Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-06-26 / 3. szám
1892. 3. sz, SZEMÉSZET 33 mely elzsirosodásban nyilvánul, a mészképződést pedig másodlagos elváltozáskép fogja fel. Sellerbeck fiatal egyéneken is látta, nem tartja tehát egyszerű senilis tünetnek, Nettleship pedig köszvénynyel akarja összefüggésbe hozni. Magnus csupa olyan alakokról ad számot, melyek előzetesen megvakult szemeken fejlődtek; észleléseinek annyiban van különös értéke, hogy azt találta, miszerint felfelé fordult szemeken is szorosan a szemrésben fekvő rész homályosait el s így a typikus szalagalak nem jöhetett létre. A külső behatásoknak ez alapon igen nagy jelentőséget tulajdonít. Goldzieher microskopikus vizsgálatok alapján colloid tömegeket talált, míg Bissmeyer az epithelt, s lamina elastica anteriort teljesen épnek látta s az elváltozás csakis a corneális íibrillákra vonatkozott, colloidot, pigmentet, meszet nem tudott kimutatni. Schiess a bajt 31 éves férfi mindkét szemén észlelte, ki megelőzőleg vesebajban szenvedett, utóbb pedig influenzát állott ki s ezóta bronchitisben szenved. A látóélesség a jobb szemen a rendesnek fele, a balon annak a/7-e, a tensio emelkedett; s/4 év múlva jelentéktelen kis homályon kívül a corneák teljesen tiszták, s a visas a jobb szemen teljes, a halon pedig annak felére emelkedett. Szemfenék ép. Testileg az azelőtt elgyöngült férfi most teljesen jó színben van, egészséges. Általában túlnyomó számban a corneának szalagalakú elkomályosnlását már megvakult szemeken látták s ritkák a complicatio nélküli esetek, ez utóbbiakhoz tartozik a következő: K. J. 69 éves férfi szemeire vonatkozó panaszai hurutból magyarázhatók. Orvosa figyelmeztette jelen bajára, s minthogy ugyanezen orvos már előzetesen is látta, azt következteti, hogy a corneális foltok csak utóbbi időben keletkeztek. Mindkét szem teljesen békés, conjunctivákon kisfokú hurut, acorneákon a szemrésnek megfelelően kb. 3 mm. széles és 9 mm. hosszú fénylő felületű szürke sáv van, mely a limbustól befelé már 1/2 mm - nyire végződik. A bal oldalon a közepi részén a szürke homály sokkal intensivebb, ugyanitt a felület is hepehupás, de nem érdes. Zehender binoculáris nagyítójával vizsgálva, kiderül, hogy az egész homályt pontok alkotják, melyek az epithel alatt székelnek. Az érzékenység változást nem szenvedett, csarnok, iris, szemfenék s tensio rendes. Jobb szemen a v=5/15 Hm. 0'50 1) == 5/i5, míg a balon v=5/i0 Hm. 0'50 D = 5/10. Presbyopiás üvegével munkatávolban kényelmesen olvas. A baj keletkezésének módja, a typicus alak, s az objectiv tünetek mindegyike kétségtelenekké teszik, hogy valódi övalakú keratitissel volt dolgunk. Therapeutikus beavatkozásra nem nyílt alkalom, de nem is vezet reá indok. A látás kielégítő, s a homályos rész lekaparása, mit többen ajánlottak, valóban czéltalan. Praeventiv iridectomia sem megokolt, mert míg egyrészt lehetséges, hogy tensioemelkedésre úgy sem kerül, másrészt a kellő orvosi ellenőrzés alatt álló beteg még idejekorán alávetheti magát az operálásnak. KÖNYVISMERTETÉS. Szemészeti műtéttan. 256 lap, dr. Hoor Károly egyetemi magántanártól. Budapesten. Örömmel kell üdvözölnünk a magyar orvosi irodalom terén az úttörő műveket; ilyen a nevezett könyv is. Szerző az előszóban kijelenti, hogy munkáját a szigorló és a vidéki orvosoknak szánta. Kiterjeszkedik a szemoperálások minden részére ; a beosztásnál a szem anatómiáját vette alapul. Szerző a chloroform-mal általános érzéstelenítésnél a mély altatást tartja szükségesnek, hogy a beteg csendesen, teljesen nyugodtan tartson (toleráljon). Én a rövid ideig tartó szemoperálásoknál ezt legalább is feleslegesnek tartom. A cocainnal a helyre szorítkozó érzéstelenítésnél a szerző által említett „cocáin keratitis“ képződhetik, akár nyitva, akár csukva tartja a beteg szemeit. Rosszul indokolja az operált beteg rézsűt elhelyezését az ablakhoz; nem lesz „ily módon jobb a megvilágítás11. Igen jól van megírva a beteg elhelyezése az operálás után és a szemkötés is. A conjunctiva peritomiáját így írja le: „kis egyenes ollóval a limbus körül 6—8 sugár irányban elrendezett metszést ejtünk a kötőhártyában“. Éz nagy tévedés; a peritomia egészen más operatio. Az alapjához erősen rögzített s hirtelen duzzadásra nem alkalmas szemhéji conjunctivának scarificalását, a mit szerző ajánl, ma senkisem csinálja. Azon eszköz, a mit szerző Bloemer-féle horgascsípő aláírással lerajzolt, nem Bloemer-csípő. (Lásd Beschreibung einer verbesserten Augenpincette v. Dr. J. B. Bloemer. Graefe- Walther Journal I. pag. 720.) Tévesen van meghatározva a pterygium fogalma. A pterygium operálásának módjai is hiányosan vannak leírva. Például a Szokalszky-féle alákötésnél a legfontosabbat, hogy a fonálvégeket nem szabad áthúzni, nem is említi. A glaucoma operálásainál a punctio corneaeről azt mondja, „a műtétnek nincsen foganatja“. A glaucoma fulminánsnál, hol iridectomiát nem lehet végezni, a punctio corneae valóságos megmentöje a szemnek. A 37. lapon a Saemisch-féle keratotomiához szükséges eszközök között az iris-csípőt is felsorolja, sőt ábráját is adja, de hogy mire használja, arról nem szól. Á 69. lapon a Weberféle szemrögzítő csípő ábráját mutatja, melyen épen a legfontosabb rész, a tolózár nem látható. Nagyon érthetetlen az opticai iridectomia sebkeszítésének következő magyarázása: „a lándzsa lapja párhuzamos síkban álljon a szivárványhártya és a szaruhártya vízszintes síkjával, illetve szivárványhártya felületével“. Az opticai iridectomia sebkészítésénél, ha lándzsánk a cornea lemezei között maradt, azt ajánlja szerző, hogy ugyanazon helyen ríjabb sebet (puuctiót) csináljunk. Ennek már e helyen nincs czélja, mert a két lemezre választott corneaterület el fog homályosodni; e hely opticai czélre nem való. Hogy az iridectomiáuál a lencsét is el kelljen távólítaui, valami szokatlan complicatio; én soha sem láttam. A 86. lapon az iridotomiáról azt mondja, hogy „lencsével biró szemen az iridotomiát absolute nem végezhetjük“. A 87. lapon pedig így szól: „az operálás nehéz, mert megsérthetjük a szem lencséjét“. Ez ellenmondás. Az iridotomia duplexnél azt mondja, hogy a szaruhártyában lebeny ke képződik, a mely felgöngyölődik. Ez teljes lehetetlenség. Nagyon tévesen indokolja azt is, hogy a fiatalkori hályog discisióját miért végezzük keratonyxissel. A lencse reclinálásánál azt mondja: „ha a lencse visszaszáll, a 4. momentumot megismételjük“. Es a 3-dikat nem ? e nélkül nem juthat a tű a hályog mellső felületére. Igen sok hiba van a Graefe-féle hályog-extractio leírásában, például miudig sclerai metszésről beszél és a 118. lapon már szaruhártya-metszést említ. Ez nagyon zavarhatja a rigorosanst. A 120. lapon a Graefe-féle extractio Ötödik momentumát így írja le: „mi pedig balkezünk hüvelykujjával kissé felhúzzuk a felső szemhéjat, ügyelve, hogy a bulbust ne nyomjuk, balkezünk mutatóujjával pedig az alsó szemhéjon át, aláírói felfelé irányuló nyomást gyakorolva a halhúsra, a seben keresztül kiszorítjuk a csarnok tartalmát. Nagyon szeretném látni, hogyan csinálja ezt a szerző, hogy jár a felső szemhéjra tett bal hüvelykujja felett, ugyanennek a kéznek mutatóujja az alsó szemhéjon. Sem a tenotomia, sem az izom előre varrás nincs elég világosan leírva. A tenotomia után az eredményt nagyon felületesen tárgyalja. A 155. lap 21. sora ellenmondásban van a 157. lap 10. sorával.
