Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-02-26 / 1. szám
1-1 SZEMÉSZET 1898. 1. sz. extractio felett. Szerző állításának bizonyítására Knapp 300 esetét említi fel, ki 181-szer volt kénytelen discissiót végezni iridectomia nélküli extractio után. A 273 műtét után nyert látóerőt két csoportba és három rangfokozatba állítja: jó, középszerű és rosszra. I- ső csoport, hol utólagos műtét nem végeztetett; II-dik csoport, hol utólagos műtét végeztetett. Jó eredményhez számítja a teljes látást és fél látást; középszerűhez félen alólit egy tizedig (Vio)j ’/io'en alólit a rossz eredményhez veszi. Jó eredmény utólagos műtét nélkül . . . . 175 esetben Középszerű eredmény utólagos műtét nélkül . . 94 „ Hossz „ „ „ „ • • 8 „ Teljes elpusztulás „ „ „ . . 1 „ II- dik csoport, vagyis utólagos műtéttel: Teljes látás utólagos műtéttel............................. 16 „ % látóerő „ „ 17 „ % n n r .......................... 11 i/ 1 o /2 11 n » JV n i/ 8 Is n n J7 ° n Vi n n n ...................................... 7 „ 1/ 3 /10 j? r> r .....................* n i/ 1 /20 n r> n • • • *# * * . _ n Egyszerű vagyis iridectomia nélküli extractiót 1890-ig 29 esetben végzett Haab, a sebkészítéshez, mely 2 mm. a limbuson bedől történik, szintén a Graefe-féle keskeny kést használta. Ezekről valamint a többi esetekről, melyek részben magköriili hályog, részben véleszületett hályog és complicált hályog eseteire oszlanak, lásd a táblázatos kimutatást: „Archiv für Augenheilkunde von Knapp und Schweiger XXV. 1, 2, 1892.“ Michels Mátyás. Forró víz közvetetlen alkalmazása némely szaruhártyabántalomnál. Közli I. A. Lippincott. — Szerzőnk makacs szaruhártyafekély 2—3 esetében és egy esetben, midőn iridectomia után a cornealis seb genyedt, kitűnő eredményt ért el körülbelül 83° C. (150° F.) hőmérsékű víznek ismételt alkalmazása által, cseppenként bocsátva azt a bántalmazott területre. Az első ily módon gyógyított esetet részletesen leírja. Öt éves fiúról van szó, kinek corneája közepén 3 mm. átmérőjű, zavaros udvartól övezett fekélye támadt, mely két hét alatt fejlődött ilyenné. A pupilla szűk, a szem erősen belövelt. A fájdalom mérsékelt, de nagyfokú a fénykerülés. A beteg szem acidum boricummal, borax-xal, atropinnal, sublimáttal, ezüstnitráttal, sárga praecipitat kenőcscsel és meleg borogatásokkal kezeltetett. Ezek mellett a belső zsongítók és alterantiák, mint a chinin, vas, strychnin, arsen, csukamájolaj és syrupus ferri jodati, sem hagyattak figyelmen kívül. Három hét alatt semmi változás sem következett be. Az iris nem volt gyuladt, de a pupilla szűk maradt, ámbár naponta kétszer 5—10 perczen át magára a csupasz corneára bőven cseppentetett atropinum sulfuricum-oldat. Egy délután szerzőnknek hirtelen azon ötlete támadt, hogy kipróbálja a meleg hatását. A cseppentőt a helyett, hogy az atropin-oldatot melegen cseppentette volna be, mint azt különösen gyermekeknél tenni szokta, a borszeszlángba tartotta, míg tartalma forrt és azután egy pillanatig lehűsítve az oldatot, egy cseppet a fekélyre ejtett; ezt ismételte egy perez múlva. Másnap reggel, legnagyobb meglepetésre, a beteg szemét nyitja, a belöveltség észrevehetőleg csökkent, és a mi legbámulatosabb, a pupilla tág. Szerzőnk most az eljárást ismételte, hasonlóképen a következő napon, mely idő alatt a gyógyulás annyira haladt és az izgalom annyira csökkent, hogy a szülők maguk folytathatták a gyógyítást. Két hét múlva csak jelentéktelen és rohamosan kisebbedé heg volt látható. Ugyanezen eljárást alkalmazta a szerző iridectomia alkalmával ejtett cornealis seb genyedésénél. A vizet ez alkalommal egy nagyobb edényben, melybe egy sterilisált hőmérőt is helyezett, körülbelül 89° C.-ra (160° F.) hevítette. A cseppentőt is a víz alá merítette. Míg a folyadék az edényből a corneára jutott, valószínűleg 5—10 fokkal lehűlt. Szerzőnk 3 napon át reggel és este 6—8 cseppet (az egyes cseppeket 1-—2 másodpereznyi időközökben) cseppegtetett a corneára. Mihelyt a bajt észrevették, cautert alkalmaztak; mégis szerzőnk azt hiszi, hogy a forró víz alkalmazása lényegesen elősegítette a baj kedvező lefolyását. Ha valaki ezen eljárást követni akarja, szerzőnk azt ajánlja, hogy ne melegítsük a folyadékot a cseppentőbeu, mint ő ezt első esetében tette, hanem valamely nagyobb edényben, nemcsak azért, mert így a víz hőmérsékét biztosan ellenőrizhetjük, hanem azon okból is, mert a gőz fejlődése és a levegő kiterjedése a cseppentőben képes a forró vizet hirtelen és alkalmatlan időben kiűzni. (The Ophthalmic Review. Vol. IX.) Pawns Márk dr. Orrvérzéssel szövődött vérzés az üvegtestben. Közli Beaumont W. M. — Szerzőnk 23 éves fűszerkereskedősegédről szól, a ki minden tavaszszal és nyáron fejfájások által megelőzött gyakori orrvérzésekben szenvedett. 1891. tavaszán a betegnek jobb szeme, melylyel különben már régebb idő óta rosszul látott, gyuladt, egyszersmind látása fogyott, majd fájdalmak is jelentkeztek. Midőn a beteg szerzőnkhöz fordult, tág pupilla, T + 1 mellett a jobb szemen semmi látás sem volt. A szemfenék sötét volt, kivéve csekély környi visszfényt, mely ferde világításnál volt látható. Eserin- és cocaincseppekre a fájdalmak csakhamar szűntek, de megmaradt a tensio-emelkedés és a tág pupilla. Néhány héttel később a mellső csarnok részben megtelt híg vérrel, mely rövid idő alatt teljesen felszívódott, s a következő három hónap alatt a fényérzés visszatért ; a zavaros üvegtesten át vörös visszfény volt látható. A betegnél egész nyáron át bő székürülésről gondoskodtak. Orrvérzés az egész idő alatt nem keletkezett, kivéve egyszer, a bántalom kezdetét megelőzőleg. Néhány hónap múlva a beteg az árnyékot is jól tudta megkülönböztetni. Ekkor halvány visszfény volt látható, de a szemfenék egyes részleteit megkülönböztetni nem lehetett. A másik szemben vérzés nem támadt. Ezen esettel kapcsolatban szerzőnk megjegyzi, hogy Graefe tesz legelőször említést (1854) hasonló esetekről és újabban kivált Eales, Hutchinson és Gontard fordították figyelmüket e bántalomra. Panas kimutatta, hogy a szem belső vérzései fiataloknál a reczeg vivőereiből származnak, míg öregeknél az ütőerek repedése által jönnek létre. A betegek gyakran szenvednek fejfájásban, orrvérzésben, szívbajban, főleg szívtúltengésben és székrekedésben, ritkán dyspepsiában is. A bántalom rendesen fiatal férfiaknál, ritkábban fiatal nőknél is előfordul, a kiket, úgy látszik, rendesen a havi vérzés megóv ezen vérzésektől. Az esetek igen nagy részében a vérzés mindkét szemben jelentkezik. Szerzőnk az alapbántalom megfelelő kezelésére fekteti a fősúlyt, nem annyira a meglevő baj gyógyítása, mint inkább újabb vérzés megakadályozása szempontjából. Ha orrvérzések hirtelenül megszűnnek, főként ha fejfájások is vannak jelen, szerinte érvágás volna megkisérlendő. A kórjóslat nem kedvező. Előfordultak ugyan már teljesen gyógyult esetek is, de rendesen újabb vérzés következik be ugyanazon, a másik, sőt gyakran mindkét szemben is. (The Ophthalmie Review.) Bauns Márk dr. Gürnőkór a kötőhártyán, a szaruhártya beszűrődésével. Közli B. Work Boád. — A beteg 15 éves leány. Három éves korában bal térde alatt, 11 éves korában jobb lábán volt több tályogja; utóbbiakból csontdarabkák is távoztak. 1887-ben bal gyürűujjának alsó ujjperczközti ízülete megdagadt; hosszas orvoslás után ujját eltávolították. Később a csonkon kis fekély támadt, mely most már a kéz hátára terjedt és giimőkóros jellegű. A tüdők és egyéb szervek épek. A jobb szem ép. A bal szemhéjak kissé duzzadtak, a kötőhártya belövelt. Az alsó szemhéj közepén a kötőhártyán krajezárnagyságú, sarjadzó terület, mely a belső szemzúg felé, mélyen az átmeneti redŐbe terjed; a sarjadzások az Arit által leírt kakastaréjalakkal bírnak. A felső szemhéj kötőhártyáján egy kisebb kakastaréjalakú tömeg látható, mely az átmeneti redőből kiindulva, a szemhéj belső felére terjed. A corneán pannus van és szövetében szétszórtan beszűrődött pontok láthatók, különösen belső felében. V = kézmozgás. A növedék egy év előtt kezdődött, kis, vörös duzzadással s lassan növekedve, érte el leírt nagyságát (Ophthalmological Transactions, Vol. XII.) Pauns Márk dr. Budapest. 1893. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14. sz.
