Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-03-03 / 1-2. szám

1895. 1—2. sz.

0 R V 0 SI H E T I LAP — S Z E M E SZErl

mi mellett annak nyele meredeken kiáll. A homlokra támasztott kéz igazgatja.

A hályogtolónak domború oldalával alul a szemfényt benyomjuk azon czélból, hogy az alsó lencseszél az üvegtesthez szoruljon és a felső lencseszél előre emelkedjék. A seblapáttal tett ellennyomás czélja pedig, hogy az alulról felfelé szorított üvegtest ne egészen az egyenlítőig kitérhessen, hanem a felső lencseszél mögött torlódjék és ezt előfelé fordítsa.

Egészben az alsó nyomás cselekvő, a felső szenvedő, azaz ellenálló, és így az előbbi erősebb legyen. Esetleg egymás ellenében libegtetés, de mindig az egymással ellentétes nyomások hatásának figyelmes számbavétele szükséges. A kétféle nyomás azonban nem a szemgolyó felületéhez közel eső síkban talál egymásra, hanem az üvegtest mélységében, körülbelül az egész szem központjában ütközik egymásba. Az alsó műszer mintegy 1—2 mm. a szarugyürűn belül van és itt gödröt nyom. A felső műszer a szemfény gyűrűjén kívül van annyira, hogy még 1—2 mm. szélesen szabad ínhártya látható marad; gödröt alig nyom, inkább csak az ínhártyát meglapítja. Fontos, hogy a felső műszer a felső lencseszélt emelkedésében ne gátolja, hogy tehát a nyomás a lencseszél mögé találjon. Ha a seblapátnak ilyen odaillesztésére a hely nem elég volna, ekkor előbbre eső helyen kellene alkalmazni és csupán csak sarokrészével működtetni.1

A leírt rendezkedések következése az, hogy a felső lencseszél előfelé tolul, a szemcsillagot ennek hátulsó lapja mentén súrolja, a felső sebszélt lebenyként könnyű fokban felbillenti, azután a sebszélek közé kerül és itt a szemcsillagnak azon keskeny részével, mely a sebszélektől a szemfény közepe felé néz, betakarva, kicsi dudor alakjában a sebből kiemelkedni kezd. A hályog mostantól fogva a helyes útba terelve van és ezt észrevétlenül el sem hagyhatja. A szemcsillagnak a lencseszélről lesiklása azonban még hátra van.

Egyelőre még az eddigi helyzetben türelmesen várjunk és szemléljük, hogy a szemcsillag-sapka a felső sebszél felé mint húzódik le. Azon pillanatban, a melyben a lencseszélnek legelőbbre levő része kicsi helyen szabadnak mutatkozik, a hályognak születése mint egy csapással meggyorsul. A szemcsillag oldalvást is gyorsan lehull, a lencse legnagyobb átmérőjével a sebbe fészkelődül és mindjárt ki is pattanna, ha a nyomással megfelelő módon nem engednénk.

Ezért, midőn a sapka lehullásával a hályog kibontakozása feltűnő gyorsulásnak indul, a két műszerrel történő nyomást mérsékelni kell. Ezt úgy tegyük, hogy az összeszorító irányból gyors közvetítésben laposan toló működésbe térjünk át. Felülről a lapáttal gyengéden fejve, vele egészen a szemfénygyürűn innentig leszálljunk. Alulról pedig a hályogtolót a laposan simító állásba fordítsuk és vele a szemfény közepéig tologassunk.

A második lencsefél kijövetelére műszeres nyomás már csak kicsi fokban szükséges. A sebszélek maguktól összecsapásra hajlanak és ezt a fordított éket, mint a milyent ez a lencsefél képvisel, kihajtani segítenek. Ha a hályog középrészének kilépése után esetleg minden külső nyomással felhagyunk, a hályog magától is emelkedik, csakhogy nem teljesen a legalsó széléig. Végső (mintegy 1 mm. magas) darabja a sebben vesztegel. Ez a helyzet a sebszélek feszlilési viszonyait jellemezi és mértékül szolgálhat, hogy a sebtátongás és a sebzáródás milyen egyensúlyban áll.

Most már csak az van hátra, hogy a lencsemaradékok eltávolításáról gondoskodjunk. Ez úgy történik, hogy a két műszert folytatólagosan egymáshoz közelítjük és a lencsepépnek meglehetősen főtömegét egy hajtással a mag után kiűzzük.

Midőn a maradékok kiürítésében szünetelés mutatkozik, a lapátot a csarnokba toljuk annyira, hogy a felső szemcsillagszélt fedi és a szembogár felé kissé rézsútosan tartjuk.

1 Kivételesen bajos esetekben megfordítva is raktam fel és szabad végével mint egy léczezel hátidról nyomtam. A Daviel-kauál is kisegítene, csakhogy utána épen az elhatározó pillanatban műszert váltani kényszerülnénk.

A hályogtolóval pedig a lencsemaradékokat alulról felfelé a szembogárba tereljük és innen a lapát lejtős szélén túlhajtjuk, a honnan a párkánynak túlfelől meredek leszállása következtében már vissza nem hanyatolhatnak, hanem a lapáttal kiemelődnek.

A hályog kiesusztatására szolgáló két műszert ezek szerint mint érthető lett, eleintén úgy használtuk, hogy nyomó hatásuk a szemgolyó belsejébe irányult, még pedig egymáshoz olyan ékalakban, mely a hályogot maga elé fogta. Miután a hályog a sebbe került, a kétirányú nyomást gyors átmeneteiben akként megváltoztattuk, hogy lap szerint egymás ellenében hatottak és a felszínen végig simíthattak.

A műszerek1 a lencsekibontakozás műzetéhez, mint a hogy ez az ilyes sebalakhoz csatlakozik, hozzá vannak idomítva. A hályogtoló domború oldalával a szemfény behorpasztására és ezen az úton a hályog buktatására szolgál. Lapos fekvésben pedig a központba gyüjtőívként használható. A seblapát kezdetben a hályogot hátulról és felülről támasztja és az üvegtestet a felfelé menő túlságos kitérésben gátolja. Későbben a felső lencserészeket a sebhez simítja. Adott esetben a kigyürődött szemcsillagnak visszahelyezésére is szolgál. Továbbá a szemcsillagot védi és takarja, valamint a hályogmaradványoknak a felső szemcsillagrészlet alá rejtőzködését akadályozza. Végezetre az alulról összehajtott lencserészeknek felvételére és biztos kiszedésére alkalmat nyújt.

Üvegtestkibukásra ezen műtétek eljárásnál különös alkalom nincsen. Leginkább még akkor, ha a tok megnyitásával a sugáröv is beszakad. Ilyen esetben a hályogot a kiszedővel kiemeljük. Midőn a hályog egyelőre csak félrecsúszott, de a sebbe Uvegtest még nem tolakodott, a hályog kibontása tolás útján még talán lehető volna ugyan, a biztosság kedvéért azonban mégis jobb a hályogkiszedőt igénybe venni.

A szemcsillag kevés sérelmet szenved annyiban, hogy egy része az előrerugó felső sebszél által takarva van. Különben

mégis a szemfényhez hozzászorul; azonkívül azon része, melyet a hályog széle sapka módjára magával emel, és a mely a saját síkjában lehúzódni tartozik, szintén némileg rongálódik és zúzódik; csakhogy mindez nem történik jelentékenyebb fokban, mint a Beer eljárásában is. Minthogy az üvegtest kibukására az alkalom kevés, azért a műszerekkel történő nyomás támadó pontjaiul veszély nélkül egymástól meglehetősen távoleső helyeket választhatunk, úgy hogy a nyomás jól szétoszlik és a hályognak a szemcsillagra való nyomkodása mérséklődik. Továbbá, mivel az ívalakú sebvonal a szembogárszélhez, nem mint Beer-nél párirányos, hanem majdnem harántos, a szemcsillagnak sapkaképződése is nem az egész sebvonal hosszában és nem a szemcsillag egész szélességében történik, hanem a seb közepére és itt is csupán a szemcsillagnak 1—2 mm. széles szegélyére szorítkozik. Végre a sebzúgok sem ékalakú kasadékok, melyek beléjük szorult szemcsillagrészeket fogva tartanának, hanem szabadon emelkedő csücskök. Ezek esetleg a sebgyógyulás időszakában rosszul záródhatnak, de sem az operáláskor, sem azután nem alkalmasak arra, hogy a szemcsillagot becsípve tartsák.

A sebtátongás idoma nem két hegyes véggel tojásdad, mint az eddig érvényben álló elbánásoknál, hanem legjobban a téglaalakot közelíti meg.- Ha a szemfényt alul beborpasztjuk, az alsó, azaz a központi sebszél a váj ült harántrésznek egész hosszában emelkedik, és pedig annyival jobban, minél terjedelmesebbek az oldalt felszálló sebvonalak. Ha felül az ínhártyát horpasztjuk, a felső,

1 Lásd : i. h.

2 Az alakot ép olyan joggal trapéznek lehetne venni, mint parallelogramnmak. Mindegyik a valódi alakot csak megközelíti, mert az oldalak nem egyenesek, hanem ívesek. Az előadás azonban egyszerűbb és a gyakorlati következtetések ugyanazok maradnak, ha a szövegben követett schematizálást az egyszerű mértani alakra megengedjük.