Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
8 SZEMÉSZET 1893. 1. sz. akadjon, sőt ránczigáljon az orom.1 így az iris alá is lehet vele nyúlni — mint legtöbbször teszem — csukva vagy megnyitottan, a hogy éppen kell. 5. Hályogtoló. Ez egy 15 mm. sugarú körnek 18 mm.-nyi, de még 15 mm.-re egyenes szárban folytatódó része. Az íves rész gömbölyded, közel hengeres, vagyis T3 mm. vastag és T5 mm. széles. Anyagja sárgaréz, — ha tekenősbéka, akkor vagy vaskos, vagy hajlik. Nyele a hosszában rovátolt. Az ív domborulatával a szaruhártyát alul, a hályognak buktatása czéljából, behorpasztani lehet. Azután az ívet a kör í lapja értelmében, mint az ábrán látszik, különbözőleg fordítva, j a műszer mindinkább lapszerű tolásra képesít. Sőt a fordulás j mértéke szerint növekedő arányban összeterelő hatás csatlakozik az előfelé tolóhoz. Ez a hályognak és különösen majd maradékainak oldalról is a szembogár területébe gyűjtését adja kezünkbe. Az eddig használatban volt Daviel-kanál ellenében a há- | lyognak félresiklását biztosabban akadályozza. Jaeger Ede íves tolója csak domborulatával horpasztani van hivatva. Schweigger-Birk parabolás tolója nekem nem szolgál, mert teknősbéka anyagból készült hajlított szalag, és ez oldalt éles, odanyomásnál pedig enged, a mi izomerőm kimérését zavarja. Ilyen műszereken rugalmasságot kifogásolok. 6. Seblapát. Az elterülő lényeges rész tí mm. j széles, 5 mm. hosszú, elül egyenesen, oldalt és hátul ívesen határolt. Üre nincs, hanem sík ; oldala párkányos, és pedig úgy, hogy elülső széle %—1 mm. hosszúságra 1/s mm. (legfeljebb ’/2 mm.-ben) felszáll és itt a lapát síkja felé megint meredeken j lecsap. A párkány szélibb részei csak felálló karimát képeznek. Az élességek finoman vannak lecsiszolva. Az éppen leírt részt az ábra nagyítva mutatja. A seblapát liátulsó széléről a szár meredeken kezd kiemelkedni, sőt máris előrehajló ívet képez (25 mm. hosszú, kezdetén 12 mm.-nyi sugárral görbülve), azonban a folytatólagos rész a még 14 mm.-re távol nyélbe újra egyenesen halad. A leírt szár majdnem térdhajlása a felső pillát tartó résnyitónak s a szemöldöknek befogadására szükséges. A nyél természetesen harántul rovatos. A seblapát arra való, hogy sarkával nyomni, elülső szélével taszítani, lapjával az irist támasztani és végül a párkányon átterelt lencsemaradványokat biztosan kihozni lehessen. Részleteit a Weber Adolf sebtámasztó lapátból fokozatosan fejlesztettem műtételi eljárásom igényei szerint. 7. Hályogkiszedö* Belül rücsközött és a nyéltől 25mm.nyi távolban gyengén szétágazni kezdő három sodronyból áll, melyek további 15 mm.-nyi útjuk után hirtelen visszagörbítvék és itt már csak 3—4 mm. hosszúsággal bírnak. A középső sodrony V2—’/s mm.-rel lejebb érő kacsot képez mint a két széli. Az elgörbítés a sebbe vezetés kedvéért nem lehet kifejezetten ívelt. 1 2 1 A fogas darabnak síma oromba zárását dr. Kovács Sándor (Brassó) úr javasolta nekem folyó évi márcziusban. Előbb síkban álltak a fogak. 2 A hét műszert németül így nevezném: Raumschaffer, Augensteller, Wundmesser, Kapselzange, Staarschieber, Hilfschaufel, Staarfiiuger. A magyar megnevezést a fenti sorban átnézetesen ismételem : résnyitó, szemállító, sebkészítö, tokfogó, hályogtoló, seblapát, hályogkiszedö. Latinul (a román nyelvekre tekintettel) ajánlom : 1. appertor (blepharappertor), 2. fixator, 3. persector, (szebb volna: diatemnor, de nem oly könnyen számíthat forgalomba jutásra), 4. ereptor, 5. expulsor, 6. adlator (adjutor, succeptor, afertor, descensor, sustentor sem rosszak, — mig ingressor, degressor, depressor, intrusor, adactor, perfector nagyon részletezők), 7. exhaustor. Az elhajlított rész 35—45 foknyi szögben áll az anyarészhez, a sodronyvégek ívszerűen vannak áthidalva. Az egész egy megháromszorozott és így 6 mm.-re szétterült hurkot képez. így a félrecsúszott hályogot kanál helyettesítésében kiemelni lehet. Előnye, hogy rajta át a hátrább történőket meglátjuk és különösen, hogy a hályogot nem kell szomszéd szövetekhez szorítani, azaz, hogy nem sikoltatunk, hanem emelünk, mert a hályog magán az eszközön nyugszik. Ajánlhatom az alapeszmének még sokféle, más czélokra is, változtatott felhasználását. így hályogoperálásomhoz a műszereket átvizsgáltam, némelyiket újonnat szerkesztettem. Gyárosomat, Garay Samu urat (Budapest, Ferencziek-bazára), elismerés illeti meg. A gót írás tanításához. Csapodi István dr. egyetemi docens hozzászólása a Budapesti Tanítótestület értekezetén. Először is köszönetét mondok az igen tisztelt elnökségnek, azért a megtisztelő bizalomért, hogy az iskolai oktatás egyik fontos kérdésének tárgyalásához szemorvosi szakértőül engem hivott meg. Véleményemet pedig a következőkben mondom el. Az írás reformálására irányuló mozgalomban szoros kapcsolat mutatkozott kezdettől fogva egyfelől az álló írás között, másfelől a gót írás mellőzése között. Magam is érintettem ezt, mikor e mozgalomnak hazánkba való átplántálásának egyik munkásává csaptam föl. (L. Szemészet 1891. 5. sz. és Természettudományi Közlöny 274. f.) Abban a meggyőződésben lévén, hogy az iskolázás szertelenül nagy terhet ró a tanulók szemére, örömmel fogadok minden olyan mozgalmat, melytől ama teher csökkentése várható, tehát készségesen hozzájárulok az előadónak ahhoz az indítványához is, hogy elemi iskoláink írva-olvasni tanításából a gót írást vessük ki; sőt azt a még radikálisabb intézkedést is pártolnám, melyet egyik fölszólaló paedagogia! szempontból ajánlott, hogy általában vegyék le a magyar elemi iskoláról a német nyelv tanításának fölösleges terhét. Az iskolázás évei alatt a tanuló szeme abban a veszedelemben forog, hogy közellátóvá lesz, illetőleg a közellátósága fokozódik. Az a nagyszerű föllendülés, melyet az iskolai hygiene terén látunk, épen annak az eredménye, hogy szükségét látták, hogy minden lehető módon törekedjenek a tanulók szemének megóvására. Ha most az iskolák szabad helyeken épülnek, termeik tágasak, magasak, világosak, mert ablakaik számosak és nagyok; ha a mai kényelmes iskolai padok össze sem hasonlíthatók a régi módi padokkal, melyek inkább valók voltak összefaragásra, mint bennük ülésre; ha a mostani iskolai könyvek jó papirosúak, pompás nyomásúak: mindennek az a törekvés volt az indító oka, hogy a tanuló szemét kíméljék, az iskolai myopia veszedelmét elhárítsák. Az iskolában a tanuló folyton a szemét használja, alkalmazkodását erőlteti s a két szemét az egyiittnézés munkájára kényszeríti. Az írva-olvasás rendszere is, mely az oktatásban olyan hathatósnak bizonyult, folytonos megfeszített szemmunka. Az írni tudó ember nem igen ügyel a tolla járására, de az írni tanuló gyermek szeme folyton a toll hegyét követi, s annál nehezebb munkát végez, mennél nehezebb formákat vet a toll a papirosra, mennél nagyobb figyelemmel kell betűket és szavakat leírnia, mert a nyelv idegen, még inkább pedig akkor, ha e nyelvet még idegen köntösben is, egészen más formájú betűkben, kell tanulnia.
