Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-08-27 / 4. szám
1893. 4. sz. SZEMÉSZET 49 való forralást (1% Schimmelbusch). Az éles eszközöknek elég pár pillanatnyi bemártás, a többinek ,/2 perez szükséges. Sokan fémből készíttetik az eszközök nyelét, hogy hosszabb ideig főzhessék, de kár feláldozni a legalkalmasabb csontnyelet. Végül a kötszerek desinficiálásáról szól. Az impregnálás antisepticumokba nem czélszerü, hanem legajánlatosabb a gőzben való sterilizálás. Forralás által lehet a szemcseppeket is aseptiknssá tenni. A vitában Chibret a hydrargyrum cyanatum fölényét emeli ki a sublimat felett. Panas és Gayet az elülső csarnok kiöblítése mellett szólalnak fel. Abadie ellenkezőleg feleslegesnek tartja. (Annales d’Oculistique. Juin, 1893.) II. A párisi szemorvosok 1893. április 11-dikén tartott üléséből. Parinaud a prolapsus iridisnek cataracta extractio alkalmával való keletkezésének megakadályozásáról szól. Az iris prolabálását 2 csoportra osztja : elsöleges és másodlagosra. Az elsölegesek keletkezését a sebnek a corneába való helyezés által s főleg az által, hogy az esetben, ha nem sikerül az extractio befejezte után teljesen kerek pupillát létrehozni, azonnal iridectomiát végezzünk: sikerül teljesen megakadályozni. A másodlagos prolapsus keletkezése mindenkor sebrepedéssel áll összefüggésben s a kiáramló csarnokvíz sodorja ki az irist. Ennek megakadályozására azt ajánlja P., hogy akadályozzuk meg 3 napig a csarnok helyreállását. Olyan sebet akar készíteni, mely egy ponton filtrál s így a csarnok korai helyreállását meggátolja. E czélból a beszúrás és kiszúrás helyéül az átlátszó cornea határán a haránt átmérőt választja, fűrészelő mozgásokkal felfelé halad, de mielőtt befejezné a lebenyt, 90°-ra elörefordítja a kés élét s így végzi be a metszést. Az egyik szemet nyitva hagyja s csak az operáltat köti be s a betegnek nem szükséges feküdnie. A vitában mindenekelőtt Yignes vett részt, ki nem hiszi, hogy előnyös volna az elülső csarnok helyreállását szándékosan gátolni. A födolog szerinte az, hogy elég nagy sebet készítsünk a hályog könnyű eltávolódhatására, továbbá hogy a szemhéjterpesztőt ne távolítsuk el korán, nehogy a szemhéj reányomjon a tekére s végül, hogy gondos kötést készítsünk. A testi mozdulatlanság nem fontos. Despagnet szerint a prolapsus oka gyakran a hályogmaradékok eltávolítására követett hosszas súrolás. A Parinaud sebe nem alkalmas, mert ha talán prolapsus el is kerülhető, de annál gyakoribb lesz a synechia anterior. De magát az eszmét sem pártolja, hiszen 3—4 nap múlva is csak ott vagyunk, a hol voltunk s az időt kár elveszíteni. Nem is említve az infectio nagyobb lehetőségét, így keletkeznek a synechiák s a chronicus iridochorioidítisek. A kötésben rejlik az eljárás titka. Ő 8 napig nem nyitja a szemet s nincs prolapsusa ! Trousseau tapasztalata szerint a seb alakjának nincs befolyása az iris prolapsus keletkezésére. Sőt a testmozgásoknak sincs. De annál inkább a köhögésnek s ezért a potatorokat, ideges embereket, combinált methodussal operálja. Parent P.-dal együtt azt tapasztalta, hogy a később egyesülő seb mellett nem keletkezik prolapsus, de azért a csarnok késői helyreállását mégis csak complicationak tartja. Gillet de Grandmont annak tulajdonítja, hogy most több a prolapsus mint Daviel korában, hogy akkor csak túlérett hályogot operáltak, míg ma éretleneket is. Ez utóbbiak eltávolítására nem való az egyszerű extractio, hanem inkább a combinait methodus. A jól megérett hályogexpulsiónál is azonban óvakodni kell kéregrészletek visszamaradásától. E czélból jó, ha ezeket akkor súroljuk a seb felé, mikor még a mag a nyílást elzárja! Koenig P. nézetében osztozik. Masselon teljes ellentétben az előadóval a gyors egyesülést óhajtja s ezért ellenzi a kés élének elörefordítását. Chevallereau szerint még nagyon homályos az iris prolapsus aetiologiája. Tény, hogy ott, hol a betegek nem maradnak az operatio után nyugton, gyakoribb a prolapsus iridis. Az éretlen hályogok operálása után is többször fordul elő. Goreckinek kevés a prolapsusa azért, mert ö is, mint Mayer az esetek s/4 részében iridectomiát is csinál. Hogy a csarnok késői helyreállása akadályozza a prolapsus képződését, azt úgy magyarázza, hogy ez idő alatt némi izgalom keletkezik, mely synechia posteriorhoz vezet. Ilyen izgalmat provokálni is lehetne az által, hogy az irist a késsel megsértjük! (Recueil d’ophthalmologie, 1893. avril.) Grósz Emil dr. SZEMELVÉNYEK. — Glaucoma fiatalabb korban. Közli John B. Story. A szerző 5 esetet ír le; a betegek legfiatalabbika 13 éves, a legidÖ8bike 35 éves. Az első esetben 13 éves leánynál cocainnak subeonjunetivális befecskendezésére támadt glaucoma acutum. Strabismus convergens miatt először a jobb, később a bal rectus internuson végeztek tenotomiát. Érzéstelenítés czéljából a rectus internusok tapadási helye felett kevés cocaint fecskendeztek a conjunctiva alá. A műtét után mindkét szemen, ámbár óvatosságból a bal szembe a műtétet megelőzőleg eserint cseppentettek, heveny glaucoma támadt. Mindkét Ízben a roham eserin becseppentésére rövid idő alatt megszűnt. Érdekes a cocain subconjunctivális és helybeli hatása, a mennyiben a bal szemen a glaucomás roham alatt a pupilla csak belső felén tágult ad maximum, vagyis azon oldalnak megfelelöleg, a melyen a cocaint a conjunctiva alá fecskendezték A második esetben 18 éves asszonynak mindkét szemén primär glaucoma inflammatorium chronicum támadt. Primär glaucoma ily korban ritkaság. Pristley Smith szerint 1000 glaucomában megbetegedett egyén között csak 5 volt 20 éven aluli. A harmadik esetben 35 éves asszonyról van szó, a kinek bal szemén támadt glaucoma acutum. A negyedik esetben 30 éves férfi bal szemén észlelt glaucoma inflammatorium chronicumot a szerző. Az eset annyiban figyelemre méltó, hogy mindkét szemen microphthalmus volt látható, a corneák átmérője 11 mm. Egy későbbi glaucomás rohamhoz keratitis punctata társult. Figyelmet érdemel azon körülmény is, hogy a beteg anyja egyik szemére glaucoma folytán megvakult, másik szemén glaucoma inflammatorium chronicumban szenved. Az ötödik esetben 34 éves férfinek jobb szemén fejlődött glaucoma inflammatorium chronicum. Iridektomia után iritis serosa és keratitis punctata támadt; ezen complicatiók atropin becseppentésére tensio-emelkedés nélkül hamar megszűntek. A szerző egy táblázatot mellékel 31 glaucomás szem corneális átmérőiről. A legnagyobb átmérő 13 mm., a mi egyszer fordult elő; a legkisebb átmérő 11 mm., a mit a szerző 8 esetben észlelt. (The Ophthalmic Review. Vol. XII.) Dr. Paunz Márk. — Rumschewitsch K. dr. A corneális új képletek casuisticájához. R. 2 év előtt írt le egy sarcomát, mely a cornea szövetében fejlődött, e mellett a conjunctivális edények tágultak voltak, az epithel nagyfokú szaporodást mutatott, az egész képlet kocsányos jelleget mutatott. Ez esetet Simonnak egy primär corneális myxomájával hasonlítja össze, azután áttér egy újabb eset közlésére: N. A., 14 éves leány jobb oldali átmeneti redöjén granulatiók, friss csomók és felszínes hegek. Bal felső átmeneti redön csekély csomók, az alsón jelentéktelen infiltratio. A bal cornea vastag sarcomatosus pannussal fedett, mely — míg kezelés alatt a conjuctiva trachomája fokozatosan csökkent — feltűnő rózsaszínét megtartotta. Izgalmi tünetek hiánya mellett a cornea convexitása erősen növekedett, a szeratékére szorítkozó fájdalmak léptek fel, a szem mozgása és a tensio normálisak voltak. A diagnosis primär sarcomára tétetett és enucleatio végeztetett. Az enucleált szemtekén az összes elváltozások a corneára szorítkozóknak mutatkoztak, mely egyenletesen megvastagodott, középen 4 mm.-nyi volt. Górcső alatt a conjuctivális erek tágaknak találtattak. A daganatra áthajló epithel fokozatosan vastagodó, néhol majdnem a Descemet-hártyáig terjedő benyúló csapokkal. A hámsejtek e mellett megtartották hengeralakjukat, sőt néhol hosszúsági irányban meg voltak nyúlva. A corneának csak felső rétegei szenvedtek elváltozást, a mélyebbek csak lazán összefüggök, felettük a sclera és conjunctivából származó, vékony edényhálózat. Corneális és subconjunctivális rostok a daganatba térve elágazódnak a nélkül, hogy alveoláris szerkezetet mutatnának. A daganat maga
