Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
■’'TT'.-T 14 0 R y 0 S I 11 E T ILAP-SZE M E S Z E T 1895. 1 — 2. sz. tekintsenek és csak akkor tehetnek alkalmas esetekben eltéréseket, ha már a műtéti technikában kellő jártasságot szereztek. Segédeinek adott tanácsait a következő pontokban foglalta össze: 1. Ne operáljunk lázas beteget. 2. A sebet fertőzhető forrásokat mindig kutassuk fel; vizsgáljuk meg tehát a conjunctivát, szemhéjat, szemhéjszélt, könytömlőt és könycsatornát. 3. Vizsgáljuk meg a másik szemet is, és ha azon nincs izgalom, akkor operáljunk. Ha phtisis bulbi dolorosa van a másik szemen, azt előbb enucleáljük. Ha Sympathikus izgalom van a szemen, 6—8 hétig ne operáljuk a másikat, mert az izgalomból Sympathikus gyuladást támaszthatunk. Ha a másik szem más gyuladásos tüneteket (iritis, glaukoma stb.) mutat, előbb ezeknek teljesen el kell mulniok. 4. Csak érett hályogot operáljunk. 5. A környezetnek, eszközöknek és kéznek alapos tisztogatása után végezzük a műtétet. 6. A szemhéjat könnyen távolítható terpesztövei tárjuk szét. A hűl húst közel a cornea szélhez fixáljuk. A metszést, mely a cornea kerületének 1 3 legyen, inkább íves mint vonalas, keskeny Graefe-késsel, a sclero-cornealis határon kötőhártya-lebenynyel csináljuk. 7. Operáljunk iridektomiával. 8. Az elülső lencsetokot jól hasogassuk meg. Az elülső toknak csípővel való kihozásakor gyakorlatlan kéz lencse-luxatiót és iivegtest-elöesést okozhat. 9. A lencsét a cornea alsó részére gyakorolt nyomással hajtsuk ki. Secundariákat a szemhéjaknak a bulbushoz való enyhe súrolgátásával távolíthatunk el. Ne távolitsunk el csípővel tokmaradványt. 10. Az elülső csarnokot sohasem öblítsük ki. 11. Tokrepesztés előtti üvegtest-elöeséskor a lencsét kanál segélyével távolítsuk meg, mely elölegesen is végezhető, ha a hályog túlérett, zsugorodott és a beteg nyugodtan tart. 12. A kötés steril legyen. 13. Secundariát csakis békés szemen és minél előbb discindáljuk, mert később nem kapunk elegendő rést. 14. Hiscissiot a sclero-cornealis határon a cornea-széltöl 3 4—1 mm. végezzük. Ezek volnának ama tanácsok, melyeket ö segédeinek és klinikáját látogatóknak adni szokott. Szükségesnek tartja e mellett, hogy a szemorvos mielőtt gyakorlatra kimenne, mesterének vezetése mellett néhány hályogot már operáljon. Szerző maga is eme alapelveket tartja szem előtt, azonban ő tesz eltéréseket is és iridektomia nélkül stb. is operál. A következőkben bővebben kitér a fent említett fontosabb pontokra és mondja, hogy bár nem várható be minden esetben a hályog teljes megérése és némely éretlen hályog operálható is, azért kezdőknek, mert ilyenkor igen sok a secundaria és iritis meg glaukoma fenyegetheti a szemet, ha betegük sürgeti a műtétet, ajánlja, hogy előzetes iridektomiát végezzenek. A műtét előtti antisepsis nála a következőkből áll: Műtét előtti napon a megfürösztött betegnek arczát, szemhéját szappanos vízzel lemossa, 1 : 5000 sublimat-oldattal a kötöhártyazsákot kiöblíti, a könycsatornát kifecskendi és ezen oldattal fél óráig ltorogattatja a szemet. Műtét előtt fél órával újra kimosatja és borogatja a szemet; közvetlen műtét előtt 1:5000 sublimat-oldattal újból kiöblíti a kötőhártyazsákot és 2"» cocainnal érzéstelenít. Az eszközöket forró víz és szappannal mossa, a kezeket pedig 1: 1000 sublimattal. Műtét után ismét 1:5000 sublimatot használ. Ajánlja a beteg könytömlönek kiirtását és a canaliculusnak galvanokauterrel való obliterálását. Az iridektomiával való operálást azért ajánlja kezdőknek, mert nem lehet előre megmondani, hogy műtét után nem lesz-e prolapsus, már pedig mindig jobb és könnyebb a lencse kibajtása előtt végezni az iridektomiát mint az után. Leírja azután, hogy az iridektomia nélküli műtétnek előnye, mert csak egy seb van, reactio nélkül gyógyul, míg iridektomiával végzettnél, utóbbival együtt kettő van. Előbbinél tokbenövés a sebbe soha sincs, utóbbinál lehet. Kosmetikus szempontból előnyösebb amaz, de meg jobb tájékozódást is nyújt és nincs fénykerülés. De hátránya, hogy az iris 8—10" o prolabál, mely suppuratióra, iridocyclitis chronica folytán pedig a másik szem ophthalmia sympathikájához vezethet. Egy másik hátránya, hogy gyakori a sok secundaria, mely hátsó kinövésekre vezethet. Discissiót azért ajánlja a cornea scleralis határon, mert ez által elkerülhetjük a gyakori izgalmat iritis, glaukomát stb. és az esetleges infectiót. (Klinische Monatsblätter f. Augenheilkunde. November 1894.) Schwarcz Ernő dr. A párisi szemorvosok egyesületében az utolsó hónapokban tartott előadásokról a következőket közöljük : Wecker a cornealis sebzéseknek kötöhártyával való betakarásáról értekezik. Snellen azon ajánlata, hogy a corneán és sclerán ejtett sebekre conjunctivális lebenyt borítva azt varratokkal fixáljuk, igen czélszerü a limbustól távolabb eső sclerális sebeknél, de a limbushoz közelben, vagy magán acorneán levő sérülésekre nem alkalmazható. Utóbbiaknál Wecker úgy jár el, hogy a bulbaris conjunctivát a limbushoz közel, annak egész kerületében felszabadítja s azután azt az egyenes izmok tapadásának tájáig lefejtve vele az egész corneát beborítja az által, hogy az így lepraeparált conjunctivát vagy dohányzacskó módjára összefűzi a cornea fölött, vagy 4—6 verticalis varrattal egyesíti. 8—9 nap múlva a varratok szétválnak, a conjunctiva az ép corneáról lehúzódik, a cornealis seb a conjunctiva feszülése okozta nyomás behatása alatt kitünően gyógyul. A szem ezen idő alatt kötve marad. Ezen eljárás különösen az igen nagy és tátongó sebzéseknél alkalmas, melyeknek a szem különben áldozatul esnék. Ugyanígy jár el Wecker staphyloma műtéteknél is. Előnye ezen módszernek, hogy a legnagyobb seb is könnyen takarható be és hogy a conjunctiva jelentékeny nyomást fejt ki a tátongó sebszélekre. Antonelli a limbus táján levő sclerális sebeket elsülyesztett varratokkal egyesíti s a seb fölé conjunctiva lebenyt von. Meyer ily esetben a conjunctivát még oldalt is bemetszi, hogy a feszülő varratok szét ne váljanak. Trousseau már 1892-ben, Meyer 1872-ben végezték a Wecker által közölt műtétet. lerson a szem üregébe hatolt ólomsörétek kihúzását ajánlja hosszú szárú, kissé hajlott pince segítségével oly esetekben, midőn különben enucleatio lenne javalva feltéve, hogy Sympathikus gyuladás nem fenyeget. Ily módon több szemet sikerült megmentenie. Wecker szerint a sörét megtalálása nehéz s különben is a veszélyt nem annyira az idegen test, mint olyan, hanem a vele együtt bejutott fertőző anyagok képezik, melyek káros hatását a test eltávolítása meg nem szünteti. Ezzel szemben Galezowski és Kait megjegyzései után Abadie említ egy esetet, melyben a szembe hatolt sörét 6 év múlva keltett a másik szemen Sympathikus gyuladást, mikor is exenteratiót végzett és a sörétet a foramen opticumhoz közel, a szemgödör fenekén találta meg. Chevallereau egy esetében a behatolt sörét a bemeneti nyíláson képződött heget belülről kifelé áttörte. Hozzá szóltak még Despagnet, Wecker és Abadie, mire Tersen hangsúlyozza, hogy ajánlata az esetek nagy számában különös veszély nélkül megkísérelhető, előkészítvén a beteget az esetleges azonnali enucleatiora, ha a sörét kihúzása nem sikerülne. Leplat egy esetről tart előadást, melyben a könycsatorna sondázása után halálos végű meningitis állott be. A beteg baloldali idült könytömlőhurutban szenvedvén, Leplat 3°/o-os aluminacetatoldatot fecskendezett be az alsó könnycsövecskébe. A folyadék azonban nem jelent meg az orrnyiláson, miért is 2-es sz. Bowraann-kutatóval tágította a könycsatornát. A második sondázás után a beteg bal orczája megdagadt, a bal könytömlö tájékán egy barna folt jelent meg, majd általános gyengeség, heves baloldali fejfájás, hányás állott be. Hőmérsék 38°, érlökés száma perczenként 120. Másnapra e tünetek kissé alábbhagytak, negyednapra a bal könytömlö tájékán egy jól határolt daganat keletkezett, este felé a fenti tünetek újból felléptek : szabálytalan pulsus, 39° testhö, Cheyne-Stokes légzés, öntudatlanság. Az arezon levő daganat kiterjedt a felső Ínyre, tömött, hullámzást nem mutat, fájdalmatlan. Másnap a beteg comatosus állapotban meghalt. Nyilvánvaló, hogy a befecskendezett anyag a szomszéd szövetekbe ivódott be a könycsatornából és hogy azután meningitis lépett fel. Ennek okául a sonda által okozott valamely kisebb horzsolást kellett felvenni, mert jelentékeny ellenállást a műtő a kutaszoláskor nem érzett és vérzés sem történt. A súlyos következmények
