Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-04-29 / 2. szám

1894. 2. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEM É SZÉT

16

már fekélyek is vannak, ezekből a váladékot eltávolítva, gyakran leszünk képesek az opák, fehér rákcsapokat megkülönböztetni. Továbbá a papillomák gyakran kocsányosak, vagy többes számban vannak jelen, fejlődésük fájdalommal nem jár, gyakran indulnak ki a carunculából, tendentiát mutatnak a felület szerint burjánzani, nem hatolnak soha a cornea lemezei közé vagy a szemteke belsejébe. Mindezen tulajdonságok egyike-másika concret esetben irányadó lehet. Ha mindezek mellett nem vagyunk képesek dönteni, a daganatból kimetszett kis darabból készült „Zupfpraeparatum“ mindig megadja a kellő felvilágosítást.

Fejlődésük legelső stádiumában az epitheliomák hasonlóak lehetnek még egy phlyctaenához, vagy egy vastag pannushoz, de ezen esetekben rövidebb-hosszabb ideig tartó megfigyelés — azt hiszem — mindig meg fogja adni a lehetőséget a lényeg felismerésére.

Áttérve röviden az epitheliomák prognózisára, azt mondhatjuk : hogy ezen új képletek nemcsak a szem és a látás épségére, hanem — metastasisaik folytán — az életre nézve is igen súlyos megbetegedést képeznek. Elég korai és alapos kiirtás után észleltek ugyan már többször gyógyuló eseteket, de a legtöbb közlésben csak aránylag igen kevés operatio utáni lefolyt időről van szó, s így kérdés, hogy későbbi időben nem állott-e be recidiva? Ä bulbus enucleatiója sokszor csak a beállott recidivák folyamán vált szükségessé, de úgy ezen esetekben, mint másokban, hol a beteg jelentkezése után azonnal végezték az enucleatiót, több eset ismeretes, hol a bekövetkezett metastasisok laetalis kimenetelt vontak maguk után.

Ezekből következik, hogy a therapia is legtöbbször az enucleatio kell hogy legyen. A kezdeti szakban megkísérthetjük a daganat lehetőleg alapos kiirtását késsel, ollóval és tüzes vassal, de ha a daganat nagyobb terjedelmű — még ha jó visus is van jelen — úgy hogy alapos kiirtását nem remélhetjük, nem szabad késlekednünk az enucleatióval. Fokozottabb mértékben áll ez, ha a daganat behatolt már a szem belsejébe, avagy a környezetet is infiltrálta, hol csakis enucleatióról, illetve exenteratióról lehet szó, beleértve az esetleg infiltrált mirigyeknek lehetőség szerint alapos kiirtását.

Ezekben röviden vázolni akarván az epitheliomák jelentőségét, szabadjon áttérnem a budapesti egyetemi szemklinikán észlelt s feldolgozásra átengedett két eset részletes leírására.

I. eset. F. D., 48 éves, napszámos; felvettük 1890. november 4-dikén.

Előzmény. Beteg már ezelőtt 3 évvel vette észre, bogy bal szeme fehérének kiilsö részén kis daganat képződött. Orvost consultált, ki a daganat kiirtását ajánlotta, mit azonban a beteg nem fogadott el. A daganat folytonosan növekedett, mialatt a szemteke egész látható részét elfoglalván, látását is elvesztette. Ez s az utóbbi időben fellépő óriási fájdalmak bírták arra, hogy operatio útján meneküljön bajától.

Jelen állapot. Jobb szem ép. Bal szemhéjjak előre domborodnak, különben épeknek látszanak. Szemrés zárása kissé akadályozott ugyan, de azért active is eszközölhető. A szemteke mozgásai különösen kifelé igen korlátoltak. A szemteke mellső részét jó részt egy széles alapú, hús tömöttségü és színű, dudorzatos felületű daganat foglalja el. A daganat határai: alul az átmeneti redő, belül a limbus belső része, úgy azonban, hogy az egész cornea fedve van általa; kivtil és felül még a szemhéjjak erős széttárása mellett sem nem láthatók, sem a tapintó ujjal el nem érhetők szélei. A szemteke erősen befelé rotált, úgy hogy a limbuson túl befelé csak keskeny csikja látható a sclerának. A daganat külső részét, mely leginkább domborodik előre, conjunctiva fedi, míg belső részén s legnagyobb domborulatán egyes véralvadékkal telt kikopások vannak. Szem egyéb részei nem láthatók. Fényérzés nincsen.

Kórlefolyás. A szemteke november 8-dikán lett enucleálva. A kifejtést incisio canthi externi előrebocsátásával lehetett csak eszközölni. Az enucleatio maga szokott módon történt nagyobb vérzés kíséretében. Ennek csillapítása erős nyomókötéssel történt. A gyógyulás minden akadály nélkül folyt le, úgy hogy a beteget november 16-dikán elbocsáthattuk.

Tudakozódásunkra 1894. márczius 18-dikán keltezett válaszából (3Vs év múltán) kitűnik, hogy beteg él és teljesen egészségesnek érzi magát.

Kórboncztani és kórszövettani lelet. Enucleatio után láthatóvá vált, hogy a daganat felül és kívül az aequatorig, alul az alsó egyenes izom tapadási helyéig terjed. Méretei: haránt irányban 26 mm., függélyes irányban 23 mm., vastagsága 11 mm. A daganat mindenütt széles alappal bir, mely felett nem mozgatható.

Enucleatio után a szemteke azonnal Müller-féle folyadékba lett téve, később a rendes eljárások mellett colloidinba beágyazva mikroskopiai vizsgálatnak alávetve. (A szemtekén harántul haladó mikroskopiai metszetnek kétszeresen nagyított képét mutatja az 1. sz. ábra.)1

A corneát teljesen fedő, nagy tumor tágközű, vékony kötőszöveti hálózatból áll, melynek hézagaiban nagy magvú hámsejtek csoportjai foglalnak helyet. A daganat felületéről mélyen benyúló és széles hámcsapok hatolnak a mélybe. E csapok, valamint az egyes hámsejtcsoportokban a széleken fekvő sejtek alakja leginkább megfelel a gömbalaknak, míg a csoport közepe felé mindinkább lelapulnak, hol sok helyütt találunk ú. n. epithelgyöngyöt. Az egyes sejtcsoportok középrészei haematoxylinnal kevésbé jól festődnek, mint a széli részek. E rosszul festödö sejtek között számos fénylő — nyilván elszarúsodott — sejtet találunk. A daganat több helyén kissejtü iníiltratum található, mely néhol egész hámsejtcsoportot ellep. Vörös vérsejtek halmazából álló extravasation is több helyütt található. A daganat felülete

1. ábra.

egyrészt túltengett conjunctivalis hámmal fedett, másrészt maga e hám is résztvesz a hámcsapok képzésében. A felületen több helyt látunk genysejtekkel, számos vörös vérsejt- és szövetdetritus-val telt kisebb kiöblösödéseket, melyeknek szélein kissejtü iníiltratum látható. Az oldalrészeken, hol a daganat az aequator felé terjed, rostos kötőszövettel van körülvéve. A daganat alapja mindenütt szoros összefüggésben van sclerával illetve corneával, sőt a daganat alakelemei ezeknek külső rétegeibe behatolván a sclera és cornea e helyütt '/a -ával megvékonyodottnak látszik. A cornea feletti részen legjobban látható e behatolás az egyes lemezek közé, olyannyira, hogy a hámsejtcsoportok között.fel lehet ismerni a cornea rostkötegeit, melyek itt mintegy a daganat támasztó szövetévé váltak. A cornea és sclera mélyebb rétegeiben is láthatók egyes, kisebb beszűrödések, különösen a eorneo-scleralis határon, hol egy keskeny sávban egész az irisgyökig követhetők. A mellső csarnokban azonban igen kis mennyiségű véren kívül egyebet nem találunk, úgyszintén maga az iris, a corpus ciliare, valamint a szem egyéb részei is elváltozást nem mutatnak.

Ezekből a diagnosis : carcinoma epitheliale-ra teendő. A kiindulási pontja a daganatnak biztosan meg nem állapítható, valószínűnek tartom azonban, hogy ez a limbus conjunctivae külső része. Egyrészt, mert ez képezi a daganat középpontját s e felett legvastagabb is a daganat, másrészt, mert e helyen hatolt a daganat leginkább a mélybe.

1 Az ábrákat dr. Bartha Gusztáv szemkl. gyak. volt szives megrajzolni, miért e helyen is köszönetét mondok;