Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-08-28 / 4. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap a 35. szám áh oz.

Budapest, 1892. évi augusztus 28.

4. sz.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHÜLEK VILMOS egyet, tanár.

A hyalitisröl.

Grósz Emil dr. tanársegédtől.

Azon körülmény, hogy az üvegtestben nincsenek felnőtt korbán erek, s hogy Schwalbe szerint a sejtes elemek is csak bevándorlótoknak tekinthetők, azt a felfogást tette uralkodóvá, mely szerint önálló üvegtesti gyuladás nem is létezik. Úgy tekintették az üvegtesti homályokat, mint az uvealis tractus gyuladástermékeinek lerakódását s már ezek jelenlététől egyenesen chorioiditisre következtettek. Nagyban támogatták e fel fogást Pagenstecher Hermann 1869-ben közölt kisérletei, mert ezek a mellett szóltak, hogy magából az üvegtestből a beléje vezetett ingerekre nem indul meg gyuladás. A klinikai megfigyelések s tapasztalatok a kísérleti kórtan rohamos térnyerése mellett háttérbe szorultak, bár nem egyszer történt meg az, hogy a betegségek lefolyása nem igazolta a kísérletek által felállított tételt. Egyedül Wecker és Schweigger nem akarták a hyalitis kórképét törülni s annak jelenségeit a chorioiditisek sorába helyezni. Előbbi épen olyan jogosultnak tartotta, ha üvegtesti gyuladásról beszélünk, mint mikor keratitisről szólunk, hiszen a cornea szövete sem vesz részt a genyképzésben. S ime 1878-ban Schmidt-Rimpler ugyancsak kísérleti alapon száll síkra az üvegtestgyuladásra való képessége mellett. A könytömlő genyes váladékát fecskendezte be az Uvegtestbe a lehető legnagyobb óvatossággal, hogy ne inficiálja a hártyákat, melyeken át kellett az inficiáló anyagot a szembe juttatnia. S a gyuladás megindult az üvegtest felöl, a nélkül, hogy eleinte a chorioidea vagy retina részt vettek volna, sőt előbbi később is érintetlenül maradt. Hogy kísérleteinek még nagyobb bizo nyitó erőt adjon, előzetesen aphakiássá tett szemeken a corneán át vezette be a gyuladást gerjesztő anyagot, s az eredmény ekkor is az volt, hogy az üvegtestből magából indult ki a folyamat. Ugyanazon évi heidelbergi gyűlésen, hol Schmidt- Rimpler kísérleteinek eredményét közölte, nem a legkedvezőbben fogadták az eredményeket. Akkor hiába kisérlették meg, nem tudták kiegyenlíteni az ellentétet a két felfogás közt, ma tisztán látjuk, hogy az anyag infectiosus volta, melyre homályosan már Arit is utalt, játsza itt a főszerepet. Annyi hatása azonban mégis volt az előadásnak, hogy a klinikusok újra fel mertek szólalni az önálló hyalitis létezése mellett, bár tagadhatatlan, hogy legtöbbször a bántalom csak következményes. Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy egyedül az uvea az, mely a kiinduló pontot képezi, mert a retina talán még többször szerepel mint a betegség fészke. Képzelhetetlen is volna, hogy teljesen ép retina mellett a chorioidea döntő szerepet gyakoroljon az üvegtesti változásokra. Nem egyszer látjuk, hogy kóválygó czafatok, homályok keletkeznek s eltűnnek és a chorioideában semmi változást sem látunk s arra is van eset, hogy a szöveti vizsgálat nagyfokú üvegtesti genyedés és genyes ideghártyagyuladás mellett alig vagy épen nem változott chorioideát mutatott ki.

Szóval, ha igen nehéz is megállapítani adott esetben, mégis kétségtelen, hogy az Uvegtest idiopathikus gyuladása lehetséges, legtöbbször azonban csak következményes. Mint kiinduló pont pedig nem mindig a chorioidea, hanem igen gyakran a retina is szerepelhet.

De az is bizonyos, hogy épen az üvegtest betegségei azok, melyek aránylag legkevésbé vannak kellően tanulmányozva, miben nagy része van annak is, hogy az évekig tartó bántalom lefolyása legtöbbször a betegek áílhatatlansága miatt nem követhető odaadó figyelemmel.

E sorok czélja a budapesti k. m. tud. egyetemi szemklinika feljegyzéseit s saját megfigyeléseimet felhasználva hozzájárulni az üvegtesti elváltozások aetiologiája, kórlefolyása és gyógykezelése ismeretéhez.

Klinikus szempontból legbecsesebbek azon esetek, melyek hosszabb időn át vagy ismételve kerültek észlelés alá. Hányszor történik ugyanis meg, hogy retinából eredő vérzések évek után az üvegtestben helyt foglaló czafatoknak vagy összeálló tömegeknek látszanak, s eredetüknek legkisebb nyomát sem viselik magukon, máskor meg jó ideig minden gyógykezelésnek ellentálló homályoknak hosszabb idő múlva nyomát sem leljük. Midőn tehát a következőkben mindenekelőtt néhány jól észlelt kórleírást szándékozom közölni, különös súlyt fogok azokra helyezni, melyek hosszabb ideig tartó vagy ismételt észlelés eredményei.

I.

1. K. S-, 15 éves férfi első ízben 1878. szeptember 1Mikén jelentkezett az egyetemi szemkórházban azon panaszszal, hogy két hó óta jobb szemén úgy lát, mintha fátyolon nézne át, ezenkívül állandóan két fekete pontot is lát, s ha fejét lehajtja, ezek élénk mozgásba jönnek, a bal szemén hasonló tünetek bár kisebb mérvben nem sokkal később szintén bekövetkeztek. A jobb szem üvegtestében porszem egész kölesnyi s egyéb szabálytalan alakú homályok láthatók, a látóidegfő szürkésvörös, elmosódott határú, duzzadt, az erek fátyolozottak, a vivőerek igen duzzadtak, kanyargósak. A bal retina borús, vivőerek tágak.

Szívcsúcson erős systolikus zörej, a pulmunalis 2-dik hangja ékelt. A látás a jobb szemen 0‘75 D. mellett 5/30, a balon 5/5. A kezelés eleinte halántékon vérelvonásból, levezető porok adagolásából s sötét szobában való tartózkodásából állott, mire a látás a jobb szemen 5/15-re emelkedett. Szeptember 12 dilién az üvegtesti homályok úgy vannak elrendezve, hogy a központban csak kis czafatok, a szélen nagy gyöngyalakú homályok láthatók, a szemfenék képe annyiban változott, hogy a fel- és kifelé futó vena mentén több feketés vérömlés foglal helyet, melyeken alul igen kanyargós érág látható. Az érfalakat úgy itt, mint a bal szemfenékben, melynek borússága emelkedett, fehéres sávok környezik. Rendelés belsőleg tinctura digitalis cseppek. Az üvegtesti homályok tisztulni kezdtek, de vijabb vérömlések keletkeztek a retinában s pilocarpin-injectiókat kezdtek szeptember 20-dikán, s már szeptember 25-dikén s/i5 és 5/5 visus mellett az üvegtesti homályok két a körzeten székelő, de szintén megkisebbedett rög kivételével mind eltűntek, de a szemfenék borusága még most is tart, valamint jól láthatók még a vérömlések, melyek egyike a jobb sárga folt tájékán mint fekete festékrög ismerhető még fel. Hat pilocarpininjectio után a v = 5/7, a balon 5/5.

1883. február 14-dikén jelentkezett újra. Ekkor előadta, hogy hat hét előtt erős szívgörcsei voltak, melyek megszűnte után sötét fályolt látott bal szeme előtt lebegni, ezóta lát roszszul. Mindkét papilla külső fele lelapult, fehérebb, határaik élesek, a belső fél duzzadt s vöröses szürke, a retinák borúsak. A jobb szemen a sárga folttól ki- és lefelé papillányi területen festékziláltság. A bal szemen a papillától ki és aláfelé néhány erősen kanyargó ér van, még peripheriásabban számos vöröses kiemelkedő folt; egyenesebben lefelé pedig papillányi piszkosfehér területek vannak. A látás a jobb szemen 5/10, a balon 5/]5. niganykenőcs-bedörzsöléseket kapott. 30 kétgrammos kenés után a látás a jobb szemen 5/7 ? a balon b/i 5? csak annyiban van változás, hogy a vérömlések rozsdabarnák s helyenként sárga foltok láthatók. A látótér főleg belül s felül lényegesen