Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-12-31 / 6. szám

68

SZEMESZET

1893. 6. sz.

kimangorlás lett végezve s erre még aznap a pyokt. 1 :200 oldatát ecsetelni megkezdtem, jobb és gyorsabb eredményt láttam, mint az 1% arg. nitr.-mal ecsetelt másik 2 szemen, a 4-ik alig egy pár napi kezelés után elmaradt. Fel kell itt említenem, hogy a fentebb kitüntetett 2 eset közül az egyiknél, á mint értésemre jutott — mert a klinikai rend szerint más kartárs úr vette át a bejáró betegek ellátását —, a pyokt.-nal ecsetelt szemen erős gyuladás indult meg, úgy hogy a szert abba kellett hagyni. A 14 chronikus eset közül javult összesen 5, ezek közül 2 esetben a javulás gyorsabb volt, mint a másik 2, arg. nitr.-mal orvosolt szemen, egy esetben pedig, hol kivételesen mind a 2 szemet pyokt.-nal kezeltem, a javulás annyira haladt, hogy később a cuprum sulfuricumra áttérni lehetett. Ennél az egyénnél már előzetesen kétszer mángorlás s huzamosabb ideig lapiskenés történt, a javulás annyira haladása nélkül, hogy a cuprum sulf. pálczikát alkalmazni lehetett volna, 2 esetben, hol a lapisoldat a másik 2 szemen feltűnően jobb eredményt adott, a pyoktanint elhagytam s áttértem az arg. nitr. oldatra. Egy esetben se javulás, se rosszabbodás nem mutatkozott. 6 esetről tudomásom sincs, minthogy a szerelés megkezdése után hamarosan elmaradtak.

Az argyrosissal combinált 3 eset változatlan maradt, úgyszintén az 1 pannusos is. Leszámítva a 7 kimaradt esetet, tulajdonképen csakis a 15 esetben való alkalmazásról szólhatok, mely ugyan nagyon is kevés arra, hogy abból — tekintve az általa elért különféle eredményeket — a szer praktikus hatását biztosan megitélni lehessen, annyit azonban, gondolom, állíthatok :

1. hogy a pyokt. coerul. ecsetelés alakjában, a trachoma orvoslásában nem épen közönbös, de nem is ártalmas szer;

2. hogy attól eredmény inkább a hevenyes mint a chronicus esetekben várható;

3. hogy azt ottan, hol a lapisoldattal már nem boldogulunk vagy pedig már argyosis van, alkalmazni méltán megkísérelhetjük, mert ha javulást még ettől se kapnánk, legalább a trachoma továbbhaladását esetleg feltartóztatjuk, megkímélve a conjunctivát az argyrosis-tól, vagy ha már jelen volna a fokozódástól, sőt alkalmilag pihenőt nyújthatunk a kötőhártyának az újból alkalmazásba veendő arg. nitr. oldat iránt való fogékonyságának teljes visszanyerésére vagy emelésére.

Nagy hátránya a szernek, hogy festési tulajdonsága miatt igen óvatosan kell vele bánni, nehogy az orvos magát és betegét foltokkal telerakja, melyek azonban kaliszapp an-szeszszel könnyen lemoshatok. A conjunctiva, cornea, a pannus azonban még huzamosabb használata után se festődnek, s ebben nagy előnye volna az arg. nitr. felett.

Az eddigiekből ítélve, tehát nem merném azt az arg. nitr.-mal egy rangba sorozni, hanem mint pótszer alkalmazható.

Glaukomás excavatiókról.

Kiray Arisztid dr., szemklinikái gyakornoktól.

Az összes szembajok közül alig van más olyan, melyről annyiszor volna szó a szemészeti irodalomban, mint a glaukoma. Ezt a figyelmet teljes mértékben meg is érdemli; igen sokan foglalkoztak vele és foglalkoznak vele most is, mind a mellett távolról sem lehet arra gondolni, hogy ez a tárgy ki van merítve, sőt inkább ellenkezőleg: a mai nézetek a glaukomát illetőleg annyira eltérők, s annyi részlet nincsen még tisztázva, hogy e téren még igen sokat várhatunk. Igen kívánatos volna a dolog lényegébe hatolni, az összhangzó adatokat gyűjteni és a sok felesleges és helytelen dolgot, a mi e téren oly sok időn át felhalmozódott, a tudományos kutatást megakasztja és a czélhoz jutást elodázza, ismétlem, igen jó volna azt kiküszöbölni. Fel kell használnunk minden alkalmat, mely bennünket a megoldáshoz egy lépéssel közelebb juttat és ezt elérhetjük, ha mennél nagyobb számú észleletet eszközlünk, azt köztudomásra bocsátjuk, egymással összehasonlítjuk, azután a közöst benne kikeressük és megbíráljuk, ez által inkább !

jutunk czélhoz, mint egyes theoriák felállításával és megvitatásával.

A következőkben egy glaukoma-esetet tárgyalok, melynél az excavatio a rendes typustól egészen eltérő alakban jelen volt. Ez annyival is inkább felhívja figyelmünket, mert oly tény, mely sok szerző véleményével éles ellentétben van.

K. F.-né, 51 éves, főpénztárnok neje, f. é. szeptember bó 6-dikán szemklinikánkon jelentkezett azon panaszszal, hogy látása egy idő óta rosszabbodik; körülbelül egy év előtt vette észre először, hogy rosszabbúl lát mint azelőtt, később aggasztotta azon észlelete, hogy esteli olvasás után a lámpára tekintve, annak felső részét nem látta, az olvasásban csakhamar kifárad s másnap reggelre szemei kivörösödnek. A beteget két nap múlva felvettük. Mindkét szem segédszervei épek ; a szem - teke kötőhártyáján nehány tágabb visszér; cornea ép, csarnok rendes mélységű, iris szálazata tisztán kivehető, pupilla kerek, fekete, a rendesnél tágabb, fénykülönbözetekre valamivel venyhébben reagál; fénytörő közegek tiszták, átlátszók. A jobb papillábau annak közepére és alsó külső részére kiterjedő, szélig érő mély tistszerü excavatio van. Az excavatio alapján a papilla fehéresen elszíntelenedett; az edények sűrű hálózatban vannak jelen. Az excavatio szélén az edények erősen meg vannak törve; az üterek szükebbek, a visszerek tágabbak. K retina fénye és átlátszósága a rendesnél csekélyebb. A bal papilla közepe, tertiletének felerészében, physiologikusan excavált. A tensio mindkét szemen kissé, de még a physiologikus határon belül emelkedett. A látás a jobb szemen = 5/13 -j—125, dioptr. üveggel = 5/7 ; a bal szemen = 5/7. Presbyopiája korának megfelelő. A látótér felső belső negyede a jobb szemen a centrumig szűkült; a bal szemen ugyanott 10°-kal szúkebb a rendesnél.

Ezek alapján glaukomát kórisméztíink és a beteg jobb szemén f. évi szeptember hó 9-dikén iridectomiát végeztünk. A lefolyás sima volt s a beteg szeptember hó 20-dikán ugyanannyi látással mint felvételkor elhagyta a szemklinikát.

A diagnosis megállapítása nem volt egyszerű feladat. Nem kifejezett kórképpel álltunk szemben; a glaukomának tünetei közül itt csak egynéhány volt jelen s ez is oly alakban, mely óvatosságra intett. A beteg látásrosszabbodásról panaszkodik, de még 5/7 visusa van még pedig mindkét szemén, ez még nem kórhatározó; legfeljebb feltűnhetne, hogy a jobb szemen az 5/7 látás csak javító üveg után áll elő, különben 5/15. A szemteke kötőhártyáján levő egynéhány tágabb visszér, valamint a tágabb pupilla és renyhébb reactiója szintén csak mellékes, főleg mivel mindkét szemen van. A retina fénylésének és átlátszóságának csökkenése ily korban előfordulhat, a nélkül, hogy okvetlenül kórosat jelentene. Igaz ugyan, hogy csak a kóros szemen láttuk ez elváltozást, de ez valamint az erek űrterének megváltozása nem oly nagyfokú; legfeljeb b más tünetek mellett jöhet számba. A tensio emelkedés,; minimális. De jelen volt látótérszűkület és excavatio a papi. Iában. Igaz ugyan, hogy látótérszűkület előfordulhat atrophil nervi optici esetében is; de kétes esetekben a színvizsgálaa dönthet.

Az elsorolt tünetek összeségéből megállapítottuk a diagnosist. Glaukoma van jelen „atypikus“ excavatióval. Idéző jelbe tettem az atypikus kifejezést; ha van atypikus excavatio, van bizonyosan typikus excavatio is. És vájjon minő ez a typikus glaukomás excavatio? A legtöbb tankönyv és sok szerző oly nézeten van, hogy csak az egész papillára kiterjedő excavatio pathologikus eredetű, míg részleges excavatio mindig physiologikus. A glaukomás excavatio meg abbau különbözik az atrophiás excavatiótól, hogy utóbbinál a lamina cribrosa helyét nem változtatja, míg az előbbi mélyebb.

Azonban igen közelfekvő dolog, hogy a mélység nem lehet, legalább ily értelemben, határozó és tény, hogy sokszor nehéz az excavatio ezen háromféle alakját egymástól meg különböztetni. Egyik a másikba határ nélkül megy át. Az 1889. évi Orvosi Hetilapban Szili tanár említ egy pár esetet, hol részleges igen mély excavatiót látott a papillában. Más] különben is az irodalomban fel van említve eset, hol physiolo-