Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-06-24 / 3. szám
23 ORVOSI HETILAP — SZEMESZET 1894. 3. sz. elvékonyodik. (L. az 1. ábrát.*) Az üvegtest elég tömött sárgásfehér tömeggé alakult át, benne egyes sötétebb szigetek. A lencsén a kéreg ziláltsága tűnik föl. Az irisszegletet köröskörül a retinalis tumorhoz hasonló szövet tölti ki, míg az iris mellső felszínén több mákszemnyi kisebb sárgás-fehér csomó látható. Mindezen viszonyok már szabad szemmel is feltűnnek, de különösen jól láthatók lupe-nagyítással. A mellső csarnok mélysége a pupilla előtt 1V2 milliméter. A corneán, sclerán változások nincsenek. Mikroskopikus lelet. A daganat főtömege sűrűn egymás mellé helyezett, erősen festődő magvakból áll, melyek egy vagy több magocskát tartalmaznak és kevés protoplasma-állománytól vannak körülvéve. Ezen magvak úgy alakra, mint nagyságra az ép retina magcsás rétegeinek magvaitól alig különböznek. A magvak között lévő kevés intercellularis anyag finoman rostozott. Helyenként a retina rétegezettsége egészen jól látható, különösen feltűnő a külső és belső magcsás réteg, nemkülönben az idegrostréteg és a szemcsés rétegek. Mindkét magcsás réteg erősen túltengett és igen jól látható a külső magcsás réteg fokozatos túltengése ; a magcsák a túltengett Miiller-féle rostok közt egymás mellett párhuzamosan álló oszlopokat képeznek. Itt-ott a csenevészes pálczika-csapréteg is látható; főként a csapok, kevésbbé a nagy mértékben sorvadt pálczikák. Feltűnő a daganat dús edényzettsége, a véredények nagy része vastagodott falú, vörös vérsejtekkel telt. Az edények körül a magvak sűrű sorokat képeznek, a véredényektöl távolabb eső részek pedig nagy részt rosszul festődnek, finoman szemcsézettek, degeneráltak. Több vérömlés is látható. A látóideg, eltekintve a már említett kivájulástól, mikroskopice sem mutat változást. Az üvegtestben számos apró kerek sejt és vörös vérsejt. A szabad szemmel is látható sötétebb szigetek gliomasejtekből állanak. A festenyrétegen egyes gliomasejthalmazok tapadnak, sok helyen pedig a gliomasejtek csoportjai a pigment-epithelt felemelve, e között és az érhártya üveghártyája között halmozódnak fel. Az érhártya saját szövetére a daganat nem terjedt át. A chorioidea csak a njomás okozta változásokat mutatja. A corpus ciliare össze van nyomva, a sugár-nyúlványok sorvadtak. A sugárnyulványok közötti völgyek és a Canalis Petiti nagy részt gliomasejtekkel vannak kitöltve. Gliomasejtek kitöltik az irisszegletet is. Az áttörés helye a belső oldalon, az iris gyökénél van, a mint az több metszetből világosan kitűnik. Az iris mellső felszínén észlelt csomók szintén gliomasejtekből állanak, sőt úgy az irisen, mint a cornea hátsó felszínén számos mikroskopikus gliomasejt-csoport, a fejlődés kezdetén álló apró daganat látható. (L. a 2. és 3. ábrát.) Maga az iris lényeges változásokat nem mutat, csak az áttörés helyén alakult át gliomaszövetté, a külső oldalon pedig az iris szögletet kitöltő gliomasejtek mellűiről kezdenek áttörni az iris érrétegébe. A lencsekéreg ziláltsága a lencse rostrétegeinek szétválása által okoztatik. Ily módon a rostrétegek közt hosszúdad, orsóalakú űrök keletkeznek, melyek ovális és körkörös, egynemű cseppekkel vannak kitöltve. E cseppek olvadt fehérnyéböl állanak. A cornea és sclera mikroskopice is épek. II. eset. W. A. 4 éves leányka 1892. április 4-dikén jött az egyetemi szemkórházba. A gyermek, szüleinek állítása szerint, születése után kancsalított. Fél év előtt a gyermek jobb szemén vörös visszfényt vettek észre. Ezután a gyermek sokszor fájlalta jobb szemét, mely olyankor kivörösödött. A jobb szem látása teljesen megromlott. Hat hét óta a szemgolyó megnagyobbodását és a tág szembogárból jövö fehér-sárgás visszfényt észlelik. * Az ábrákat Bartha Gusztáv dr. szemklinikái gyakornok úr volt szíves megrajzolni, kinek e helyen is köszönetemet nyilvánítom. Bemutatáskor a bal szem ép. A jobb szemteke megnagyobbodott, a cornea körül az egész ciliaris tájék kékesen áttünő és elödudorodó. A cornea felé tágult, kanyarodott conjunctivális edények húzódnak. Maga a cornea ép. Csarnok nincsen. A fakó, sorvadt iris mellső felszíne érinti a cornea hátsó lemezét. A pupilla ad maximum tág, területében a lencse mögött sárgás-fehér, bágyadt tömeg tűnik szembe. T + 3. Fényérzés nincsen. Diagnosis: Glioma retinae, glaucoma secundarium 0. d. Április 6-dikán a jobb szemteke eltávolíttatván, a gyermek április 15-dikén tiszta szemüreggel hagyta el a klinikát. Távozásakor a szemüreg csúcsában gyanús daganatot sem látni, sem tapintani nem lehet. = iris, t = tumor. 2. ábra. A gyermek atyjához f. évi április havában intézett levelünkre a következő választ kaptuk. A jobb szemüreg rövid idővel az operatio után daganatszeríí tömeggel telt meg. Két hónappal az operatio után a gyermek fejének hátsó részén egy csomó támadt, mely lassan kis zsemlye-nagyságúvá nőtt és csontkemény volt. Három hónappal az operatio után a bal szem látása is kezdett romlani és két hónappal később már teljesen megvakult a nélkül, hogy ezen a szemen külsőleg valami feltűnő változást vettek volna észre. A leányka 1893. május havában elhunyt; mily tünetek közt, azt nem tudtuk meg. A szemtekét a szokásos módon keményítettük és körülbelül két évvel az enucleatio után megnyitottuk. Az egész szemteke kitágult, főleg hosszirányban. Hosszátmérője 26 mm., haránt és függélyes átmérője 23 mm. A retina egész terjedelmében sárgás-fehér, helyenként sötétebb árnyalatú, könnyen szétmálló daganattá alakult át, mely széles oszlop alakjában húzódik a papillától a lencse hátsó felszínéig, kitöltve az D = Descemet hártya, C : cornea, t tumor. 3. ábra. egész üvegtestet. A daganat két oldalt alvadt, egynemű tömegtől van körülvéve, melyet a chorioideától néhány milliméter széles űr választ el. A papilla helyén elég mély excavatio, melyet a daganat szintén kitölt. Az érhártya a nervus opticus körül megvastagodott és hasonló daganattá alakult át, mint a retina. A megvastagodás fokozatosan csökken, az aequator táján teljesen megszűnik. A corpus ciliare keskeny pigmentsáv alakjában látható s a sclerához van nyomva; a sugárnyúlványoknak alig van nyoma. Az iris igen keskeny pigmentcsík alakjában látható a cornea és az összenyomott, lapos lencse közt, mely utóbbinak mellső tokja a cornea hátsó lemezével közvetetlen érintkezésben áll. A cornea ép. A sclera elvékonyodott, a ciliaris tájék kidudorodik. (L. a 4. ábrát.) 1. ábra.
