Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-10-30 / 5. szám
54 SZEMÉSZE T 1892. 5. sz. A beteg ül, fejét előrehajlítja, mit hátulról segéd rögzít; így kerüljük ki azt, hogy a vér az orrlikakon át a beteg torkába jusson. Műtevés: a könytömlőt függélyes irányban megnyitjuk, mint a kiégetésnél szokás. Ha a daganat nagyon előredülled, kis ovalalakú részt metszünk ki a bőrből, vagy ha fistula van ennek széleiből. Az ejtett seben át sondázva, a stricturán tág utat nyitunk; azután hozzáfogunk a könytömlő üregének kikaparásához és valahányszor a csonthártyát kimaródottnak találjuk, a kaparást ismételjük. Az üreget I : 2000 sublimat-oldatba mártott vattával kitisztítjuk. Most a kanült vezetjük be, melynek lumenébe Weber-féle conikus kutató van dugva. Vigyázzunk, hogy vezetés közben ráncz ne képződjék és a cáriul egyenest a vezetékbe nyomuljon; erre a sondát kihúzzuk s hogy a canul e közben ki ne mozduljon, azt hüvelykujjunkkal nyomjuk le. Az üreget alaposan mossuk ki és az egész sebet 1—2 varrattal egyesítsük. Műtét után jéghideg sublim at-oldatban áztatott vászondarabkákkal borogassunk: egyéb nem szükséges. A lefolyás igen egyszerű. Ha kevesebb lobosodás nem mutatkozik, a gyógyulás 4—6 nap múlva várható, tvenge pirosság és duzzanat a belső zúgban — mi 1—2 nap alatt elmúlik — az egész reactio. Ha e tájékra nyomunk, néha kevés véres folyadék ürül a könypontokból. Ez idő alatt a könyelválasztás szünetel; a varratokat eltávolítjuk és — készen vagyunk. De ha genyedés lép fel, a dolog nem ily egyszerű. Ha ugyanis a kikaparás és kimosás a genyedő felületet nem tették aseptikussá, napokig tartó lobos állapot lép fel; nyomásra a könypontokból geny szorul ki és a bőrseb sem gyógyul per primain. Szerző ilyen esetekben a műtevésnek két részben való kivitelét ajánlja. Először a bemetszést és az üreg gondos kikaparását végezi; tamponál jodoform-gaze-vel és sublimat-oldatba mártott vászondarabokkal borogatást rendel. 3—4 nappal később, mikor már az erősebb fájdalmak megszűntek, tágítja a stricturát és ismétli a kikaparást ; végre bevezeti a canult és bevarrja a sebet. Az ily módon operált eseteknél a lefolyás általában megnyugtató; olyan formán, mint a kissé súlyosabb esetekben, csakhogy a gyógyulás vagy 10 nappal késik. Kérdés, hogy a canul felszívódik-e és a könyorrvezeték átjárható marad-e vagy eldugul? Szerző e kérdésre tengeri nyulakon tett kísérletek alapján felel. Ezen állatoknál a könyvezeték annyira szűk, hogy canul nem vezethető be; de ha a könytömlőt felhasítjuk, az egész könyúton be lehet vezetni; meg úgy is, ha a canul állítat készít. Ezek után már lehet végezni a strictura tágítását és bevezetni a canult. S ha pyoctanin injectio által meggyőződött az átjárhatóságról, összevarrja a külső sebet. A műtét után különböző időben történt bonczolás alkalmával úgy találta, hogy 5 nap múlva a canul már megpuhult és fellazult; 10 nap múlva nagyobbára kis darabokra esett szét; 15 nap elteltével semmi nyoma; szintúgy annak a mester séges csatornának sem, mit bevezetéskor maga körül alkotott, már elzáródott. Ez áll a canul felszívódási viszonyára vonatkozólag embernél is ; jelentéktelen különbséggel a felszívódásra szükséges időre nézve. Nagyon valószinű, hogy a felszívódás nem mindenkor teljes, hanem a feloldott canul részben vagy egészen kilökődik az orrnyiláson át. A mi a csatorna obliteratióját illeti, megjegyzi, hogy némely betegénél, kiknél a sondázásra kedvező volt az alkalom és az haemorrhagia nélkül sikerült, másfél vagy két hó múlva sondát lehetett bevezetni. Megengedi azonban, hogy a csatorna később elzárulhat. Csak a tényre figyelmeztet, mert még nem bizonyos, hogy a csatorna minden esetben eldugulna; másrészt a tengeri nyúl kísérletből az érintett út érzékenysége és szabálytalansága miatt emberre vonatkozó végleges Ítéletet vonni nem lehet. Egyedül azon esetekben, hol a könycsatorna és tömlő túlsarjadzott conjunctivális szövettel van környezve, nem jósolható klinice kedvező kimenetel, mert ilyenkor a könycsatornának a kisütés után bekövetkezni szokott magatartása áll elő. Ot hónapon át 314-szer vitte e műtétet véghez és a gyógyulás mindig gyors és békés lefolyású volt, néhány fiatal scrophulás egyén kivételével, kiknél csonttuberculosis miatt végezte. Az a kedvező állapot, melyben két első Ízben operált betegét az operatio után hosszabb idő múlva látta, azt a jogos reményt kelti benne, hogy a gyógymód radicalis. (Centralblatt für Augenh. 1892.) Dr. Vándor Ödön. Gümőkóros iris egy esetéről tartott előadást Redmond tr. az angol szemészeti társulatban. — Szerző egy 10 éves leányt mutatott be, kinek szemét iris tuberculosis miatt enucleálta. Műtét előtt a beteg fényiszonyról s a látás tetemes fogyásáról panaszkodott. Egyedül fényérzése maradt meg. Daczára erélyes kezelésnek, rövid idő múlva az iris kerületén szürkés lepedők támadt s egy héttel később a fényérzés is elveszett. A rendesnél jóval tágabb mellső csarnok szürke, gyengén vöröses sarjadzásokkal telt meg, kis vérömlényekliez hasonlóan. Szerzőnk lemondván a szem megtartásáról, végezte a műtétet s a beteg állapota láthatólag javult. Nyolcz hónapja, hogy operálva lett s a gyermek egészséges. A sarjadzásokban s az irisben gümőkóros bacillusok voltak találhatók. Leber dr. azt véli, hogy az iris tuberculosisa minden esetben másodlagos megbetegedés. Minden valószinűség szerint a véráram útján jöttek a bacillusok az irisbe s jelenlétük a vérben azt bizonyítja, hogy egy elsődleges fertőző hely volt a szervezetben. Szükségtelen volt tehát a műtét, mivel az iris nem főhelye a fertőző bacillusoknak. Szerző hangsúlyozza, hogy sem műtét előtt, sem azután az irisen kívül gümőkóros telepet nem talált s így az iris fertőzését elsődlegesnek tartja. (Annalis d’oculistique, 1892. junius.) Szabó Sándor. A „fungus chalazikus“ új microparasitáról tesz említést Weymann dr.— Szerinte a chalazion nem visszatartási tömlő, hanem egy igazi granuloma. Bizonyos időben s akkor nagy számmal történő megjelenéséből e bajnak, nemkülönben a gyakori recidivákból véli állítását bizonyíthatni. S miután szerinte a chalazionban a fungus kimutatható, csak azt tartja e baj okának. Ezen fungust tartja talán a hordeolum okozójának is, mely oly gyakran található chalazion kíséretében. (Annales d’oculistique, 1892. junius.) Szabó Sándor. A látóideg következményes sorvadásáról influenza után tesz említést Snell dr. az angol szemészeti társulatban. — Két esetre hivatkozik és pedig egy 19 éves szolgára, ki hat héttel egy influenza-roham után azt tapasztalta, hogy látása romlik, a tárgyakat fátyolon keresztül látta. Néhány héttel azután egyszerre megvakult. Szemtükri vizsgálata a nervus opticus sorvadását derítette ki okul. Második esetében egy 13 éves leányról van szó, ki 5 hónappal egy kiállott influenza után egyszerre fejfájást kapott s hányási rohamok által lett zaklatva. Állítólag sohasem éré .te magát teljesen jól az influenza óta. Az iskolát otthagyta, mi el romló látása az írást s olvasást rája nézve lehetetlenné tette. Mindkét szemén papillitise volt. Később baja némileg javult. Guun dr. nehezen tudja megtalálni az etiologikus kapcsot az influenza s a szemfeneki bántalom között, bár hasonlóképen két esetben emlékszik ugyanazon kórképre. Me Hardy dr. sok esetben látott szembántalmakat fellépni influenza után, de nem merné e bajokat mindig ugyanezen alapbántalomra visszavezetni. Látott már albuminuriát papillitis társaságában, mely azonban 1—2 heti ágybanfekvés után eltűnt. Egyik esetében az influenzának első s akkor még egyedüli tünetét szembántalom képezte. A beteg ugyanis — még akkor teljesen ép állapot mellett — azt észlelte, hogy a tárgyakat a kertben mind fehéreknek látja; akár csak mintha a napba nézne. Ezen beteg később teljesen megvakult. (Annales d’oculistique, 1892. junius.) Szabó Sándor. Budapest, 1892. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14. sz.
