Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1895-03-03 / 1-2. szám

() IÁ V 0 SI II E TIL A P — S Z E M É S Z E T 1895. 1—2. sz. 12 közt fekvő pontoknál erősíttettek meg', hanem olyanformán, hogy ha a csomós varratok 2 mm.-re egymás mellett alkal­maztattak a lebeny szélén, a continuitas ban maradt bőrön 2V2—d mm.-nyi távolságban helyeztettek cl : egy szóval a hiányzó terület eltolás útján lett pótolva, a megerősítés pedig ferde varratok alkalmazásával lett elérve. Az 1-ső ábra a műtét előtti állapotot mutatja rajz után készült photographián, a 2-dik két héttel a műtét után nyitott, a 3-ik ugyanakkor csukott szemréssel. A gyógyulás, mint a képekből látható, simán folyt le ; a varratokat nyolezadnap távo­lítottam el. ezideig semmi alkalmatlanságot nem okoztak s az egyesülést, illetve a helybeli­­maradást csak megkönnyí- | tették. A fényképek a távozás napján készültek. Onkénytelenül is bizo­nyos észrevételek fűződnek az esethez. Első kérdés az, hogy mivolt a lagophthalmus ; oka? Erre a válasz egyhan­­gúlag úgy hangzik, hogy a belső zugban levő hegkötegek által lett a szemhéj belső j fele fölfelé húzva. Ezen heg­kötegek vagy megvoltak az első műtét előtt s ekkor ott \ maradtak, mi a hiányos fel- | szabadításra mutat, erről fel­világosítást nem kaphattam, miután az illetőt külföldön (Lembeigben) műtették, vagy pedig az első műtét következtében úgy keletkeztek, a mi sokkal valószínűbb, minthogy az ember gcnycdésről és 8 hétig tartó kórházi ápolásról beszél. Ezek szerint tehát a lebeny legperipherikusabb, legrosz­­szabbul táplált részlete az első műtét alkalmával elhalt; ezen elhalt terület helyén keletke­zett a liegszövét. Hogy azon- | ban ennek mi volt az oka, talán a műtét tartama alatt az általános sebészi tisztasági elvek nem lettek betartva, maga a műtét minden bizony- j nyal fáradságos és hosszan­tartó lehetett; talán a bőrön át vezetett metszést nem ve­zette a műtő függőlegesen; talán a sebszélek zegzúgosak, egyenetlenek voltak, talán j a fonál vagy az altató kosár útján jutott valami a seb­­felületre, mi a sebszélek elsődleges egyesülését aka- i dályozta: röviden, nagy fá­radsággal jár a blepharo­­plastikus műtétnél mindarra ügyelemmel lenni, mit a sebészet kíván, különösen olyan osztályon, mely eredetileg nem sebészi czélokra van be ( rendezve. ' Úgy hogy ezek után a hegköteget perhorreskálni nem szabad; mindegy, bármily okból támadt is az. Ép ily kevéssé czélom az után fürkészni, mért nem kisérlették meg a javí­tást : lehet, hogy ebben őket az elégedetlen beteg távozása akadályozta. A mi osztályunkon az eset javítása kivántatott s ez alkalommal arra akarom felhívni a figyelmet, mily nehéz feladat vár a műtőre, ha szemhéjképlő műtét javítására vál­lalkozik. A javítás minden esetben nehezebb, mint az első műtét, hiszen a környező bői terület már ki van használva, vagyis az első műtét által okozott hegek azt már a plastikus műtétre való alkalmatosságától megfosztották. A műtét módja ez esetben, Érieké szerint, igen helyesen I lett megválasztva, de kevésbbé szerencsésen sikerült. Nálunk már csak arról volt szó, hogy a szemhéj bőrének belső har­madát pótoljuk. De honnan vegyük az e czélra szükséges bőrt? Reverdin- Thiersch szerint eljárni a zsugorodás miatt nem volt szabad, mi az eredményt veszélyeztette volna. Mielőtt az olasz mód­szert alkalmaztuk volna, meg kellett gondolni, vájjon nem lehet-e a hiányt a szomszédságból pótolni. Az orr felől ez nem igen volt lehetséges, a mennyiben az orrhát bőre eltolásra nem alkalmas, az alatta levő feszes kötőszövettel olyannyira össze van nőve, hogy eltolás esetén még jobban az orrhát felé húzta volna a belső szemzúg bőrét. Úgyszólván csak nyeles lebenyre lehetett gondolni, olyanra, melynek bőre füg­gélyesen az orr felett a homlokból van véve s melynek átfor­­dulási helye az orrhátra esik. Az eredmény lehet hogy ki­elégítő lett volna, vagyis a hiány be lett volna takarva, de biztosan állítható, hogy cosmetikus szempontból kifogás alá esett volna. Ilyen elmélkedések között határoztam el magamat a műtét olyatén végrehajtására, mint azt fentebb leírtam. Szük­ségtelennek tartom ez eljárás előnyeit kiemelni, nem szükség­telen azonban az indicatiók felállítása, melyek mellett a műtét­­modor siker reményében alkalmazható. Fricke-féle műtét javí­tása, mely a miatt válik szükségessé, mert a lebeny distalis vége elhalt, a miért is ectropion vagy lagophthalmus áll fenn, a legegyszerűbben a lebeny felkészítése, megnagyobbítása által eszközölhető, mikor is a lebeny elsődleges gyökere a lebeny testévé válik. Ez új lebeny nyújtása, illetőleg bevarrása a legszebb eredményűvel alkalmazható. b) Hónapok teltek el, mialatt az eljárást csak úgy tekintettem, mint valamely igen specialis esetben alkal­mazható módszert. Ez volt az oka annak is, hogy a közlését mindegyre halogat­tam. 1894. év szeptember hó 24-dikén történt azonban, hogy a 4-dik ábrán látható St. L. nevű beteg kereste fel osztályunkat, a ki azt adta el), hogy 12 év előtt egy sérülés következtében tályog keletkezett homlokán, az orr felett, mely a szemhéjon, a felső belső szemzúgban ürült ki. Ez idő óta jobboldali felső szemhéjának belső fele annyira megrövidült, illetve rövid lett, hogy legnagyobb erőfeszítése mellett sem képes a szemrést zárni, szarúhártyának belső alsó negyede mindig sza­badon marad. Jelenlegi baja két hét előtt kezdődött. Mindkét szem előre álló. A szemhéji conjunctiva erősen belövelt. jelenté­kenyen duzzadt; teke - kötőhártya vérbő, alatta igen erős episcleralis belöveltség látható. A szarúhártya belső alsó quad ralisát egy nagy fekély tartja elfoglalva, melynek alapja genyesen beszűrődött, s a mely felé edények látszanak indulni a szárúhártya széléről. A csarnok félig gennyel telt; látéles­­sége */, m -re ujjak olvasására szorítkozik. Szeptember 25-dikén thermo-cauterisatio; majd a szarú­­bántalom lezajlása után szemhéjképlő-műtét lett nála végezve: ugyanazon módon, mint az fentebb Fricke-műtét javítására ajánltatott. A heget a szemhéj belső zugában eltávolítottam; a szemhéj szélét egészében szabaddá tettem; abból a bőrből, mely a szemhéjon még maradt, valamint ennek folytatásában a halántéktáj és az arcznak a bőréből (két a szemhéjon, a szemöldök alatt és a szemhéjszél felett kezdődő, nagysugarú ívalakban, kissé divergálva az arezra folytatódó metszés által) nagy lebenyt határoltam körül, melyet a szemhéj felől egészen a hajas bőrig alapjától felszabadítottam s az egészet az egész anyaghiányba bevarrtam. 3. ábra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom