Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-07-28 / 4. szám
1895. 4. sz. ORVOSI HETILAP S Z E M E S Z E T 33 Igyekeznünk kell tehát, hogy ismereteink hiányát mindkét irányban pótoljuk. E czélból Schulek Vilmos tanár egyetemi szemklinikáján az utolsó 20 év alatt operált eseteket tanulmány tárgyává tettem. Az anyag nagysága és egyöntetűsége, valamint azon körülmény, hogy jelentékeny számú esetben a diagnosison és operáláson kívül főnököm jóvoltából a histologikus vizsgálatot is magam végezhettem : a következtetésekre biztosabb alapot nyújt. A betegség lefolyásában tudvalevőleg 4 stádiumot különböztetnek meg. Az utolsó (midőn metastasis útján általánossá válik a baj) már a szemorvos — jobban mondva minden orvos — működési körén kiviil esik, minthogy ilyenkor már nincs mentség. A III-ik stádiumban (midőn a daganat a szemteke burkait áttörte) a diagnosis nem ütközik nehézségbe. De annál nehezebb lehet az I. és Il ik időszakban. Előbbi esetben ugyanis a kis daganat a levált retina mögött rejtőzik, utóbbi esetben pedig a glaucoma által okozott közegi zavar a belátást megnehezíti vagy lehetetlenné teszi. A szőlőhártya sarcomái között leggyakoribb a chorioideáé, az irisé a legritkább. Fuchs szerint 250 uvéa sarcoma között csak 11 :4’4ü/0 fejlődött az irisben. A mi 27 1 esetünk között 3 irisdaganat fordult elő, utóbbi diagnosisa, minthogy közvetlenül szemünk előtt fekszik, még a legkönnyebb. Rendesen az elülső csarnokban székelő májszínű vagy sötétbarna daganat alakjában indul meg a fejlődése. A növekvés képezi a főkülönbséget a melanomától s a gyuladásos tünetek hiánya már első pillanatban elválasztja a tuberculum s gummától. Nehezebb a retinaleválás által leplezett hátsó sarcomák diagnosisa. A leválás meredek volta, feszessége, a libegés hiánya, a daganatnak néha áttiinő saját erei, a sötétebb színeződés, más leválást előidézni szokott kóroknak (myopia, sérülés) hiánya s mindenek felett a tensio emelkedett vagy legalább normális volta, képezik a diagnosisra a támpontot. Régen ismert dolog ugyanis az, hogy olyan szemek tensiója, melyekben retinaleválás van, csökkent, ezzel szemben az olyan szemé, mely daganatot rejt magában, már a glaucoma izgalmi tüneteinek kitörése előtt inkább emelkedett (Graefe). Teljes retinaleválás esetén annak a lencséhez való nyomatása képezi a valószínűségi jelet. Azon ismertetőjel, hogy atropinoldat becsepegtetése által glaucomás roham keletkezik, ha a levált retina alatt daganat rejtőzik, nem nyújt megbízható támpontot. Nekem legalább e kísérlet ismételt becsöppentés alkalmával sem sikerült. Hirschberg i 2 kétes esetekre a scleralis punctiót hozta javaslatba, amennyiben, ha csakis savó választja le az ideghártyát, az a punctio után visszafekszik, míg, ha daganat van, annak körvonalai jobban szembetűnnek. Frcinkel3 azt ajánlja, hogy a szemtükör ellenőrzése mellett az ellenkező oldalról hályogtűvel sondázzuk a leválás, illetőleg a daganat összeállását. Fuchs1 ez eljárást úgy módosította, hogy épen a leválásnak megfelelően szúr be s figyelemmel kiséri a hályogtű mozgathatóságát. Csakhogy nem egyszer zavarossá válnak a közegek s a tükörrel való megítélés újabb nehézségekbe ütközik. A szemnek villanyos fénynyel való átvilágítása sem sikerül mindig. A Il-ik stádiumban a primaer gíaucomával való összetévesztés veszélye fenyeget. Irányadó szempontokul szolgálhatnak a következők : sarcoma jelenlétében a^laucomás roham akkor következik be, a midőn a szem már teljesen vak, a fájdalom folytonos, a szem kőkemény, néha a retinaleválás a közegek zavarossága ellenére is felismerhető, a baj csak egy szemre szorítkozik, az iridectomia nem szünteti meg a tensio emelkedését, az episcleralis erek injectiója egyik oldalon szembeszökő. Hogy e nehézségeket véletlen körülmények mennyire növelhetik, azt a következő három eset jól igazolja. i A 27 klinikai eseten kiviil is volt még néhány. Ezek értékesítése azonban ogy vagy más okból nem volt lehetséges. - Archiv für Augenheilkunde. X. 59. 1881. 3 Centralblatt für Augenheilkunde. 1878. •* L. c. Idős nő bal szeme lassankint romlani kezdett, végül a látás 1 méterről való ujjak olvasására szorítkozott. Külföldi nagytekintélyű szemorvos elévült retinaleválást constatált. Ugyanő 2 év alatt ismételve vizsgálta s a baj nem bizonyult haladónak, hanem egy fokon maradt. A beteg utóbb más, szintén külföldi szemorvost keresett fel, ki érhártya sarcoma diagnosisát állította fel s a szem haladéktalan enucleálását ajánlotta. A szokásos körút alkalmával az orvosok a legkülönbözőbb véleményt nyilvánították. Volt, ki a sarcomát s cysticercust nem zárhatta ki, bár valószínűnek sem tartotta, más a daganat valószínűségét vitatta, míg olyan is akadt, ki a leghatározottabban tagadta az utóbbi eshetőséget. A kezelő szemorvosnak azon Írásbeli nyilatkozata, hogy a retina leválása 2 év alatt mitsem változott, tagadhatatlanul ellene szólt a sarcoma diagnosisának, de mi ennek ellenére az objectiv tünetekre helyezve a fősúlyt, a daganat mellett nyilatkoztunk, minthogy a szemfenék peripheriáján feszes, nem libegő, félgömbszerüen kiemelkedő retinaleválás székelt, melynek hosszas fennállása után is a szem feszülése nem szállott alá. Hozzájárult még az is, hogy a szem nem volt myopiás s sérülést nem szenvedett volt. Az enucleálás külföldön tényleg megtörtént, de alkalmunk volt a praeparatumból meggyőződni, hogy a leválás alatt tényleg daganat székelt. (Az operálás több mint 2 év előtt történt s a beteg él.) A másik esetben csekély látásromlás mellett egy szemorvos retinitist constatált, míg egy másik sekély ablatiót. A beteg állapota utóbbi kezelése alatt jelentékenyen javult, a mennyiben a látás is tetemesen emelkedett. 3/r évvel később totalis ablatioval s tensio-emelkedéssel láttuk viszont a beteget s a szemet daganat miatt csakugyan enucleálták is. A harmadik eset egy 32 éves férfira vonatkozik. 4 év előtt arczra bukott, utána még egy ideig jól látott, s látása csak később romlott meg, 1 2 éve már semmit sem lát. Jelentkezésekor subluxált cataractát s glaucoma tüneteit találtuk. Az első gondolat az volt, hogy a glaucomát az esés alkalmával keletkezhetett lencse luxálással hozzuk összefüggésbe, mégis az anamnesis adatai, valamint a szokatlan alakú sclerectasia arra bírtak, hogy az enucleálást proponáljuk s a szemben valóban kocsányos daganatot (sarcomát) találtunk. Min ezen nehézségek arra a meggyőződésre vezettek, hogy a meglevő kritériumokon kiviil újabbak keresése szükséges. E czélból mindenekelőtt a sarcoma miatt enucleált szemek megnyitása után kiürülő folyadék chemiai és mikroskopikus vizsgálatát vettem tervbe. A vizsgálatokat, az első eset kivételével, melynek vizsgálatát házilag végeztük, Vas B. dr. és Gara G. dr. urak voltak szívesek végezui, kiírnék e helyen is hálás köszönetét mondok. Az utolsó 2 év alatt 3 Ízben nyílt erre alkalom. 1. K. J. 65 éves férfi (25. sorszám, 267/1894. kórleírás szám) jobb szemét 2 órával az enucleálás után megnyitva, 4 kém. sötétbarna vörös folyadék ürül (Panas rendesen szalmasárgának találta a subretinalis folyadékot). Vegyhatása alkalikus, sok fehérjét tartalmaz, mikroskop alatt sok vörös vérsejt, kevés fehér vérsejt s számos sötétbarnán pigmentált különböző nagyságú sejt látható. 2. V. M.-né (24. sorszám, 309/1894. kórleirás-szám) szemének megnyitása után 4 kcm. vörösesbarna, higan folyó alkalikus folyadék ürül. A vizsgálat eredménye: „Igen sok serumalbumint (Scherer szerint meghatározva 1‘2%-ot), továbbá epefestenyt és szölöczukor nyomait mutatta. Pepton, propepton nincs benne. Alkohol, aether, lúg, nemkülönben vaschlorid-oldat a festőanyagon nem változtatnak.“ Mikroskopiai kép: „Kevés vörös vérsejtet, néhány fehér vérsejtet, azonkívül középszámban nagyobb ovalis és kerek, szemcsés bennékü, helyenként pigment szemcséket tartalmazó sejtet tüntet fel.“ 3. Sz. J. (27. sorszám, 274/1895. kórleirás-szám) szemének az enucleálás után 9 nappal való megnyitásakor 5 kcm. rumvörös, sűrű, alkalikus folyadék ürül: „Veres kivonatában sok serumalbumin, és a fehérje kicsapása után kevés redukáló anyag. A mikroskopikus vizsgálat az alakelemek egyforma sárga festenyzettsége miatt elegendő felvilágosítást nem nyújtott.“ (A megnyitás későn történt.)
