Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-06-24 / 3. szám
1894. 3. sz. 22 ORVOSI HETILA P— S Z EMESZE T már — mit hyperaemiája is elárult — s kétes volt, hogy i vájjon sikerül-e kerek pupillát elérni, ha épen aláfelé helyezzük a sehet. Végül régi tapasztalás az, hogy a felfelé ejtett sebek a felső szemhéj védelme alatt jobban s gyorsabban gyógyul- | nak. Ezek voltak az okok, melyek arra bírtak, hogy szokatlan módon végezzem az extractiót. A helyzet annyiban volt kényes, hogy a lencse kihúzása közben a csípőből vissza- [ csúszhatott volna s esetleg az üvegtestbe stilyed. A mesterséges miosis szolgált óvintézkedésül, a lencse tömött, összeálló állománya pedig a megfogás biztonságát emelte. A követ- ' kezés igazat adott ez okoskodásnak. Azon (5 eset közül, a midőn a lenese az üvegtest felé luxálódott, 5-ször a sebet felfelé készíttettük és pedig mindannyiszor a lencse nagyságához képest aránylag nagy nyílást. Nekem is az a véleményem ugyanis, hogy a nagyobb seb j lényegesen biztosítja a sikert, a nélkül, hogy jelentékenyebb üvegtestveSzteségre adna alkalmat. A sebzés felfelé való elhelyezésére a már említett előnyökön kívül az is irányadó volt, hogy a lencse aláfelé sülyedt s így a bevezetett kanálnak nem kellett előbb még a meglevő függesztő szálagot átszakítani, miközben a lencse teljes eltűnése könnyebben megeshetik. Könnyű késvezetés mellett a luxatió irányában ejtett sebzés után sem szokott azonnal üvegtest jelentkezni. Az 5-ik esetben azonban a lencse felfelé volt helyezve s ugyancsak felül még a pupilla széle a lencsetokra volt nőve. Ezért a sebzést aláfelé készítettük. A lencse eltávolítására rendesen Pagenstecher vagy Graefe-féle kanalat használtam. Igaz ugyan, hogy a IFeúír-féle kacs kevesebb helyet foglal el, de megbízhatóságban nem mérkőzik a kanalakkal. Ha már azonban tömör eszközt használunk, a kanálnak nem szabad vastagnak lenni, viszont a sikernek egyik fontos biztosítéka, hogy elég széles legyen, nehogy a beteg egy mozdulata alkalmával kicsúszszék a már megragadott lencse. A hályog fixálására csak egy ízben (7.) volt szükségünk, mert ez esetben nagyon liátrasülyedt volt, de a veszélytelen diseissios tű teljesen megfelelt feladatának. Agnew bidentjét nem alkalmaznám, mert nem áll j arányban az általa nyújtott biztonság a beavatkozás súlyosságával. Knapp és Stedmann Bull ajánlatát meg sem kisérlettük, minthogy a lencsék, az első esetet kivéve, nem voltak ojyan szabadok, hogy külső manipulatiók által kihajthatok lettek volna. De meg különben is nagyon kényes eljárás, mert az előre tóduló üvegtest könnyen hátraszoríthatja a lencsét. Azt azonban többször láttam volt, hogy midőn a tokrepesztés után luxálódott a hályog, Schulek tanár páratlan technikájának sikerült a lencsét Daviel-kanállal kívülről gyakorolt lökéssel úgyszólván kidobni a magot. Kanál helyett az első esetben 'Liebreich-féle csípőt alkalmaztam az iris kímélése kedvéért, a negyedik esetben pedig Lippay igen éles fogú csípővel emelte ki a hályogot. De ez eljárás csak akkor alkalmazható, ha a tok vastagsága biztosít a felől, hogy húzás közben nem reped meg, mert különben a visszasülyedő mag eltűnhetnék. A csípő megválasztását a hályog milyensége határozza meg, mint azt e két eset is igazolja. Az egész tömegében kemény lencsét biztosabban fogja meg az alacsony fogú csípő, míg a vastag tokú lágyabb összeállású hályog eltávolítására a tokot jól megmarkoló eszköz való. Két eset kivételével mindannyiszor iridectomiát is végeztünk. Ezt azért tartottam szükségesnek, mert a lencsék nem állottak elég mélyen s így a kanállal való mögéjük kerülés alkalmával az iris nagyon zúzódott volna. A negyedik esetben, hol az eltávolítás csípővel történt, persze nem volt erre szükség. Úgyszintén nem az ötödik esetben sem, hol csak kicsiny mag eltávolításáról volt szó. A toknak előzetes megrepesztését azért végeztem, mert nem akartam a pupilla széli lenövéseit leszakítani, másrészről pedig a kéreg lúg volta előrelátható volt. A kis mag kiemelése már az iris kímélésével történhetett, sőt épen az által, hogy az tivegtestet visszatartotta, igen jó szolgálatot tett. A műtétet mind narcosis nélkül, csak cocáin anaesthesia mellett végeztük, bár jól tudom, hogy ilyen esetekben külföldön előszeretettel altatnak. Ha mély narcosisban kényelmesebb is a műtét, a bekövetkező hányás több kárt okoz, mint a mennyi hasznot hoz a teljes mozdulatlanság. De meg a műtét úgy sem fájdalmas s némi elővigyázáttal parírozni lehet a beteg esetleges nyugtalanságát. Az utókezelésben nem tértünk el a most szokott módtól. A betegek csak 2 napig feküdtek, a szemük 4—5 napig volt kötve, s a kötés 24 óránkint váltva. Az, hogy már az első kötésváltoztatásnál mindannyiszor helyreállott csarnokot találtunk, eléggé igazolja, hogy milyen felesleges 10 napig megnézetlentií hagyni a szemet (Despagnet), annál is inkább, mivel esetleges utóbeavatkozást káros ennyi ideig halasztani. Reactio egyetlen esetben sem mutatkozott, miben az elbánás kiméletességének is lehet ugyan része, de a legfőbb érdem az asepsisé. (A metsző eszközöket most is absolut alkoholban tisztítjuk, a kötszereket pedig Schimm(dhusch-féle készülékben forró gőzben sterilizáljuk.) Ilyen körülmények között jogosultnak tartom az extractió indicatióinalc kiterjesztését. Az iridectomia s iridotomia csak bizonytalan eredményt adhatnak. A luxált lencse állandóan veszélyezteti úgy a megbetegedett, mint a másik szemet is, ezért mennél előbb kell az eltávolítást végezni. Ha a műtét lényegesen nehezebb s kényesebb is, mint az egyszerű hályog cxtractiója, kellő elővigyázat s az eljárás gondos megválasztása mellett, mint azt a közölt esetek is igazolják, biztos eredményt ad. A glioma retináéról. Paunz Márk dr. szemklinikái gyakornoktól. Ámbár már sokan és sokat írtak a retina gliomájáról', mégis azt hiszem, hogy nem végzek felesleges munkát, midőn a budapesti egyetemi szemklinikán megoperált s feldolgozásra átengedett két esetet leirom és röviden méltatom. Hiszen minden jól észlelt és pontosan leirt kóresetnek értéke van, ha más szempontból nem is, úgy hát a statistika szempontjából. De növeli a közlendő két eset érdekes voltát egyrészt a klinikai kép és lefolyás, másrészről pedig a talált anatómiai és histologiai változások sem minden érték nélküliek. 1. eset. E. J. 2 éves fiúgyermeket 1891. október 16-dikán hozták az egyetemi szemkórházba. A gyermek szülei 1891. junius havában vettek észre első ízben a kis beteg bal szemén valamilyen izgalmi állapotot, melyet pontosan megjelölni nem tudnak. Ezen baj vagy két hétig fennállott. Augusztus elején a bal szem kivörösödött, fájni kezdett s állítólag csak akkor kezdődött a látás romlása. Azóta a bal szem folytonos izgalmi állapotban van, a látás pedig teljesen elveszett. Bemutatáskor a jobb szem ép. A bal szem bulbaris conjunctiváján tágult, kanyarodott erek. A cornea kissé bágyadt, hátsó lemezén alul apró sárgás-fehér foltocskák. A csarnok sekély. Az iris színehagyott, külső-alsó peripherikus részén piszkos fehér foltocskák. A pupilla tág, merev. A lencse elhomályosodott, a szemfenékbe belátni nem lehet. T + 2. Fényérzés nincs. Diagnosis: Glaucoma secundarium, verosimiliter glioma retinae o. s. Egy heti észlelés alatt lényeges változás nem következett be. Október 24-dikén a bal szemtekét enucleálták. A gyermek november 2-dikán hagyta el a klinikát. Távozásakor a bal szemüreget bélelő lágy képletek kissé duzzadtak, de a szemgödör csúcsában semminemű daganatot látni avagy tapintani nem lehet. F. é. április havában tudakozódtunk a gyermek állapota iránt, de sajnálatunkra választ nem kaptunk. A szemteke, keményités végett először Müller-féle folyadékba, majd alkoholba került. A szemtekét körülbelül 21/2 évvel az énucleálás után nyitottuk meg. A rendes méretű szemteke 7 mm. hosszú látóidegcsonkkal bír. A nervus opticus vastagsága 5 mm. A papilla helyén mély, tistszerü kivájulás. A retina köröskörül levált, hátrafelé a nervus optikussal függ össze, mellül az óra serratánál tapad az érhártyához. Az ideghártya hátsó része sárgás-fehér, helyenként sötétebb árnyalatú s ez által tarka metszfeliilettel biró, törmelékes daganattá alakult át. A daganat, mely az excavatiót is kitölti, a látóidegfö körül legvastagabb és az óra serrata felé fokozatosan
