Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-06-26 / 3. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« 26. számához. Budapest, 1892. évi janins 26. 3. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. A cornealis hegbe nőtt irisből kiinduló genyes gyuladásról. Grósz Emil dr. tanársegédtől. A gyuladásokuak, melyeket a szemen cornealis áttörések után keletkező elülső synechiák, elliegedt iris-prolapsusok, operálások után visszamaradó iris-becsipődések okoztak, ki­elégítő magyarázatuk egész a legutóbbi időkig nem volt. Is­merték azt a tapasztalati tényt, bogy ilyen körülmények között évek után is keletkezhetik iridochorioiditis suppurativa vagy glaucoma secundarium, de nagyobb figyelmet a dolog csak azóta nyert, a mióta a gondosabb észlelés kiderítette, hogy e bántalmak sokkal gyakrabban teszik gyógyíthatatlanul tönkre a látást, semmint gondolták. Swanry, ki ilyen eseteket közölt, még nem ad magyarázatot, míg Zehender 1882-ben újabban is az iris vongálását okozta. Leber már ekkor ellene szólt s hivatkozott még 1878-ban közölt nézetére, hogy mindannyiszor ectogen infectiónak kellett szerepelnie. Egy harmadik állás­pontot képvisel Despagnet, ki bár a gyuladás megújulását az iris s corpus ciliare rongálásának tulajdonítja, de úgy. hogy ez alkalmat ad a régi bántalom után visszamaradó mikro­­organismusok feléledésére. Wagenmann anatomikus bizonyíté­kokat keresett s talált arra, hogy az infectio mindig ectogen eredetű. Vizsgálatainak eredményéül az 1889. heidelbergi gyűlésen számolt be első Ízben. Mindannyiszor a heg mikro­­organismusok fészke volt, ide pedig valamely csekély epithel lehorzsolás vagy spontán repedés útján jutottak, de az erek belsejében egyszer sem talált baktériumokat. A gyuladás egyes esetekben panophthalmitissé fokozódott, míg máskor megállott, az újabb kitörés néha évtizedekkel később történt. A vitában résztvettek közül Leber e vizsgálatok alapján határozottan az ectogen infektio mellett szólalt fel, melyre az elülső synechia a legalkalmasabb tovaterjedési útat nyújtja s mindaddig, míg az erekből kiinduló mikroorganismus szaporodást nem talál, az endogen infectio lehetőségét adott esetekre tagadja. E nézettel szemben Meyer párisi szemorvos az endogen út mellett szólalt fel s ilyenkor szerinte a hegbe nőtt iris csak mint pars mi­­uoris resistentiae szerepel. Egyes esetekre Schmid-Rimpler s Mey weg is elismerték, hogy a véráramban keringő baktériumok lerakódása s helybeli szaporulata az ok. 1 évvel később a párisi szemorvosok egyesületében újra szóba került a dolog. Wecker volt az, ki örömmel üdvözölte Wagenmann felfede­zését. 0 már előbb is hangsúlyozta a cicatrice á migration jelentőségét s az anatomikus és bakteriologikus leletekben bizonyítékait látta azon felfogásnak, hogy csak ectogen infectio okozhat újabb gyuladást. Most is, mint annak idején, a vitá­ban mint az endogen infectio lehetőségének védője, Meyer szerepelt. A „Szemészetiben részletesen ismertettem volt a hónapokig tartó eszmecserét. Wagenmann vizsgálatai, ha nem is igazolják minden tekintetben Wecker felfogását a hegek­ről, mégis Meyerrel szemben neki adnak igazat. Wagenmann részletesen Graefe Archívumában közölte adatait s később pótlólag még 2 esettel járult az eredeti közlés 18 kórleírásá­hoz, de ez utóbbiak is kétségtelenül igazolják a mikroorga­­nismusoknak a hegen át történő bevándorlását. A mechanikus theoriát, melyet Zehender képviselt, mint látjuk tehát, lassán­­kint teljesen háttérbe szorította az infectio, s most már az iris-vongálásnak csak tensiót emelő hatását akarják elismerni; ma már csak arról lehet legfeljebb szó, nem szerepelhetne alkalmi okul az első gyuladásnál vagy operálásnál bejutott baktériumok újabb szaporulatára ?! De miért maradtak volna ezek évekig, évtizedekig békén, hiszen az inger eleinte még } nagyobb, mint később, a midőn az iris szálazata kezd sor­vadni s a pupilla játéka csökken vagy megszűnik. De Wagen­­maun azon ellenvetését sem szabad felednünk, hogy vannak | esetek, a midőn asepticusan végzett s gyógyult operatio után í visszamaradó iris-becsipődéstől indul ki az új gyuladás, pedig | ilyenkor nem képzelhető, hogy baktériumok jutottak volt be a szembe. Ma tehát inkább csak az endogen és ectogen eredetű infectio védői között folyik a harcz, mely úgy látszik ez utóbbiak győzelmével végződik. Míg azon feltevésnek, hogy a véráramban keringő csírok a kevésbbé ellentálló helyeken fennakadnak, sem anatomikus, sem klinikus alapja nincs, addig az ectogen infectiónak kétségtelen bizonyítékai vannak. De azért nem szabad számításon kivül hagyni az iris-becsipődés ( döntő jelentőségét. A cicatrix adhaerens nem csak az által nyújt alkalmat a végzetes gyuladás keletkezésére, mert ren­desen kiemelkedő felülete sérüléseknek, kis hámlehorzsolásokuak vagy kikopásoknak jobban ki van téve, hanem főleg az által, hogy az iris mint híd szolgál a baktériumok tovaterjedésére, sőt az anatomikus helyzet azt is magyarázza, miért veszedel­mesebbek a széli iris-prolapsusok, mint a központiak. A corpus ciliare az, melynek közelsége, mint azt annyi tapasztalatból tudjuk, képezi a gyuladás jelentőségét emelő tényezőt. S csakugyan míg egyszerű cornealis hegek utókövetkezmények nélkül állhatnak fenn, az iris benövéses hegek rosszindulatú­sága annál inkább emelkedik, minél közelebb feküsznek a | limbushoz. Most már az a kérdés, mi ezen vizsgálatoknak a prak­tikus haszna. Mindenekelőtt újabb ok, hogy operálásaink alkal­mával kerüljük minden erőnkből az irisnek a hegbe növését. Nem egyszer hallottam vádolni azokat, kik Graefe-féle hályog­­extractiónál igen nagy colobomát csináltak, pedig annak idején ez volt a legbiztosabb eljárás az iridencleisis elkerülésére. Hiszen évek előtt nem igen merték az irist spatulával visszatolni vagy lesimítani, e nélkül pedig kis coloboma készí­­j tésénél sohasem lehetünk biztosak, hogy annak valamelyik i szára nem húzódik-e a sebhez. Továbbá áttört fekélyek vagy i sérülések után keletkező iris-prolapsusokat igyekezzünk mielőbb lemetszeni, hogy sikerülhessen az irist a sebből kihúzni s szabadszárú colobomát létesíteni. Ha pedig már régen kelet­kezett iris-benövésekkel van dolgunk, még ha a szem akkor teljesen békés is, az irist a bégből ki kell szabadítanunk, | vagy belőle kimetszenünk, mire legjobb sikerrel Schulek Vilmos tanár sphincterolysis anteriorját alkalmazhatjuk. Ez által egy­részt megszűnik az iris vongálása s nincs többé ok glaucoma secundarium keletkezésére, másrészt pedig el van vágva a híd, mely, mint a tapasztalat igazolja, a baktériumok terjedésére a legkedvezőbb út. Ha pedig a heg kikopásos vagy fistulás, égessük ki azt thermo- vagy galvanocautherrel idejekorán. Ilyen módon nem csak megakadályozhatjuk a súlyos irido­­chorioiditisek keletkezését, hanem gátat vethetünk a már kitört gyuladásnak is, ha elég jókor nyílik alkalom a beavatkozásra. Pár hó előtt a budapesti kir. orvosegyesiiletben két beteget mutattam be, kiknek békés szemén spliiucterolysist végeztünk. Hogy mennyire jogosult az ilyen praeventiv beavatkozás, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy rövid 2 hó alatt 6 eset­ben volt alkalmunk észlelni régi iris-benövésből keletkező gyuladást, három esetben csak a már kitört panopthalmitis észlelésére kellett szorítkoznunk, míg másik három beteg elég korán jelentkezett s sikerült a gyuladásnak gátat vetni. Kü­lönös érdekű a 2-dik és 3-dik számú, mert a rég előzetesen végzett iridectomia nem volt képes meggátolni az iridocyclitis keletkezését. Misem bizonyítja ennél jobban azon felfogás

Next

/
Oldalképek
Tartalom