Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
1895. 1—2. sz. 0 R y OSI H E 'I11 L A P — S Z E MÉSZ E T 18 A varratok helyes alkalmazása nem kis gondot okozott. Az eltolásnak már a külső szeníZúg magasságában, illetve a külső szemzugnál be kellett fejezve lennie; eltolással nyert bőrrel kellett azt a területet befedni, mely a belső harmadban a heg eltávolítása után maradt vissza. A nyújtás és :\v. eltolás, mely az arezon történt, elégségessé kellett hogy tegye a leválasztott bőrt a mondott hiány befödésére. A szemhéjon magán a vongálásnak még nyomát sem lett volna szabad eltűrni; ha épen elkerülhetetlen, akkor a haránt átmérőben kevesebb veszélylyel jár (felülről lefelé), mint a lebeny hossztengelyében. A lebeny határvonalai az 5. ábrán világosan láthatók, a hol egyszersmind az eredmény is megítélhető, a melylyel a beteg osztályunkat elhagyta. Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy e módszer sok esetben fog jó szolgálatot tehetni, oly esetekben, hol a felső szemhéj belső felén támad heg eltávolítása vagy heg felszabadítása miatt anyaghiány. Az ismert módok egyike sem ad megközelítőleg szép és a czélnak ily módon megfelelő eredményt, hiszen ez esetben az új, teljes szemhéj bőre részben magából a szemhéjból kerül ki és épen e miatt ugyanoly finomságú, vagyis minden tekintetben a hiányzóval teljesen megegyező; részben pedig a halánték és az arcz szolgáltatja hozzá (a külső részéhez) a szükséges bőrt, arról a tájékról kapja tehát, a hol az átmenet a vékony szemhéjbőrből a vastagabb, durvább arcz bőrére alig vehető észre. Zsugorodás alól megvéd sebészi tudásunk, az asepsis és az a körülmény, hogy a lebeny teljesen felszabadított tarsushoz fog directe tapadni. A rongálás alól az említettem ferde varratok fognak megvédeni, melyek mindegyike az eltolás egy részét magára veszi; így elosztva, egy varratra sem jut több feszülés legyőzésének feladata, mint a másikra. Magán a szemhéjon alkalmazott varratok csupán biztosítékul szolgálnak az ellen, nehogy az egymáshoz tartozó sebszélek eltolódjanak, valamint arra is, hogy azok szépen egyesüljenek. c) Ezek kapcsán lehet talán felemlítenem azt a heges kiszegély esetet, melynek correctiója úgyszólván szemmel észre 6. ábra. nem vehető módon történt. Mint minden ilyen esetben, úgy itt is a hibás irányban, helyzetben rögzítő heg húzása alóli felszabadítás a fődolog: a helyes (normalis) helyzetbe hozva, a hegnek ott kell rögzítve maradnia s e helyzetben a szemhéjat megtartania. Ilyen hegfelszabadításnak számos módja ismeretes, nem alkalmazható azonban egyik sem a kívánt eredménynyel, ha (aránylag nagyobb) bőrterület hiányzik. A hol nincs bőr, ott vagy bőrt kell betoldani, vagy eltolás által onnan bőrt nyerni, a hol az bővében van s a hol az elvett részlet által okozott difformitás eloszolva a nagy területre, szembe alig ötlő elváltozást okoz csak. Ez esetben (mint a 6-dik ábrán a műtét előtt készített rajz mutatja) egy 17 éves leány forgott szóban, kinek felső szemhéján körülbelül a külzúgnak megfelelőleg, a szemhéjszél felett 7 mm.-nyi magasságban egy, a bőrt az orbita széléhez rögzítő heg volt látható. E heg okozta, hogy a leány szemrését csukni nem bírta, szemhéja rövidnek bizonyult a teke betakarására. Szarúlrártyáján már nehány heg régen kiállott keratitisek nyomait mutatta, a kórházba lépéskor ugyancsak keratitis e lagophthalmoban szenvedett. Nyakán görvélyes hegek, részben megnagyobbodott nyirkmirigyek. Az ectropion javítására elégnek látszott a kóros helyzetben rögzítő heg húzása alóli felszabadítás, mely feltevés helyes volta rögtön kiviláglott, mihelyt egy egyszerű domború élű szikével az átmeneti redőn át a heg és az orbita külső fala közé hatoltam, a heget kiadóan felszabadítottam, mit a szikének a heg felett és alatt, valamint tőle jobbra és balra működésbe hozása által értem el. így felszabadítottam a heg feletti területből is annyit, hogy eltolásra — bár csak kis fokban szintén lehetett számítanom. De nagyobb fokú eltolásra szükség sem volt, a mennyiben a szemhéj bőre a felszabadítás után csak 4 mm.-rel volt rövidebb, mint a másik oldali rendes. Hogy e helyzetben a szemhéjat megtarthassam, a szemhéjszélbe három selyemfonalat fűztem nagyobb tű segélyével, két fonalat a heg magasságában a szemhéj bőrébe (a tarsus domború széle felett), melynek egyik szára az átmeneti redő felől, másik a külbőr felől lógott alá s két igen erőset a homlok bőrébe, a szemöldök felett. E fonalak által a szemhéjszélt annyira lehúzhattam, hogy az mélyebb állást foglalt el, mint az ellenoldali. Meghúzva őket, ragtapasz-csíkokkal rögzítettem őket a mandibula horizontalis ágát fedő bőrhöz — előzőleg 7. ábra. azonban lehetőleg felfelé eltolva ezt. Az így rögzített fonalak tényleg megfeszültek: ilyen feszült helyzetben maradtak három napig, mikor már az eredeti, hibás helyzetben rögzítő hegek helyett új hegképződésre számíthattam, mely a szemhéjat a normalis helyzetben tartja majd meg. Hogy az operatiót mily eredmény kisérte, azt a 7-dik ábráról lehet leolvasni, mely műkedvelő felvétel után készült. A leány itt lefelé irányítja tekintetét; a pillák félig csukottak. IRODALMI SZEMLE. A subconjunctivalis sublimat-injectióról. Pr. Dr. Bergmeistertöl Szerző Darier módszere szerint kezelt és négy befecskendésre gyógyult két iritist mutat be, teljes desinfectio és cocain anaesthesia mellett 5—6 mg.-ot fecskendez be a cornea szél alatti scleralis conjunctivába, mely után fél óra múlva kis fájdalmasság, chemosis és szemhéj-vizenyö támad. Szerző chronicus iritis, üvegtesti homályok, retinitis specifica és ehorioiditisnél eredményt nem ért el; az uvealis tractus heveny gynladásainál ellenben utánzásra méltónak tartja. (Centralblatt für prakt. Augenheilk. Juli 1894.) Sclivarcz Ernő dr. Pagenstecher. Gyakorlati tanácsok kezdő szemorvosok számára, hogyan operáljanak szürke hályogot. Szerző általában ajánlja, hogy kezdő szemorvosok kísérletekbe sohasem bocsátkozzanak, hanem ama módokhoz ragaszkodjanak, melyekkel legbiztosabban visszaadhatják a látást; kosmetikus szempontokra ne 5. ábra.
