Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-06-26 / 3. szám
1892. 3. sz. 34 SZEMÉSZET A chalaziont in toto tompa eszközzel kifejteni, mint ezt szerző mondja, nem lehet. Nagy hibát követ el szerző a Graefe-féle ectropium elleni operálás leírásánál. A négyszögft lebeny lefejtése után azt segéddel felfelé huzatjuk; ezután így ír: „nagyon természetes, hogy ezen lebeny felső széle már most jóval magasabban fog állani, mint az alsó szemhéj, tehát a lebeny felső széléből le kell vágni annyit, hogy az épen a horizontális (az először végzett) metszéshez simuljon“. Graefe ezen operálásának épen az a czélja, hogy a lebeny magasabban álljon mint a szemhéj széle, hogy ha majd alapjára nőne, húzhassa ismét ki a conjunctivát. Ha a felfelé húzott lebeny felső széléből egy darabot levágunk, rövidítve a szemhéj bőrét, oly módon működünk, mintha entropiumot akarnánk megszüntetni, tehát homlokegyenest ellene dolgozunk a kitűzött czélnak. Graefe ezt máskép írta le. (Bemerkungen zur Operation des Entropium und Ectropium. Arch. f. 0. X. 2. p. 221.) Általában nagyon észrevehető a könyvön, hogy szerző sokat használta Graefe-Saemisch Handbuch f. Augenh. III. kötetét: Arit Operationslehre-jét. Eltekintve a sok hibától, melyek közül csak néhányat a leglényegesebbekből soroltam fel, kellemetlenül hat az olvasóra a sok idegen szó, melyek a mi jó magyar szavainkat kiszorítják. Pl. resultál; ennél csak jobb, hogy eredményt ad; vagy tolerál helyett csak jobb kifejezés: tűr, eltűr. Az írásjelek is nagyon rosszul vannak alkalmazva, sok helyen e miatt érthetetlen a szöveg. Különben a könyvecske, mint úttörő, dicséretreméltó, a benne előforduló hibák mind javíthatók, és hiszem, hogy a második kiadás hasznavehető munka lesz. Érdeme a munkának, hogy a szerző annak minden pontjában önállóságra törekszik és nem iparkodik a mások által szerzettet és összegyűjtöttet mint sajátját feltüntetni. A könyv most is megérdemli, hogy elolvassuk; találunk benne sokat, a mit a mindennapi életben, a gyakorlatban használhatunk. Ottava J., a szemoperálások magántanára. Dr. Kocsis Elemér : Útmutató a szemoperálásokban. 83 ábrával és két táblával. Budapest Dobrowsky és Franke kiadása. 1892. Ára 1 frt 20 kr. A Schulek Vilmos tanár által alkotott szemészi iskola életrevalóságát misem igazolja jobban, mint azon irodalmi működés, melyet tanítványai kifejtenek. Előbb még a „Szemészet“ hasábjait töltötték meg a klinika közleményei, most már önálló művek is jelennek meg. Ez utóbbiak még csak compeiuliumszerűek, a legtöbb nem tartalmaz mást, mint Schulek tanár előadásainak kivonatát vagy összegyűjtését s mégis mindegyikét igaz örömmel kell üdvözölnünk, mert hozzájárulnak az annyira nélkülözött magyar orvosi irodalom megalkotásához. Ma compendiumok, holnap már egyes kimerítő monographiák s talán nincs messze az idő, a midőn minden izében eredeti kézi könyvek fognak megjelenhetni. A 126 oldalra terjedő kis műtéttan, mely csak imént hagyta el a sajtót, egyike azon műveknek, melyek az orvostanhallgatóknak megbecsiilhetetlenek, de a gyakorló orvosoknak is jó szolgálatot tesznek. A tárgyalási mód, a felfogás és rendszer azonos azzal, melyet Schulek tanár az egyetemen meghonosított. Csakhogy míg az operálások leírása a rendszeres előadásokban a megfelelő helyeken egymástól elválasztva foglalnak helyet, addig e könyvecske hasonlóan az eddig nagy elterjedésnek örvendett jegyzetekhez, összegyűjtve tartalmazza azokat. így a könyv alig tartalmaz egyebet, mint előadásokat, de a ki tudja, hogy Schulek tanár a tapasztalat által legjobbnak igazolt operáláson kívül milyen kimerítően ismerteti mások eljárásait, az megérti, hogy nem csekély anyag feldolgozásáról volt szó. S ez így vau jó. Kégi, elavult eljárások egy-egy mozzanata képezi nem egyszer az új, a tökéletesebb operálás alapját. Ezek ismerete tehát épen olyan kevéssé felesleges, mint nem felesleges a törvényalkotónak a történelem tanulmánya. Csak helyeselhető tehát, hogy szerzőnk igyekezett az eljárások legkülönbözőbb alakjait ismertetni s ritkán nélkülözünk egy-egy életrevaló operálási methodust, így például kár, hogy a trichiasis műtétek között nem foglal helyet a Spencer Watsoné, a llotzé, hogy nincs felemlítve Panas ptosis ellenes, Siklóssy ectropium ellenes operálása, hogy kevés tért szentel a trachoma operativ kezelése olyan különféle alakjainak, hogy a strabismus operálásai között nem említi Wecker eljárását. Jó szolgálatot tesznek az ábrák, melyek egyszerű voltuk daczára igen jó magyarázatul szolgálnak Hogy egyes helyeken a szerzők nevei nem helyesek (punctio sclerae, neurotomia optico-ciliaris stb.), az valóban nem lényeges, sokkal inkább nélkülözzük a szemészeti antisepsis és asepsis beható méltatását, melyet szívesen láttunk volna talán leghelyesebben a könyv legelején, valamint külön fejezetet érdemelt volna az utókezelés olyan különböző módjainak tárgyalása. Különös elismerést érdemel azonban a stylus magyaros volta s a tárgyalás világos, vonzó modora. Szóval szerény igényű, mi újat sem tartalmazó, de figyelmet érdemlő kis könyvvel vau dolgunk, mely feladatának derekasan megfelel s mely orvostanhallgatóknak igen jó szolgálatot fog tenni. Gósz Emil dr, SZEMELVÉNYEK. Parasiták által okozott kötőhártyai granulatiókról. Irta dr. N. Manolescu. (Konstantinápoly, 1891.) — Szerző azt mondja, hogy azelőtt a conjunctivitis follicularist ésgranulosát Saemisch értelmében két lényegben egymástól különböző betegségnek tekintette. Minthogy azonban a bukaresti katonakórházban és trachomás tájékok iskoláiban számos esetet látóit, melyeknél a conjunctivitis follicularis olyan typusú volt mint a conj. granulosa, azt biszi, hogy a kettő azonos. M. szerint sokszor előfordul, hogy a folliculusok chronicus blepharitissel vagy eczemával kapcsolatosan keletkeznek és az aránylag enyhe kezelés alatt gyorsan és tökéletesen elmnluak; ezek az esetek azok, melyek az ő véleménye szerint nem mint valódi follicularis conjunctivisek fogandók fel, hanem olyanok, melyeknek eczemás természetük van. Ezek fejtegetése közben a valódi conj. granulosa therapiájaként — különösen azon esetekre nézve, melyeknél a folliculusok hypertrophiája a felső conjunctivalis redőre is ráterjedt — a következő elbánást ajánlja: keskeny, 3—5 cm. hosszú sertéjű fogkefével keféljük az átmeneti redőt és a tarsus conj.-át addig, míg a folliculusok alapjuktól mind elválnak. A cornea védése miatt szükséges, hogy a bulbus el legyen fordítva és pincettával rögzítve ; a műtő és segéde pápaszemmel védekezzék a kifecsenő vér ellen. Kefélés után a vérző nyákhártyát 50% carbololdattal (!) (Acid, cárból. 10 gr., Alkohol 20 gr.) itatott vattával törüljük le, azután 1: 2000 sublimát oldattal mosogassuk, majd jodoformkenőcscsel (5: 10 Vaséi.) vonjuk be a conj. zsákját, végre borító kötést alkalmazzunk, mit 5—0 nap múlva újítsunk meg. Az erre következő reactio csak kevéssé fájdalmas. Szerző ezt az eljárást, melylyel eddig már 197 legkülönbözőbb stádiumban lévő trachomás szemet kezelt, az esetek túlnyomó számában a legradicalisabb gyógymódnak tartja, — már egyszeri ülés után is; ha először nem használ, ismétli a procedúrát, míg lényeges javulás mutatkozik. A gyógyulás folyamán azonban nem ritkán látott complicatiókat keletkezni a szaruhártya részéről: és pedig nemcsak epithel excoriatiót, hanem infiltratiókat, hólyagképződést, sőt fekélyeket is; a lekefélt conjunctiván pedig néha kis cysták képződtek. (Centralblatt für Augenheilkunde. 1892.) Dr. Vándor. Budapest, 1892. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14, sz.
