Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-04-29 / 2. szám
185)4. 2. sz. ORVOSI HETILAP SZEMÉSZ ET 14 látás még' van és hogy sikeres lehet az extráétio akkor is, ha az entozoon nagyon hátul is fekszik. Végül pedig nem mulaszthatom el Siklóssy egyetemi m. tanár, szt. Itókus kórházi főorvos úrnak köszönetemet e helyen is kifejezni ama lekötelező szívességért, melylyel betegemet osztályára felvéve, nekem az operatiót lehetővé tette. A li.-m.-vásárhelyi városi szemkórházból. A glycerines szemcseppek használatáról. Imre József dr.-tól. Hosszú ideje már, hogy bizonyos kötőhártyai bajok ellen, valamint ilyenekből eredő szaruhártyai megbetegedések alkalmával glycerinben olvasztott gyógyszereket használok s hogy ezen eljárásnak némely, elég jól meghatározható esetekben, másoknál több eredményét tapasztalok. Még 1876-ban ismertem meg a glycerinnek excipiensül használását a bruxellesi „Institut ophthalmique du Brabant“-ban, Warlomont és Lebrun osztályain, említettem is egy a következő évben a „Szemészetiben megjelent közleményemben; de apránként elhagytam minden egyéb glycerines oldatot, csak a borsav, a borax és néha a tannin maradt ilyen alakú használatban az én gyakorlatomban ; teljességgel nem használok többé kékkő-oldatokat glycerinnel, melyek a nevezett intézetben abban az időben nagyon általánosak voltak (10—20°/o erősségű oldatok) s általában semminő kékköves szert, magát a kékkövet is csak kevés esetben. Mikor tehát glycerines cseppekről szólok, ez alatt majdnem kizárólag borsav és borax :10nj0-os oldatát értem, kíilön-kitlön vagy együtt. Azt hiszem, az volt a glycerin alkalmazásának eredeti oka, hogy vele tömöttebb, erősebb oldatokat lehet készíteni mint vízzel. Ez maga is elég volna arra, hogy reá figyelmet fordítsunk. De lassanként meggyőződtem arról, hogy a glycerin magában, saját hatásánál fogva is részt vesz a kötőhártyán létrehozott eredményben, s hogy a jó eredmény részben tőle függ, vagy ha minősége kifogás alá esik, általa hiúsulhat meg. A legjobb fajta egészen közömbös vegyhatású, sűrű szörpszerű, a gyógyszerkönyv megszabása szerint 1025 fajsúlylyal biró glycerin a nem izgatott szembe csepegtetve pár pillanatig tartó, meglehetősen heves égést, bő könyezést és 10—20 perczig vagy tovább is eltartó, de néha 5-—6 perez múlva már elenyésző vörösséget okoz; beteg, főleg szivárványlobos szemen (ha addig nem volt is) élénk sugártáji injectio jelenik meg. A glycerinnek ilyen hatása körülbelül azonos azzal, melyet nagyobb idegen testek vagy poralakú gyógyszerek (bórsav, tannin, dermatol stb.) okoznak, de mellé csatlakozik egy speciális hatása: a kötőhártya szövetéből víznek elvonása, melynek bizonynyal megvan a jelentősége, ha magában nem nagy is ez, mivel egyszerre az ilyen gyógyszerből csak keveset bocsátunk a kötőhártyára. A rossz glycerin (minőt az én vidéki betegeim sokszor hoznak bemutatni, vagy dobnak el otthon, városunkból vitetve jobb minőségű készítményt) ritkább, tehát csekélyebb fajsúlyú, nem közömbös, hanem savanyú vegyhatású s a szemre nézve sokkal izgatóbb. Ezért a ki az általam megjelölendő bajokban a bor-glyeerint használni akarja, legelőbb is kifogástalan glycerinről gondoskodjék. A nélkül, hogy a glycerin hatását magát sokra becsülném, vagy csak pontosan ismerni is vélhetném (hiszen erre vonatkozó pontos észleleteket nem ismerek s magam nem végezhetek), azt hiszem, hogy fontosságot kell tulajdonítanunk annak, hogy fokozza azt a működést, mely által a kötő hártya és a szaruhártya sérülései vagy fertőzései alkalmával a szem magát védelmezi: a könyezést. Ennek jelentősége ma már meglehetősen tisztán áll előttünk, a könynedv-desinficiálő, mikrobiumölő képességére vonatkozó, főleg a zürichi iskolából származó közlemények óta; az élettani ismeretekre alapított therapia elveit követjük tehát, ha olyan szert s olyan eljárást alkalmazunk, mely a kötőhártya felszinének természetes fertőtlenítő kiöblítését előmozdítja. Ennyit a glycerinnek, mint felolvasztó szernek igazolására. Hogy c szer esetleg bórsavból és boraxból (a kötőhártyán kiválóan hasznos gyógyszerekből) e mellett alkaloidokból is tetemes mennyiséget vesz magába, egy további jó tulajdonsága, melyhez hozzá kell tennem még azt, hogy hosszú ideig tartható cl az ilyen készítmény, míg ugyanazon anyagok vizes oldata hamar meggombásodik. A glycerines szemcseppek et leggyakrabban használom a conjunctivitispMyctaenosa olyan eseteiben, melyeket naponta nem kezelhetek. Az egyszerű, friss huruttal nem komplikált phlyctaenák ellen desinficiáló és összehúzó szemvizek nem érnek semmit, a calomel pedig kitünően hat; de e szert csak ritkán merem a beteg vagy szülei kezébe adni, mert néhányszor bajt okozott. Az idegen helyről jövő vagy a város külterületén lakó beteg pedig, kivált kisebb fokú baj miatt nem mindig maradhat kezelésem alatt nehány napig sem. Ilyenkor 10°/0-°s borglycerint. kap, melyből 2—3-szor csepegtetnek a szembe 3—4 cseppet. Számtalanszor volt módomban meggyőződni arról, hogy ez a szer a calomelt (friss esetekben!) teljesen pótolja. Különösen nagy megnyugvásomra szolgál az, hogy haza bocsáthatóm, nehány nap múlva újra eljövésre utasítva az olyan beteget is, ki phlyctaenás eredetű, szalonnás szarufekélyben vagy pannus scroplmlosusban szenved, mikor a borglycerinbe még kevés atropint is tehetünk; naponta háromszor alkalmazott meleg borogatás s utána c szer becsepegtetése oly jó hatású, hogy évek óta alig tudnám ilyen esetekben valamivel pótolni. Olyankor, a mely eset igen gyakori, ha ezekhez még erősebb hurut is járul, még valamely desinficiáló vizet is adok ugyan (mostanában jodtrichloridot; 1:2000), de ez nem feltétlenül szükséges ; minél kevesebb tanácsot és szert adunk az egyszerű, nehezebb felfogású embernek, annál valószínűbb, hogy élni tud vele s a borglycerin 5—6 napi használat után igen súlyos bajra is megteszi a jó hatást; a szarufekély vagy fekélyek feltisztulnak, gyorsan hegednek be és igen sokszor semmi kárát nem vallja a beteg, még időveszteség által sem, hogy a szokott szakszerű kezelésben nem részesült. Azt a jelenséget pedig, hogy igen nagy és mély (de át nem szakadt) szarufekélyek meglepően kicsiny és vékony forradással gyógyultak be, tehát a legelőnyösebb befolyást szarufekélyek gyógyítására, igen sokszor és határozottan tapasztaltam olyanoknál, kik a borglycerint hosszasabban használták. Legkevésbbé feltűnő hatása van e szernek nagy, solitair phlyctaenák ellen; de ilyenkor is sokszor pótolta már a calomel behintését. Igen természetes, hogy idült, már többször recidivált, nyilvánvaló görvélykórság által fentartott, esetleg az orr nagyobb dugultságával együttjáró ily conj. phlyctaenosa esetében a borglycerin maga nem lehet feltűnő sikerű ; ilyenkor csak az általános gyógyítás és főleg az orr gondos kezelése biztosíthatja az eredményt. Hasonlóul sikeresnek találom a borglycerin használatát részint magában, részint egyéb kezelés segítőjeként súlyos hurutból eredő szarufekélyek (a mély, sarlóalakú fekélyek) esetében; ugyanezt mondhatom sérülésből származott fekélyekről is. Természetesen egyebekben eltérő a kezelés e két esetben, de a borglycerin becsepegtetése részint helyettesítheti a távol lakó betegnél az argentum nitr.-al való ecsetelést, a jodoform-behintést stb., részint ezek mellett sietteti az infiltrált fekély-alap megtisztulását és f orradását. A hurutos fekélyek ellen azonban még elkerülhetetlen más, erélyesebb desinficiensek használata, mert igen bő váladék ellen a borglycerin nem tesz eleget. A trachomának is vannak esetei vagy inkább időszakai, mikor ez a szer igen jó szolgálatot tesz; eredetileg épen trachoma ellen használtam, a személyesen nem kezelhető betegeknél, minden válogatás nélkül, a 10—15%-os boraxglycerint. Csakhamar megtanultam azonban, hogy bőven secernáló trachomás kötőhártyán, kivált mikor az sötét vörös színű, vísszeres pangás miatt, de általában friss, nagyobb izgalommal járó esetekben nem okoz javulást; ilyenkor, úgy lászik, nem fejtheti ki üdvös hatását a kötőhártya szövetére. Igen figyelemre méltó jó hatást tesz ellenben a kisebb fokú, nem bő váladékéi follicularis alak minden esetében, kivált akkor, ha erélyesebb kezelés (Knapp eljárása, villamos égé-
