Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
1895. 1—2. KZ. ORVOSI HETILAP 7 mányozható támadó pont mellett, az ínhártyán levő másik támadó pont csak a buktatás kezdetén és ekkor is csak mint mellékesen kisegítő vehető igénybe, azontúl pedig már sehogy sem áll rendelkezésre. Mert az ujjal úgy mint az én seblapátommal (adlator) a szembe hatolni nem lehet. Ezenkívül Beer módjában az elsőbben említett erőpontot, mely még megmaradt, a lebenyen változtatni csak erőssége szerint lehet, míg az alkalmazás helyének az üvegtest iránt tartozó figyelemből változatlannak maradni kell. (Vége következik.) Amaurosis toxica. Orosz Emil dr., tanársegédtől. Mindinkább szaporodnak azon gyógyszerek, melyekről kiderül, hogy múló vagy állandó látászavart Okozhatnak. Nem említve a más alkalmazásból keletkező alkohol-, nicotin- és ólom-amblyopiát, általánosan ismert dolog, hogy a chiniu nagyobb adagban múló, de ritkán állandó vakságot is okozhat. A féreghajtó szerek közül a santoninról tudjuk, hogy az oly jellegző xanthopsiát idézi elő. Újabban azonban néhány esetben a fi.lix más vált végzetessé a szemre. Egy ilyen esetet van alkalmunk ezidőszerint az egyetemi szemklinikán észlelhetni.1 D. F.j 29 éves, asztalos, elmondja, hogy jelen baja előtt jobb szemén kifogástalanul látott, míg a bal szeme mindig gyöngébb volt. Féléve gyomorbajban szenved, ez ellen gyógyították is, de siker nélkül. „Gyomor és bélbetegségek“ czímü könyvecskét olvasván, iiriiléseit megfigyelte s észrevette, hogy a leírásból ismert galandféreg van benne. Ettől szabadulni óhajtván, folyó évi január hó 7-dikén egy képes naptárban hirdetett galandféregüző szert vásárolt gyógyszertárban, hol állítólag a szer miként való bevételére is kapott utasítást s hol 4 ricinus-olaj capsulát is vett. 8-dikán koplalt, csak beringet evett s 9-dikén reggel 6 órakor egy ricinuseapsula bevétele után hozzá kezdett a 32 capsulából álló szer fogyasztásához. Délután 5 órakor megint bevett egy ricinus-olajtokot s közben egész nap meleg theát ivott. A szert körülbelül félóránkint véve, este 9-re elkészült vele. Délután volt első Ízben székletétele, estefelé mindinkább sűrűn jelentkezett s egész éjjel s másnap is folytonos hasmenése volt. 10-dikén egész nap eszméletén kivid volt, csak estefelé tért magához, a midőn a lámpát még látta, de ll-dikére mindkét‘szemén teljesen megvakult. Azóta testi ereje visszatért, de látása nem. A kezelő orvos úr, kihez felvilágosításért fordultam, egészben véve megerősíti a környezet s beteg előadását. Az egyetemi szemklinikán január hó 15-dikén jelentkezett első Ízben. A vizsgálat eredménye a következő volt: egyik szemén sincs fényérzés. A bal szem divergáló állásban van, s a corneán régi áttetsző homály. Mindkét pupilla igen tág, nem reagál, közegek, leszámítva a bal cornea homályát, tiszták, fénytörés kis fokban myopiás, a bal szemen astigmatismussal; érhártya-festékje kis fokban zilált, a szemfenéken alig szembetűnő fátyolozottság, egyébkép a lelet negatív. A beteg a klinikára való felvételre akkor nem szánta reá magát, de 19-dikén s 21-én a szokásos körút után újólag jelentkezett s utóbbi napon fel is vettük. Az előbbi lelettől csak annyiban volt eltérés, bogy a papillák külső felei feltűnően halványabbak, úgy hogy szemben a belső fél kissé oedemás voltával a nagy erek által határolt terület kifejezetten fehérebbnek s lelapultabbnak mutatkozott. Azóta e fehéredés még tovább fokozódott, úgy hogy most a vakság fennállásának 5-dik hetében már az atrophia képe áll előttünk. A szer bevétele s a vakság között az _ összefüggés kétségtelen. Bár minden ilyen esetben a legnagyobb körültekintéssel s óvatossággal kell eljárnunk, számba véve az anamnesisnek illetékes oldalról való megerősítését, valamint a látóidegfők szemünk előtt fejlődő atrophiáját, nem lehet kétségünk, hogy toxikus amaurosissal van dolgunk. Ilyen körülmények között az első kérdés az, hogy milyen alkotórésze volt a bevett szernek. Bár ez irányban köteles-1 Bemutatta a budapesti kir. orvosegyesiilot 1895. január 26-dikán tartott ülésén.- S Z E M E S z E T ségszerűen hivatalos úton is megtettük a lépéseket, sikerült a megbízható gyógyszerész úrtól közvetlenül megtudnunk, hogy egy-egy capsula 0'25 gm. extractum (ilicis maris aethereiunot s ugyanannyi extractum p unicae granati-1 tartalmazott, az összes adag tehát 8—8 gm. volt. Az extractumok Merek gyárából valók. Minden jel oda mutat, hogy a két szer közül a íilix más okozta az intoxicatiőt. A puniea granatum hatóanyaga, a pelletierin, ugyan szintén okozhat mérgezést, de a mint azt Dujardin-Baumetz tapasztalataiból tudjuk, c szer mioticúm s szédülésen, bágyadtságon, a szem kivörösödésén s a retinalis erek tágulásán kívül rendesen ikragörcsöt is okoz. A filix mas-t, mely ellenkezőleg mydriaticum, sokáig ártatlan szernek hitték. Első használata még az ókorban történt. Számos régi titkos szernek, melyeket fejedelmek nagy pénzen megvásároltak, volt a hatékony alkotórésze. (Nagy Frigyes, XVI. Lajos.) Ezelőtt poralakban rendelték, Peshier hozta be az aetherikus extractumot, melyet 1 drachma (3‘75 gm.) dosisban rendelt. Cobbold tényleg ez adaggal igen jó eredményeket ért el, de a continensen nem bizonyult elégségesnek. Úgy mondják (Eich), hogy épen az adag elégtelensége folytán volt Niemeyernck kedvezőtlen véleménye e szerről. Pfeufer a hatvanas években már 2 drachmát == 7‘5 gm.-ot adott s lassanként 10 gm.-ra emelkedtek. Sőt az olaszok a szent-gotthardi ankylostomum epidémia alatt 20—25—30 gm.-ot rendeltek (Perroncito). Bécsben 10—12 gm.-ot, nálunk 8—10 gm.-ot adnak. A dosisok emelkedésével azonban az intoxicatiók is megjelentek. Potdsson már 13 mérgezést — 3 halállal — talált az irodalomban. Eich 1880—1890 11 szerző 20 esetét állítja össze, úgy hogy a legújabb méregtanok már utalnak a veszélyre {Köbért) s Bókái tanár úgy előadásaiban, mint recept-zsebkönyvében hangsúlyozza a mérgezés eshetőségét. Poulsson nézete szerint az amorph tilixsav a mérges, míg a kristályos alak nem az; állás közben előbbi átalakul kristályossá: íilicinné. Csakhogy ilyenkor galandféregüző hatása is csökken. A mérgezés tünetei: hányás, hasmenés, gyengeség, tág pupillák, collapsus, albuminuria, amblyopia s kivételesen trismus s tetanus. A halál centralis bénulás tünetei között áll be. A bonczolás duzzadt gyomor és bélnyákhártyákat, az agy és gerinczagy acut bedemáját, vérzéseket az agyhártyákban s retinán s parenchymás nephritist derített ki. A mi a szemen észlelhető tüneteket illeti, ezek a látás romlására s a pupillára vonatkoznak. Múló amblyopiát több Ízben észlelt Leichtenstern, múló egyoldali amaurosist Bayer ír le. A 26 éves beteg 17 gm. extr. filic. maris aethereumot kapott ugyanannyi extractum punicae granati-val, mire hányás, hasmenés s 30 óráig tartó soporosus állapot következett. A negativ szemtükri lelet s tág pupilla mellett keletkezett baloldali amaurosis 14 nap múlva elmúlt. Schlier esetében 7‘5 gm. extractum filicis maris (ricinusolajat is kapott) ugyanannyi porral okozott mindkét oldali amaurosist, mely csak lassanként mult el; Fritz betege, 18 éves leány, óránként 1 capsulát véve, tí gm.-ot kapott az extractumból s a két oldali amaurosisból a baloldalin állandó, sült az állapot s itt utólag atrophia nervi optici képe volt látható, míg a jobb szemen visszatért a látás. Immermann, kinek 141/2 éves betege 10 gm. extractum filicis maris bevétele után teljesen és állandóan megvakult mindkét szemén, abban a nézetben volt, hogy a vakság oka a folytonos hasmenés következtében keletkezett kimerülés. Minthogy azonban a szer bevételét követő éjjel hirtelen állott elő a teljes vakság, nagyon valószínű, hogy ez esetben is a tilixsav volt a közvetlen ok. Leichtenstern két esetben látászavar nélkül tág pupillákat látott. Szűk pupillát egyetlen esetben észleltek s ez azon beteg, ki 27'6 gm. extractum filicis maris bevétele után egy acut strychnin-mérgezés tünetei között (tetanus acutissimus) halt meg. (Leichtenstern.)
