Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-10-30 / 5. szám

1892. 5. sz. s;z E M melylyel el kell járnunk a szemnek focális és szemtükri meg­vizsgálásánál s óva int a beteg előadásában feltétlenül meg­bízni, ki gyakran csak a kapott ütésről panaszkodik, midőn idegen test van szemében s fordítva. Nagygondosságotajánl, midőn az idegen test igen kicsi s az irisen hatolt be, vagy midőn jelenlevő synechiák meggátolják a pupilla kitágítását, végre midőn a sérülés a lencsét már elhomályosodásra bírta. Ha az idegen test a lencse mellső felületén foglal helyet, annak eltávolítását csípővel vagy electromagnessel ajánlja. Nem tartja jónak a curette bevezetését, mely a seb széleit nagyobbítva új tért nyújt ez által az infectiónak. Ha az idegen test mélyen foglal helyet a lencse belsejében, ajánlatosnak tartja az illető helyen való tág sebszélű bemetszést a c-orneán keresztül a lencsére, az irisnek a megfelelő helyen való egyidejű kimetszésével. Több esetet említ, midőn idegen testek behatolása után a lencse elhomályosodott, infectio tünetei léptek fel, hypopion keletkezett, glaucomás tünetek, fejfájás stb. Egynéhány ese­tében a másik ép szem sympatikus megbetegedésétől kellett tartania. Ezen esetekben alkalmazott mély incisió a corneán keresztül s a lencsén keresztül s a lencsetest expullsiója, melylyel együtt az idegen test is távozott, mindig jó ered­ménynyel sikerült. Tapasztalatait összevetve, következő conclusióra jutott: 1. Egy kis terjedelmű idegen test jelenléte a lencsében nem képez még feltételt a beavatkozásra, de mmindenesetre a fel­­merültető complicatiókra való tekintettel, éber figyelemmel kö­vetendő. 2. A beavatkozás indokolt, ha az idegen test nagy, vagy ha elhelyezése veszélyezteti a környezetet, nemkülönben ha fertőzés legkisebb jelei mutatkoznak. 3. Fennáll a be­avatkozás szüksége akkor is, ha a lencse homályosodása oly mérveket ölt, hogy félő, miszerint az idegen test pontos hely­zetét később nem találhatnók. 4. A beavatkozás egy mély metszésből álljon a corneán keresztül, iris kimetszéssel egybe­kötve, úgy hogy könnyen férhessünk a lencsében foglalt idegen testhez. A metszés helye szintén tekintettel az idegen test helyzetére választassék meg. 5. Megkísérthető a lencse eltávo­lítása tokjával együtt. (Archives d’opíitalmologie f. é. márcz. fűz.) Szabó Sándor. A trachomának sebészeti úton való gyógyításáról Darier dr. — Előadást tartott, melyben bizonyítva ezen baj microbiotikus eredetét, fertőző voltát szövettani s klinikus alapon, elősorolja ezen betegség eddigi gyógymódjait, hang­súlyozva az elég gyakori visszaeséseket s áttér végre ennek operatív gyógymódjára, mely czél eléréséhez feltétlenül szük­ségesnek tartja az összes granuláló, fertőző s beteg szövetek gyökeres elpusztítását. Ugyanazon eljárást ajánlja tehát, mely a lupus kiirtásához szükséges. Elismeri, hogy a granulosus conjunctivitis könnyebb alakjainál a vegyi szerekkel való etetés néha czélhoz vezet, de a trachoma súlyosabb eseteit, melyek minden más szerelésnek makacsul ellentállanak, csak radicalis műtéttel véli gyógyíthatni. Elegendőnek tartja szer­zőnk az elszórt tüszőknek lecsapását, de tömeges jelentkezésük esetén, gyökeres kiirtásukat, azaz kimetszésüket ajánlja. Fő­gondját képezi a trachoma azon súlyos alakja, midőn a granulatio úgy a bulbaris, mint a palpebralis, sőt még az átmeneti redő conjunctiváját is ellepte, a hol tehát kiirtásról szó sem lehet. Eddigelé oly esetekben ismételt scarificatióra és kékkő-tapintásokra szorítkoztunk. Szerzőnk eljárása most annyi nap múlva biztosít sikeres gyógyulásról mint a hány hétre, sőt hónapra azelőtt szükség volt. Eljárásának főpontjai következők: Chloroformmal való érzéstelenítés majd minden esetben szük­séges. Nagyon fontos a szemhéjnak lehetőleg teljes kifordí­tása — esetleg csípő segélyével —■ hogy a conjunctiva minden pontja hozzáférhető legyen. E czél eléréséhez gyakran szükséges a szemhéji rés megnagyobbítása bemetszés által, mely esetben a legrejtettebb helyen levő granulatio is látható lesz. Egy rövid s keményszőrű kefével a tiiszös helyek lehe­tőleg erélyesen lekefélendők s dörzsölendők. Egy sublimat­­oldatba (1 : 500) mártott vattagomolylyal erélyesen s gondosan lemossuk végre a felsebzett helyeket. Műtét után első napon azután jégborogatások, gyakori Sublimat (I : 2000) mosoga­tásokkal. É SZÉT A beteg szigorúan megfigyelendő, szemhéjai gyakran nyittassanak, hogy a frissen sebzett conjunctivák összenövését megakadályozhassuk. 15 nap múlva a conjunctiva még halvány vastagodott, de a genyedtség eltűnt, váladék nincsen. A beteg fájdalom nélkül nyitja szemeit, ha előzetesen pannusa volt, ez tetemesen javult. Ismételt beavatkozás csak a betegnek türelmetlensége vagy renitentiája esetén vált szükségessé. A beteg 1—2 hónapon át orvosi ellenőrzés alatt legyen. 130 oly módon kezelt betege közül, absolut eredmény­telenség egy esetben sem volt. Aránylag eredménytelen volt 7, kiknél a műtétet ismételni kellett. A kezelés tartalma egy hónap. Könnyebb esetek 10—15 nap alatt gyógyulnak. A ne­hezen gyógyulok rendszerint görvélyes, rosszúl táplált egyének. Synblepharon szerzőnk klinikáján egyetlen egyszer sem fordult elő, egy esetről van tudomása, midőn a beteg két hétig orvosi kezelés nélkül volt. Cicatrisatio sem oly nagyfokú eljárása után. Entropium fordult ugyan elő, de csakhamar operálva, eltűnt. A műtétet követő napon a conjunctivát rendesen egy rostonyás lepedék borítja, mely azonban erélyes ledörzsölésekre sublimatba mártott vattatamponnal nyomtalanul elmúlik. Ezen complicatiónak — mely valószínűleg fertőző alapú — okát még nem ismerjük, de előfordulhat bármely beavatkozásra a conjunctiván. Corneális szövődmények ritkák. Az erősen dör­zsölt s horzsolt pannusok jól gyógyulnak. Egy esetben támadt perforatio, mely csakhamar gyógyult. (Archives d’ophtalmologie f. é. febr. fűz.) Szabó Sándor. A dacryocystitis gyors gyógyulására vezető operativ kezeléséről ír R. Guaita tanár (a sienai szemkórház igazgatója). — Eljárásának az a czélja, hogy a könytömlő tágulata le­hetőleg gyorsan gyógyuljon; áll pedig a tömlő felhasításában, üregének kikaparásában, mely után a könyorrvezetékbe decal­­cinált csontból készült canult vezet. A kikaparással megtisz­títja és megváltoztatja a könytömlő belső falát, mert ez által eltávolítja a nyákhártya duzzadt és ellágyult részleteit, melyek leginkább kórosak; complicált esetekben pedig, hol a csontos környezet is megvan támadva, kikaparja a szuvasodott cson­tot is. A kikaparás a főművelet, mert a canul a gyógyulást csak az által sietteti, hogy az orrszájűrbe jövő könyek és lekapart részek eltávolodását segíti elő. Különböző nagyságú és alakú canulök készítésére jól lehet felhasználni a varan­­gyos béka hátsó végtagjainak csontjait, melyek mésztelenítés után is elég ellentállók, e mellett alkalmazáskor térfogatuk nem változik és könnyen bevezethetők. Használható a czomb­­csont vagy a tibia, fibula; ez utóbbiak ezen állatoknál egy csontot képeznek, közös velőcsatornával a közepükön, mely a végén hasadt. 5% sósavoldatban való mésztelenítés után úgy metszendők, hogy felső végükön porczos gomb maradjon, mi a kanült bizton tartja és megakadályozza a könyvezetékbe való csúszását; alsó végét az izületi bütyök felett vágjuk el, azután csípővel meg Bowman-sondával tisztítsuk ki a velőűrt; végre absolut alkoholban keményítsük és 2:1000 sublimat­­oldatban tartsuk. Békacsont híjával elég jól használható ki­csiny tengeri nyúl tibiája, ulnája vagy radiusa; ezek köze­pükön kettémetszve, két canult adnak. Hátrányuk azonban, hogy nincs elég nagy csontos végük és így nem tarthatók bizton helyben; továbbá a mésztelenítés után igen puhák és hajlékonyak. Ez utóbbi hátrányukon némileg segíthetünk, ha hosszabb ideig 10% jodoformaether tartalmú alkoholban tart­juk, ebben ugyanis merevvé lesznek. Természetesen szükséges, hogy különféle nagyságú és az egyes esetekhez illő válasz­tékunk legyen. A canul vastagsága, a mit közönségesen hasz­nálni szoktunk, 2'/2—3% mm., ritkán 4—5 mm. Óvakodjunk 2% mm.-nél vékonyabbtól, mert ez könnyen eldugul s hasz­nálhatatlanná lesz; minden canul körülbelül 2'/2 cm. hosszú legyen. A műtéthez szükséges eszközök: kicsiny, gombosvégű kés, Borvman-féle sonda, Stilling-fóle kés a strictura tágítá­sára, két kisebb Volkmann-féle éles kanál (egy 3, egy 4 mm. átmérőjű), Weber-féle conikus kutató. Mésztelenített csontból készült kanül, csipők, tűk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom