Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-12-31 / 6. szám
1893. 6. sz. SZEMESZET 67 nyújtva — a gyógykezeléssel is minél számosabb kísérletet tegyünk, s majd ha ismeretes lesz a specifikus virus, annak hystologikus és physiologikus tulajdonságai, könnyebb lesz az ellene alkalmazandó esetleges specificum feltalálása is. Ezen alapon és Schulek tanárúr igen megtisztelő megbízásából tettem kísérletezést ez év tavaszán a tud. egyetem szemészeti klinikáján csupán trachománál egyelőre a pyokt. coerul.mal részint ecsetelés, részint pedig subconjunctivalis injectiók alakjában. Ezen utóbbi alkalmazási mód szerint fogom még a sublimatot is megkísérlem. Jelenleg a pyokt. coerul.-nak csupán ecsetelés alakjában tett alkalmazásáról van szándékom röviden közölni. Mielőtt azonban ezt teszem, nem tartom épen feleslegesnek az ide vágó irodalmat rövid kivonatban érinteni. Stilling volt az első, a ki Wortmannal közösen kísérletezett a pyokt.-nal, mint antisepticummal s kik azon eredményre jutottak, hogy a pyokt. az infectiót megakadályozza és már jelenlevő genyedéseket megszüntet. Sok és különböző szembetegségnél alkalmazta s azt különösen a szaruhártya fekélyeinél mint felülmúlhatatlan szert dicséri; a többi conjunctivalis és cornealis megbetegedéseknél is hathatós szernek ismeri el. Szerinte főkelléke a szernek, hogy tiszta, arsenmentes legyen, s ilyen az, a melyet az E. Merck-féle gyár állít elő. Stilling a következő szempontokból ajánlja mint antisepticumot nemcsak a pyokt. coerul.-ot, hanem az összes anilinfestékeket: 1. nem mérges hatásúak; 2. nagy diffundáló képességgel bírnak; 3. fehérnyét nem akasztanak, mint a többi antisepticumok ; 4. a bacterium elleni hatásuk a sublimat után jön. Braunschweig, ki körülbelül 70 szembetegnél alkalmazta a pyokt. coer.-ot és pedig 1—5:1000 oldatban s pálczikaalakban, nagyon kedvezőtlen eredményeket tüntet fel, különösen a pálczikánal való gyógykezelésnél, mely után croupos és diphteritikus hártyát látott létrejönni. Azonkívül szerinte a pyokt. coer. nagyon izgat és fájdalmas még ép szemre is, úgy hogy szerinte a conjunctiva lobos bántalmainál, különösen bő váladék jelenlétében kerülendő, egy trachomásnál állítólag keratitis fejlődött a pyokt.-ra. Scheffel kizárólag cornealis fekélyeknél tett kísérleteket, de minden esetben oly rossz eredménynyel, hogy azt el kellett hagynia. Gelpke különösen ulcus corneae blenorrhoicanál ért el vele jó eredményt; fekélyesedő folyamatoknál gyógyító Íratást tulajdonít neki, de nem panacea. Graefe Alfred szerint a pyokt. helyileg gyenge égetéstől egész erős fájdalomig fokozódó izgatást, sőt conjunctivitis crouposát és diphteritikát is -okoz ; két esetben a keratitis eredését egyenesen a szemek tudja be. Jelentékeny eredményt nagyon kevés esetben ért el s nem hamarabb sőt inkább később mint más gyógyszerelésnél. A conjunctiva gyuladásainál egészen alkalmatlan szemek ^tartja. Wanscher 0. teljesen egyetért Stillinggel a pyokt. genyölő tulajdonságát illetőleg, míg annak nem genyedéssel járó gyuladások elleni hatását iritis és chorioiditiseknél nem tudja be biztosan a pyokt. hatásának, nem tartja jogosultnak több klinikus skepsisét a pyoktaninnal szemben; a feltüntetett rossz eredményeket a szer helytelen alkalmazásának tulajdonítja. Szerinte a pyokt.-nak a szövetek mélyébe kell beivódni, ott felkeresni a bacteriumokat és erre legjobb az oldat; melyet többszörösen kell alkalmazni, illetve ismételni mindaddig, míg a szövetek valóban festve vannak, mihez gyakran 10—20 csepp szükséges egy ülésben, néha pedig 2—3 óránként becsepegtetve. Ily alkalmazás mellett 6 héten át daczára a nagy betegforgalomnak egyszer se látott izgatást vagy fájdalmat, ellenben kétségtelenül 3 szemet mentett meg, a melyek blenorrh.-ban tönkre mentek voltak. l%0-os oldatot csepegtetett be még 2 cataracta operatiónál, 4 iridectomiánál, 1 strabismus operationál, 1 blenorrh. sacci lacrymalisnál, 2 chorioiditis specifikánál, 1 iritis, 2 conjunctivitis suppurativánál stb. mindenütt jó eredménynyel. Liebreich 0. figyelmeztet, hogy pyokt. coer. (methylviola) név alatt különféle származású és összetételű viola festanyag szerepel s épen a miatt, hogy ezeknek vegyi összetételük nem ellenőrizhetők, azoknak hatásából gyógytani következtetéseket vonni nem lehet; mire Wortmann czáfolólag odanyilatkozik, hogy a pyokt. vegyi összetétele nem is határozó a hatásra nézve, mert mindegyik bir bacteriumölő képességgel, csakhogy ő ennek daczára is mindig a legerősebbet keresi ki s azt küldi Stillingnek élettani s vegytani kísérletezésre. Ennyi volna az, a mit a pyokt. gyógyhatására vonatkozólag az általam átkutatott irodalomból röviden összegezve felemlíteni, illetve előrebocsátani szükségesnek láttam. Most tehát áttérhetek a saját kísérletezéseim leírására, megjegyzem azonban, hogy tájékozással bírva a mások által elért nagyon is különféle eredményekről: valami vérmes reményeket magam se tápláltam. Előzetesen tengeri nyúlnál tettem becsepegtetéseket a végett, hogy a pyokt.-nak izgató vagy közönbös hatásáról, festési idejének tartamáról meggyőződjem; antiseptikus hatása általában el lévén ismerve, ezzel nem foglalkoztam. Az E. Merck-féle pyokt. 1: 2000 oldatával kezdtem a becsepegtetéseket naponta 3-szor egy cseppet s csak 1: 500 erőig mentem fel, midőn is 20 nap leforgása alatt azt tapasztaltam, hogy ez utóbbi oldat becsepegtetése után az állat szeméhez kapkodott, erősen szorította szempilláit, 2 napi alkalmazása után pedig a palpebrális és átmeneti’ conjunctiva kisfokú ágazatos belöveltséget mutatott s reggel a belső szemzúgban kevés sárgás beszáradt váladék volt, mi az oldat izgató hatásáról tanúskodott. A festést illetőleg a szer természetesen erősebben vagy gyengébben festette a conj.-át és corneát a szerint, a mint az oldat erősebb vagy gyengébb volt; a festési időtartamban azonban nem voltam képes az oldatok erősségének megfelelő arányt észlelni, minthogy az erősebb (1:500) oldat által létrehozott festés csak valamivel később tűnt el, mint az ennél jóval gyengébb (1 :2000) oldat okozta festés; mit én egyrészt annak vagyok hajlandó tulajdonítani, hogy a különböző erősségű oldatok diffundáló képessége egymást valószínűleg megközelítik, másrészt pedig az erősebb oldat nagyobb izgalmat okozva, több könny termelődik, mely azután a festőanyag egy részét magával viszi, szóval erősebb oldatnál gyorsabb a conjunctiva kimosása. A festés 3—4 óráig tart. Embereknél ép szemeken nem tettem kísérletezést, hanem egyenesen a trachomásoknál kezdtem alkalmazni és pedig 1 :2000 oldatban s ezeknél majdnem minden esetben azt tapasztaltam, hogy még az 1:500-ra is csaknem teljesen közönbös, t. i. a mi az izgatást, csípést, fájdalom érzetét illeti, javulást pedig nem mutatott egy se. így tehát erősebb oldatokra menve át, az 1:200 oldatnál állapodtam meg, mint olyan hígításnál, mely tekintve az általa a conjunctiván létrehozott izgatást, subjectiv tüneteket: körülbelül az 1 °/0 arg. nitr. oldatnak felel meg, míg az 1:100 már oly erősen izgat és fájdalmat okoz, hogy az a 2% arg. nitr. oldatot e tekintetben úgy látszik jóval felülmúlja. Az 1:300-ra olyan esetekben volna használható, hol a conjunctiva az 1:200-ra bármi okból nem tűrné, ez ugyanis körülbelül az Va°/o arg. nitr. oldatnak felel meg. Állandóan csupán az 1:200-ra alkalmaztam, mint oly hígítást, mely a legjobban bevállott, az 1:100 túlerős, az 1: 300-ra nem volt okom visszamenni. Megemlítem e helyen, hogy az ecsetelés után kimosás nem történt s a betegek átlag */2-=—1 órára becsülték az izgatás időtartamát. Borogatásokat csakis azon esetekben rendeltem, a hol az izgalmi állapot egy óránál tovább tartott, vagy bővebb volt a conjunctiva secernálása és pannusnál. Mindössze 22 esetben alkalmaztam, ség stádiumát és complicatiókat tekintve, lanak meg: Trachoma acutum .... 4 „ chronicum . . .14 „ ehr. c. argyrose . 3 „ ehr. c. panno . . 1 Alakra nézve valamennyi vegyes volt. A mi az eredményt illeti, róla következőképen számolhatok be: A trachoma acutum egy esetében csaknem teljes gyógyulást értem el, 2 esetben, hol előzetesen a Knapp-féle melyek a betegkövetkezőleg osz-22
