgáló erőket gondosan összemérni kell. Annyival inkább, minthogy a lencsének felső szélével a szemfény hátulján, mely azonkívül még a kímélést igénylő szemcsillaggal bélelve van, az elcsúszás alkalmával érezhető akadályt talá­lunk. A szaruhártya által okozott ellenállás a hályognak a sebszélek közé jutásával véget ér.1 De a szemcsillag részéről jövő akadály leküzdése még hátra van mindaddig, míg a sapka, mely a szemcsillagszövetből az előrenyomuló lencse­szél fölött képződni szokott, le nem húzódott. A körizom merevsége esetében ez az akadály jelentős lehet. Ha a hályognak a sebbe térése után az akadálynak semmi vagy nem elegendő alábbhagyását tapasztalnék, az említett eshetőséggel állanánk szemközt. Gyorsan határozni kellene, hogy a szemcsillag ron­gálásának kerülésére a körizmot most a segédkező által ollóval bevágatni nem legjobb volna-e. E11 ezt sohasem tettem, mert a műtevés vértelen teljesítésére súlyt helyezek és a szem­­bogárnak kerekségét az elbánással csorbítani nem akarom.2 Hanem a bajon úgy segítettem, hogy a seblapáttal elébb mint különben a felső sebszélig leszálltam és ezen sebszélre tett nyomással a szemcsillagot enyhén lehúzogattam, úgy hogy a lencseszélről lesiklását könnyítettem. Azután a seblapátot újra 1 A mennyiben ugyanis a ferdén álló lencsével a felső meredek sebszélen még kicsi mértékben talált és csak rövid ideig tartó surolási akadályt még talán külön számba venni nem akarnék.- 11a a beteg a szeracsillagot később mégis kiszorítja és lemet­­széséro kényszerít, ez a kényszerű helyzet még sem az elbánás egyenes következménye. Olyan hályogoperatiót kieszelni sohasem tudunk, melyen a beteg sehogysem ronthat. felvittem, hogy a felső hályogrészeket is a mag után hajt­hassam. A sapkát a segédkező által tompa módon visszahaj­tatni is lehetne, de az előbb vázolt eljárás ajánlatosabb, mert a műtevő maga teljesíti. Ha az ellenállás a szemcsillag részéről szintén megszűnt, a hályog kijövése megint meggyorsul, csakhogy nem végig egyenletesen. Míg a lencse legnagyobb szélességével a sebbe térül, valamennyire meglankad, hogy mindjárt azután heves kiszökésbe átcsapjon, ha csak a nyomással jócskán alább nem hagyunk. A lencse kibontakozása tehát ugyanolyan erő felhasz­nálása mellett nem egyenletesen történik. Sőt épenséggel zök­kenővé válnék, ha többször, mintegy négyszer, a nyomás mértékét (vagy esetleg helyét) meg nem változtatnék. A hályog­­kifejtés eszménye azt követeli, hogy a kiiiresítés a teljes befe­jezésig ugyanazon nyomásnak alkalmazásával és mégis egyen­letes menetellel történjék. Ezen eszményt egyedül a Graefe expulsiója közelíti meg, de mégsem éri el egészen, a meny­nyiben a hályog buktatásához azon kicsi mértékben is, melyet ezen eljárás szükségek íl nyomó erőnek rögtönös növesztését és a buktatás megtörténte után az erőnek azonnal megint megfogyasztását követeli. Minden egyéb módokban ez a pont még kedvezőtlenebbül áll. És ez másképen nem is lehet olyan eljárásoknál, melyek a szemcsillagot csonkítatlanul megőrizni akarják és ennélfogva a seb készítésében nemcsak a lencse kihajtására lehetnek tekintettel. Heer módjánál pl. az izom­erőnek lépcsőzése még sokkal hirtelenebb fokozásokban szük­séges, mint az itt leirt eljárásban. A hályog kibontakozásának ugrásszerűségéről, mint a hogy ez mntevésemben előfordul, még a következőket kell megjegyeznem. A vájult sebvonalba a lencsének első fele, melynek térfogata a harántátmérőig növekedik, a maga fél­­körös szélével lé]i bele. Ezen szélnek a sebvonallal ellentétes görbülése van. A lencse másik fele ellenben az ama félkört kiegészítő és ellenkezőleg görbült szélével a sebvonalba úgy indul, hogy saját széle a sebbel közel párirányos. Minthogy ezek szerint a két lencsefélnek szélei közül az egyik a seb­vonalhoz ellentétesen, a másik egyezően viszonylik, ezen vonatkozásokból tulajdonkép a lencse kibontakozásában igen nagy ugrásszei őségnek kellene származni. Hogy ez a zökke­­nősség a más módokban előfordulót nemcsak hogy túl nem haladja, hanem el sem éri, bizonyságul szolgálhat arra, hogy eljárásomban a sebtátongás helyes foka jobban eltalálva van, tehát e pontra nézve a többi módokat túlszárnyalja. Ehhez még az a lehetőség is társul, hogy a helyeket, melyeken a nyomást alkalmazzuk, szabadabban választhatjuk. Ez által a hályog szülésében az egyenlőtlenségeket, a. meny­nyiben az még szükségesnek látszanék, még inkább elsimít­hatjuk. E felől a következőket kell fontolóra venni. A hályog buktatását én, be kell vallani, jócska mér­tékben igénybe veszem. Alig a Graefe módjában a hályog felső szélének emelésbe hozása kisebb fokban szükséges, addig a Beer módja a lencsetömeg megfordulása tekintetében még sokkal többet követel. Ezzel pedig az függ össze, hogy a sebszélek melyikét és milyen erősen nyomjuk meg. Graefenél a felső sebszél megnyomása egészen elmaradhat. Beérnél a központi sebszélt kell megnyomni és pedig nagyon. \Yébernél szintén nagyon kell nyomni, de az ínhártyai sebszélt. Nálam mind a két sebszélt kiemelkedésre kell bírni, még pedig a nyomás helyeinek egymástól nagyon messze rendeződésével, úgy hogy a szemgolyónak mintegy'7s része esik a megnyomott helyek közé. Minthogy pedig egész eljárásomban a hajla­mosság az üvegtest kibukására csekély, ezért a megnyomás helyeit a hályog kibontásának egész ideje alatt, a nélkül, hogy hátránytól tartani kellene, többszörösen is változtatni és ez által a hályog kicsúszásában az ugrásszerűségeket ki­egyenlíteni lehet. így tehát a nyomó erőnek ingadoztatása helyett a támadó pontoknak változtatása vehető igénybe. Hogy az erő két támadó pontjának sokféle és szabadon választott összerendezése a kiegyenlítésnek mindenféle módjait megengedi, ez határozott előny a Beer eljárása felett. Beer módjában ugyanis az egyik, a lebenyen alkalmazott és szabadon kor­

Next

/
Oldalképek
Tartalom