Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-04-30 / 2. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 18. számához. 2. SZ. Budapest, 1893. évi április 30. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Schulek V.: Erythropsia. — Hoor K.: Ablatio és glaucoma. — Schaßer K.: Szemingerlés útján testmerevségek. — Csapodi I.: Adaptatio. — Feuer N.: Véredény-daganat. — Grósz E.' Fabiny iratai. — Szemklinikái értekezetek. — Szemelvények Erythropsia: „vérfoltok“ hómezőn és alkonyukban vöröslátás. Schulek Vilmos ny. r. tanártól.1 Olvastam a Palermoban élő Angeluccinak1 2 1890-ben megjelent munkájából, hogy a különböző színek hatása alatt a látóhártya elemei milyen alakváltozásokat tüntetnek fel. Továbbá olvastam Widmark János stockholmi docens3 munkálataiban, hogy a Newton-féle színkép maga, továbbá az alatta levő melegsugarak külön, és majd a fölötte levő photochemikus sugarak a szemre milyen hatást gyakorolnak, névleg megtanultam (XVI. és XVIII. értekezés), hogy a hyperibolyás napsugarak szemgyuladásokat okoznak. Kiváncsi valék, hogy a Newton-féle színkép egyes helyei a látáson mit változtatnak, ha magamat velük kifárasztva, azonnal a közönséges nézés viszonyaiba visszatérek. A tárgy annyival inkább érdekelt, mert időközben magamnak is valami szokatlan feltűnt. Többféle különöset találtam. Ebből egyet részletesen ismertetni már most képesítve vagyok. Ugyanis kétségtelenné vált, hogy az erythropsia név alatt évek óta a szakirodalomban ismertetett ama jelenség, mely szerint a szürke hályogban operáltaknak sokja alkonyaikor vöröset lát, épéleti látási viszonyokon alapul, bár az náluk fokozottabban nyilvánul és onnan származik, hogy a szem addig meg nem szokott mértékben ibolya feletti sugárbehatásnak előzőleg kitéve volt. Az erythropsia jelenségei mindenkinél kicsi fokban, sok szór mutatkoznak és voltaképen réges-régóta jelezve vannak. A tüneménynek finomabb részletei a kísérleti előállításkor szeszélyesen változnak, bár a főjelek változatlanul, kirivólag, félreismerhetetlenül, cserbe nem hagyva, sőt nagyon is feltolakodva, biztosan létesülnek. Ezért legjobb, ha a sokból egyik egyenes kísérletemnek és utána a kiegészítő ellen kísérletnek, majd pedig a legjobb általános tájékoztatást adó próbának menetelét vázolom, — mert így legszembeötlőbb, hogy a biztos és törvényszerű a változó közt miben áll. Ha a Helmholtz „Physiologische Optik“ II. kiadásának (1889, Hamburg és Lipcse, Yoss L.-nél) 355. lapján lerajzolt és mészpát által két egymás fölött ellentétesen eltolható színképet szolgáltató készülékben a színképeknek vörösoldali részét egészen az ibolyáig (tehát az A—G részt) elzárom és a fényképészek szokása szerint fejemnek sűrű kendő által eltakarásával egy negyed perez (15") hosszáig4 szemlélem, akkor siirű alkonyosra homályodtott szomszéd szobában azt veszem észre, hogy ott minden valamicskét világosabb tárgy teljesen vörös. Ha pedig a világos szobába visszamegyek, ebben semmi különös sem tűnik fel; de ha akár kezeimnek szűk cső formájába alakításával, akár szűk (stenopaeikus) likkal a világos látóteret kicsire szorítom: ez látszik vörösnek. Tehát a színképnek G feletti részével csak rövid ideig, de elkülönítetten megtelített ép szemem két irányban ery-1 Előadta a m. tud. Akadémia III. oszt. 1893. márczius 13-án tartott ülésén. 2 Untersuchungen über die Sehthätigkeit der Netzhaut und des Gehirnes, 231 Seiten, bei E. Kotli in Giessen. 3 Beiträge zur Ophthalmologie, Leipzig bei Veit u. Comp. 1891, 502 Seiten, XVIII Abhandlungen aus dem Schwedischen 1884—1891. 4 Ha a kísérlet el van rendezve és megindul, két kezem szabad, tehát érütésemet tapinthatom és az órát nem kell néznem. thropsiás lett: nagy felületek iránt, ha a megvilágítás gyenge és erős világosságit felületek iránt, ha a területük kicsi. A tüneményeknek mindegyikét közelebbről fürkészni felszólítva valék. 1. A színképes készülék mellé Förster-féle photometert helyeztem. Máskor 1j.i mm. oldalas négyszög elég megvilágítást ad, hogy a sötét szekrénynek 1 lábnyira távol hátulján fehér alapon a fekete vonalakat észrevegyem. Most minden sötét maradt, és a megvilágító ablakot 10 mm.-nyi oldalas négyzetre tágítani kellett, hogy a fekete vonalakat meglássam, még pedig a különben fehér alapnak élénk vöröslése mellett. Csak ha 7 cm. oldalt nyitottam, lett az alap fehér. Mindez másképen viszonyult 5, 10, 15 és 20 perez múlva. Fokozatosan a vörös szín intensítása gyengült. Fokozatosan a világító ablakot nagyobbítani kellett, hogy a vörösség lássék. Fokozatosan az ablak kisebbítése mellett is meglátszottak a fekete csíkok. Fokozatosan az alap fehér maradt, ha elég kicsi nyílást nyitottam. Végre a rendes viszonyok visszakerültek. 2. A kísérletezést ugyanúgy, mint az előbb leírtnál kezdve, de azután photometerbe nézés helyett a nappalosán világos szomszéd rendelő szobába menve, az általános benyomás az volt ugyan, hogy a fény bánt, továbbá a hátulsó talon (ablakkal szemközt) levő lépcsős betüpróbák alsó sorai nem kellően látszanak, sőt a pupilla (tükörben megnézve) szőkébb, de színezés ügyében mi különös sem tűnt fel. Az oldali fény csökkentése kedvéért cső alakjára zárt öklön keresztül az alsóbb sorbeli betűk nézését próbálva, belőlük kisebbeket mint előbb, tudtam elolvasni, csakkogy fehér alapjuk most vörös mezőnek látszott, még pedig 6 m.-nyi távolból közel 10 cm. átmérőnyi terület megy hagyásakor,1 — a kisebben a betűk nem látszottak, a nagyobb ekkor nem vörösnek látszott. Mindez másképen viszonyult 5, 10, 15 és 20 perez múlva. Fokozatosan a területet, kéznyitással, nagyobbítani kellett, hogy még vörösség lássék. Fokozatosan a kéznek segítségül vétele nélkül és a rendes színekben szemlélt terjedelmes felületen az észrevevés finomsága javult. Fokozatosan a mind kevésbbé megszűkített területen nehezebben előálló vörös szín haloványabbá lett és a szűkön sehogy sem mutatkozott. Végre rendes viszonyok kerültek vissza. 3. A két leírtból alakított közvetítő kísérletnél megint ugyanúgy kezdve a próbát, este a szomszéd szobába mentem, a hol 18-as számú körkörösen égő Ditmar féle petroleumos lámpa világított. így semmi különös nem ötlött fel. Midőn a lámpát majdnem elalvásig lecsavartam, a borongós környezetben minden világos tárgy vörösnek látszott.2 Mindez másképen viszonylott 5, 10, 15 és 20 perez múlva. Ugyanis hovatovább a vörös szín veszett, és a lángot apránként nagyobbítani kellett hogy a vörös szín lássék, csakhogy ez mind jobban meg is gyengült. Végre a fény a rendesre volt felfokozva, és sem így sem máskép vörös színezés már nem volt előállítható.3 1 Pontosabb mérésre két darab kemény papiron V-alakú kimetszést készítettem, hogy egymás fölött tologatással a négyzet nyiláénak lemérhető nagyságát szabályozzam. Hamar beláttam, hogy a vöröslátás szeszélyessége miatt a vizsgálásban aprólékoskodás a felismerésnek nem hoz hasznot. 2 Ezen kísérletnek megfelelő észrevevések azok, a melyek legtöbb figyelmet ébresztettek. Itt hivatkoznám a Helmholtz „Physiol. Optik“ II. kiadásának 471. (némileg a 469) lapnak közepe táján és a 415. lap alján mondottakra, de habozóvá tesz a 416. lap elején foglalt óvás. 3 A vörösből a fehérre átmenő más színeket én nem tudtam észrevenni.
