Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-12-23 / 6. szám
47 1894. 6. sz. 0 RVOSI HETILAP — SZEMESZET 15. A felső harmadban, hasonló az előbbihez; de lapos átkeresztezéssel kezdve és csak azután meredek állásban kimetszve. Fixálás nélkül. 16. Fixálással. Eredmény: Gyenge ívesség lefelé, a sebzugok zúzva, a belső sebnyilás a külsőhöz jobb arányban mint a 13. és 15-ben. 17. Ismét a felső harmadban lapos átvezetés, meredekre állítás, és most meredek kimetszés mellett a lapot felfelé szorítva. Fixálás nélkül. 18. Fixálással. Eredmény : Meredek sebcsatorna, felfelé domború ív és ez a 17-ben csak jelezve, a 18-ban kifejezetten. Ilyen módon öregkori hályog kicsúsztatására lebenyes sebet készíteni lehetne, melyben a Beer metszésénél létrejövő ferde sebcsatorna meredekkel, azaz tetőirányos sebszélűvel helyettesítve volna, ha ebben előnyt látnánk. A leirt metszet egyszersmind kimegy urázza a különféle csorbásságokat, melyek a különben éles külső scbszéllel alakuló Beer-féle lebenyen előfordulnak: ezeknek oka ugyanis a félremenő lapszorítás, a helytelen élfordulás és az ingadozó késhúzás lehet. A Graefe-féle széli metszés annyiban hasonlít a 18 alattihoz, hogy a keskeny késsel szintén előbb laposan, azután meredekebben, ha nem is hirtelen fordulással, hanem szende átmenetben kell haladni és végezetre szintén a lapot felfelé nyomva— bár gyengén — kell kijutni. Ha nem így tennénk, az ívnek teteje a bár csekély, de mégis domború ívesség helyett érintőleges (tangentialis) esetleg épen vájulatos lecsonkítást kapna. A 11 és 12-dik metszetben az eleintén lapos késvezetés nagy lebenynek képződését engedte várni, de a metszés folytatásában a késnek meredek felállítása által horpadt íves lecsonkitás támadt. így a seb közepe domború kirúgás helyett homorú bevájulást nyert. Ez által a seb közepe a pupilla szélhez közel jutott és a hályog kieresztésénél a szemcsillagnak olyan kímélését engedte várni, mint a milyent más metszetekkel ilyen fokban megközelítőleg sem tudunk elérni. Az így kínálkozó előnyök ajánlatossá tették, a metszésnek ezen alakját sokféle változatban tanulmányozni: 19. A felső harmadban lapos átkeresztezés, azután lapos oldali leszabadítás felfelé 2 mm.-re, még pedig a tiszta belső határon, végre meredek harántmetszés egybekötve mérsékelt fokú lapnyomással lefelé. Fixálással. Eredmény: Horpadtan csonkított lebeny, alapja 101/2 —11 mm., emelkedése 2 mm., kétoldalt rézsut seb csatornával, a felső határolás homorú (10—15 mm. sugárral) 8 — 9 mm. haránt hosszúságban és itt meredek sebszélekkel (a lehető legrövidebb sebcsatornát képezve). A megmaradt felső szarúrósz 21/2 mm. magas. A méretek kicsi töredékükben az egyes esetek szerint egyenlőtlenek . Mivel ezen metszés alakból a „hályogkicsúsztatás horpadtan csonkított lebenynyel“ műtevési eljárást állapítottam meg, bőséges alkalmam volt a kisebb változtatások eredményét az élőn kipróbálni. Hogy azonban a sebet minden tényezőjében vizsgálhassam és minden oldalról megnézhessem, szükséges volt a metszés menetelét a holt anyagon is lehetőleg részletezve tanulmányozni. A megtett sok metszésből néhányat 20 —31. szám alatt itt felhozok. Ezeket az ellentétek kiemelése kedvéért az előadásban némileg, de csak kevéssé, schematizáltam. 20. 21. Az oldalt laposan megmetszett rész magasabb, a meredek harántrész tehát rövidebb. Fixálás nélkül és fixálással. 22. 23. Az oldalti lapos metszés kevésbé emelkedő, a harántrész tehát alantabb marad és hosszabb. Fixálás nélkül és fixálással. 24.—27. Metszetek, melyekben az átszúrás mélyebb mint a 20—23, egyebekben ugyanolyanok. 28.—31. Metszetek, melyekben az átszúrás vonala magasabban volt helyezve, különben ugyanolyanok mint 20 - 23. Eredmény: Horpadtan csonkított lebenyek, a harántrészben meredek sebcsatornával, megfelelően választott hasissal, lebeny- magassággal, valamint a csonka résznek homorulatával és hosszával, — ezeknek megfelelően különböző sebtátongással, és a homorú ívnek a szemcsillag széléhez különböző viszonyulásával. Mindezekből a felismerés elméletére vonatkozó azon fontos következtetés vonható, hogy a lehajlás erősebben, vagyis a sebvonal vájultabban és így rövidebb sugárral, képződik azon mértékben, a melyben az oldaltas előzetes (tehát a laposan végezett) leválasztás bőségesebb volt, a késnek meredekre állítása a szarúhártyának közepétől távolabb választható volt, és a kés lapjának az (alul választott) rögzítési hely félé szorítása erélyesebben igénybe véve volt. Gyakorlati szempontból azon következtetést kellett vonni, hogy a hályognak könnyű kicsúsztatására a mélyebben helyezett sebalap, a szemcsillagnak kímélésére a megnövelt homorúlat, és a sebnek utólagos egyesülésére a két előbb említettel ellentétes sebalakulás a kedvezőbb. Tehát a csonkított lebenynek alapját rendszerint a szarúhártyának bőven kiszabott V^-ad és nem mélyebben mint 2 ,-öd magasságában kellene elhelyezni. A harántrésznek váj ült. behajlását pedig nem kellene közel az alapig leszorítani. Különben a sebvonalnak oldaltos két meghajlási helyén a szarúhártyaszövetből nagyon előrúgó csücskök támadnának. Ezek a seb záródását nehezítenék és a szemcsillagnak oldaltos kitolulásait elősegítenék. A horpadtan csonkított lebeny ezen épen letárgyalt metszet-alakjainak módosítására még megkisérlcttem az átszúrást hátrább, az ínhártya szövetébe vinni, szintúgy a szemgolyó burkait előzetesen petyhüdtté tenni, mint következik: 32. Átszúrás a felső harmadban a szarúhártya gyűrűjének külső szélén, lapos felvezetés 2 mm.-re, meredek kimetszés homorú ív alakjában. Eredmény: Hosszabb sebvonal és könnyebb tátongás, valamint a szemcsillagnak enyhébb ide tolakodása, mintha az átszúrás különben ugyanolyan módozatok között a szarúkártyagyűrűn belül történt volna. Ez a metszet tehát a 19-ik ellenében a kedvezőbb volna, ha másrészt a szemcsillag nem könnyebben a kés éle elé kerülne. 33. Lapos átszúrás a felső harmadban, ekkor idegen kézzel az ínhártyának az egyenlítő mögött beszúrása, hogy az üvegtestnek nagy része kimenjen ; reá következőleg a meredek haránt metszés a nagyon megpuhult szemgolyón történhetett. Eredmény: Yájultabb határolás a lecsonkitás helyén, mint egyébkor. A szemgolyónak lágysága tehát a sebvonalnak vájult behajlását minden körülmények között elősegíti. Kivételt a haránt délkör tesz, de ez sem, ha a kés lapját felfelé vagy lefelé szorítjuk. 34. Metszés mint a 19 : a felső harmadban lapos átkeresztezés, 2 mm.-re felvezetés, itt meredek kimetszés, egybekötve lapra nyomással felfelé és nem lefelé. Fixálással. ■Eredmény: Csonkított lebeny, a haránt lészen felfelé domború határolással és ezen helyen • meredek sebcsatornával. Az mutatkozott, hogy felfelé történő lapnyomással a határolás felfelé is domborúvá tehető, ellentétben a homorú alakuláshoz, mely a lapnak lefelé nyomásával jön létre. Az ellentét azonban a maga méretei szerint nem ugyanolyan fokú. Mert itt, a felső harmadban, különben egyenlő körülmények között a szarúhártyának közepe felől történő lapnyomás (domború ív) csekélyebb, a közepe 13-18. 19. 28-31. 20- 23. 24—27. 34.
