Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
SZEMÉSZET 59 1893. 5. sz. midőn az iridotomia is cserben hagy. Ilyenek a Sympathikus gyuladás által okozott pupillaelzárulások. Az utolsó évben is volt egy ilyen szerencsétlen betegünk, a midőn a Sympathikus utón megvakult szemen az ismételt iridectomiák s hályogextractiók után még az iridotomiától vártunk némi eredményt, de az atrophiát ez sem volt képes meggátolni. De nem is az ilyen esetek képezik az iridotomia valódi indicatióit, ott pedig, hol a pupilla elzárulását a hályog extractióját követő iritis okozta, ha a szem még jó fényérzéssel rendelkezik, az iridotomia nem hagy cserben, úgy hogy a műtét méltán foglalhat helyet a legbecsesebb szemoperálások sorában. Irodalom. Wecker, De l’iridotomie Annales d’oculistique 70. 123. 1873. Wecker, Beitrag zur Iritomie. Klin. Monatsbl. XIV. 282. 1876. Sichel jun. Zur Iridotomie. Klin. Monatsblätter XV. 273. 1877. Wecker, Iritomie mit Messer oder Scheere. Klin. Monatsbl. XV. 392. 1877. Abadie, Irido-ectomia Annales d’oculistique 99. 265. Noyes Iridotomy Diseases of the eye. Wecker et Landolt, Traité Complet d’ophthalmologie. Az olasz szemklinikákról. f Neupauer Gusztáv dr.-tól.1 Egyetemünk fiatal orvosai, ha orvosi tanulmányok czéljából a külföldre utaznak, mindig nyűgöt felé veszik útjokat. A német és a franczia, esetleg az angol egyetemek azok, melyeket nagy kedvvel látogatnak. A szomszédos Olaszország 22 egyeteméről azonban már évtizedek óta nem hallunk semmit. Pedig hogy mily fontos szerepet játszottak az olasz egyetemek az orvosi tudomány fejlődésében, azt minden orvosnak már az orvosi tudomány történetének felületes ismeretéből is tudnia kell. Az orvosi tudomány bölcsője ép ezen egyetemeken állott (Palermo, Padua, Bologna). Régi 700—800 éves fennállásuknak köszönik, hogy bennük korán kezdődött az önálló kutatás. Igaz ugyan, hogy sokáig csak Galen téves tanait hirdették auláikban, de csakhamar kezdődött az önálló kutatás, melynek eredményei különösen az anatómiára vonatkozólag alapvetőknek mondhatók, Olaszországban már 1308-ban megengedték (Velencze) emberi hullák bonczolását. Határozottan alapvető munka volt Mondino de Luzzi bolognai anatómiai professor (tanár) anatómiája, mely első gyanánt 1314-ben jelent meg ily czímmel: „Az emberi test egyes részeinek anatómiája“. Ily viszonyok között az olasz egyetemek jó hire annyira terjedt, hogy az európai fejedelmek, valamint a pápa épen ezen egyetemekről ho-zatták udvari orvosaikat. Dicsőségük tetőpontját azonban csak a XVI. században érték el, mikor Vesalius Paduában, majd Pisában az anatómiát, Santorio a belgyógyászatot stb. tanította. Később az egyes egyetemek működései mindinkább ellankadtak, az egyes tartományok harczai és viszályai úgy a tudomány mint a művészet fejlődését akadályozták. Most pedig az egyetemek működnek ugyan, működésük azonban többnyire szerény, mert fentartásuk érdekében az anyagi viszonyokkal is kell küzdeniük. A történetből ismerve már az olasz egyetemek egykori hírét és dicsőségét, azonkívül mert már évtizedek óta nem jelent meg újabb ismertetésük, de meg Olaszország történeti kincseire és művészi remekeire gondolva erős vágy fogott el, hogy a „szép“ Olaszországot saját szemeimmel lássam. Reám nézve, mint szemorvosra, főleg a szemklinikák voltak nagy fontosságúak, miért is főleg azokat látogattam. Az alábbiakban is csak szemklinikákról fogok szólani. Az olasz egyetemeken a tanév október ljétől junius végéig tart. Ez időt azonban sohasem tartják be, rendesen november, sőt deczemberben kezdik az előadásokat is május felé már előadás nincs. Előadás oly értelemben, mint nálunk, csak némely klinikán van, pl. Nápoly, Florencz stb., rendesen azonban abból áll az egész előadás, hogy a tanár az új ambulans betegeket bemutatja hallgatóinak. Hogy különben némely szemklinikán nincsen rendszeres előadás, annak drasztikus magyarázatát adta az egyik szem-1 E sorok képezik az oly korán elhunyt kollegánk utolsó dolgozatát, mely újabb bizonysága annak, hogy élete utolsó perezéig a tudomány szolgálatában állott. . G. E. klinika segédje, mondván: „Előadás nem szokott lenni, mert egyszer ilt van a tanár, de a hallgatók hiányzanak, máskor ismét itt vannak a hallgatók, de nincs itt a tanár“. A tanítás minden klinikán úgy van beosztva, hogy hetenként van három előadási nap és ezekkel felváltva három operatiós nap. A mi a klinikák személyzetét illeti, az rendesen két tanársegéd és egy gyakornok, a mi a nagy beteganyaghoz (az ambulantia 120—150 beteg) határozottan kevés. Az assistensek nem operálnak sehol, csak a tanár. Az ambulánsok kezelése közép- és alsó-olaszországi klinikákon többnyire felületes, különösen vonatkozik ez azon lelkiismeretlen eljárásra, hogy a trachomás és a tiszta betegeket egy segéd végzi el, a nélkül azonban, hogy eszébe is jutna, közbe a kezét megmosni. Ezen káros eljárásra többször figyelmeztettem a segédet, mire az egyik azt felelte, hogy : „hiszen a beteg nem azért jön a klinikára, hogy gyógyuljon (?!), hanem hogy tananyagul szolgáljon; a segédek nem birják máskép ezt a sok dolgot“. Én ellenkező véleményt nyilvánítottam és hangsúlyoztam, hogy a beteg bizony azért jár a kórházba, hogy őt. gyógyítsák, annál is inkább, mert tananyagul is szolgál. A plilyctaenás azonban semmi szín alatt nem jön a klinikára azért, hogy trachomát kapjon. Végül azon egyszerű módot említettem, melylyel a trachomásokat könnyen el lehetne különíteni a tisztáktól. Minden ambulánsnak van tudniillik egy száma, melyet a terembe való belépéskor a szolgának ad; legyen tehát a trachomásoknak vörös ezédulájuk, a tisztáknak fehér. A tiszták menjenek az egyik, a trachomások a másik segédhez. Vájjon alkalmazzák-e ez egyszerű módszert, nem tudom.1 Hogy különben mily felületes a felügyelet a betegek felett, azt szintén egy klinikán láttam. Egy férfibeteg jobb szemén heves gyuladás (iritis?) volt, míg a bal szem ép volt; minthogy a kórterem világos volt, azért ezen beteg egy dróthálóval ellátott védőüvegfélét kötött a jobb szeme elé, míg a bal előtt egy madzag húzódott a bal füle mögé. Ez pedig egy a klinikán tartózkodó beteg volt. A mi a klinikák berendezését illeti, ez 14—24 ágyból és többnyire a legszükségesebb laboratóriumból áll. Jól van berendezve a -pizai és nápolyi. A genuai, florenczi és pizai klinikák a városi kórházakban vannak elhelyezve olyformán, hogy a klinikai orvosok gyógyítják a városi betegeket is, mi által azon nagy előnyben részesülnek a klinikák, hogy a betegeket a klinikai osztályról könnyen áttehetik a kórházba, illetőleg az orvos válogathat a tananyagban. A kórszobák berendezése a lehető legegyszerűbb, talán még egyszerűbb, mint a mi régi szt. Rókus-kórházunké. A beteganyag minden klinikán elegendőn túl van; különösen áll ez a közép- és alsó-olaszországi egyetemekre, a hol gyakran 140—150 gyuladásos szembeteg is látható (Nápoly). A felső olaszországi egyetemeken kevesebb a beteg, de kevesebb a látogató. Fent sokkal több a cataracta mint lent. Igen jellemző az olasz beteg-ambulantiára 1. hogy ott csupán szegény ember jár, jómódú ember nem is látható ; 2. hogy refractionalis hibával biró beteg a ritkaságok közé tartozik. Én az egyetemeken járkálva egyet sem láttam. A szemészeti hallgatók száma 25—50 közt változik, csupán Nápolyban vau 60—80; Pisában láttam a hallgatók között egy fiatal hölgyet, ki szintén buzgón figyelt Manfredi érdekes fejtegetésére. A hallgatókra vonatkozólag csak mellesleg említem azon népszokást, hogy közép és alsó olasz egyetemeken minden teremben a kalapot a fejükön tartják. Kissé szokatlan volt nekem a tanárt és segédeit kalap nélkül látni és a hallgatókat kalaposán. Felső-Olaszországban ezt már nem láttam. Én a nápolyi, római, firenzei, pisai, genuai, paduai és paviai egyetemeket látogattam meg, s így ezeknek szemklinikáiról akarok elmondani egyet-mást. Az egyes klinikákról elmondandókat a nápolyival, mint legnagyobb klinikával, kezdem meg. Nápoly. Nápolynak egyik ereditiségét képezi sajátszerű 1 Igen. G. E.
