Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-04-24 / 2. szám
24 SZEMESZET 1892. 2. sz. Két esetet közöl. Az egyik chronicus chorioidea tuberculosis, mely átterjedt az opticusra, ennek alkatát és teriméjét annyira megváltoztatva, hogy az eredeti diagnosist az enucleatio után hajlandó lettek volna gliomára változtatni, míg a kórszövettani vizgálat kétség-kívülivé tette, hogy itt csakis tuberculosis van jelen. A másik esetben a felvételnél iritis suppurativa kórisméztetett, iridectomia után genyes tivegtest-infiltratumra gondoltak és a szemet enucleálták; a vizsgálatnál pedig, valamint a microscopikus lelet által kitűnt, hogy glioma retinae miatt ment tönkre a szem és hogy a hypopionnak tartott csarnoktartalom nem volt geny, hanem szabad gliomasejtek, melyek valószinüleg a chorioidea belső felületén levő gliomaburjánzásból kerültek a pupillán át a mellső csarnokba. Ezen esetet annál is inkább tarthatták eleintén tuberculotikus eredetűnek, mert az irisen kis csomócskákat vettek észre és mert az anamnesis szerint a 4 éves gyermek anyja tüdővészben szenvedett. A kettő közti differentialdiagnosis szerző szerint igen nehéz; sohasem szabad elmulasztani az egész szervezet átvizsgálását, arra nézve, nem akadni valahol valamely tuberculotikus megbetegedésre. Előrehaladott esetekben a jelenlevő agysymptomák nem bírnak megkülönböztető értékkel, mert a tuberculosis is felhaladhat, esetleg más úton is jöhetett a koponyaüregbe. A Vetsch által felhozott gliomára állítólag jellegző cornea-ectasia sem bizonyos, mert ez a nagyobb nyomás, valamint a bulbus ectasia részjelensége és ez néha chorioidea tuberculosisnál is észlelhető. E két baj együttes előfordulására pedig alig van támpont. Baumgarten dr. — Subretinalis cysticercus időelőtti elváltozások kíséretében történt előjövetelének egy esetét írja le Zirm E. dr. Bécsbeu. — Szerzőnk egy fiatal nőt említ, kinek bal szeme látása fájdalmak nélkül hirtelen elveszett. Vizsgálat közben szerző a következőket találta: bal szem külsőleg teljesen ép, törőközegek tiszták. A papilla külső alsó fele szürkés fehér, bár határai élesek, az edények normálisak. A papillától kifelé csekély távolságban a retina intensive borús, melynek felső határát számos szürkés-barna festékes csomó foglalja el, míg alsó részletét porszerű homályos foltok födik, ezek mellett az edények mentén is több fehér folt volt látható. Ez egész részlet kissé kiemelkedő lapos felületet képezett. A látótérben centrális scotoma. Az egész ttíkri kép szerzőnk szerint retinitis képét mutatta, s ő inunctiós kúrát rendelt. Hetek múlva azonban az egyént heves szemfájdalmak lepték meg, mely alkalommal a szemfenékben a következő elváltozások voltak észlelhetők : a szem külsőleg ismét teljesen ép, az Uvegtestben zsírszemcseszerű homályok voltak. A papilla külső alsó fele szürkés s elmosódott határú, vénák erősebben teltek. A ki- és aláfelé haladó vénák körüli retiualis borusság közvetlenül átmegy egy az átlátszatlanságig borús retiualis részletbe, a mely részlet hólyagszerűen az Uvegtest felé emelkedik, s melynek határai fent és kifelé élesek, a többi irányban kevésbé kifejezettek. Ezen terület vénái erősen kanyargók, sötétvörösek. Néhány nappal — közvetlen a műtét előtt — az előbbi leválás alatt ezzel összefüggőleg eddig jelen nem lévő második hólyag vált láthatóvá, melynek éles határai mellett, a benne helyet foglaló parasitafej mozgásai fénylő foltként mutatkoztak. A parasita eltávolítását ezélzó műtétet szerzőnk — röviden — következőkép végezte: az élősdinek megfelelő helyen a conjunctivát Tenon tokot s a m. r. externust átvágta, s miután így még mindig nem jutott a kívánt pontra, átvágta a nerv. opticust is s mellfelé húzván az egész szemtekét, most a selerát az élősdi által elfoglalva vélt helyen bevágta, mire a borsónyi mekkoraságú parasita-üvegtest nélkül előesett. A sebzés helyeinek szorgos egyesítése után erős nyomó kötést alkalmazott. Fél év múlva atrophia bulbi következett be. (Kiin. Monatsbl. f. Augenheilk. f. évi jan. fűz.) Dutkay dr. — Iridodialysis egy esetét — mely nem traumatikus eredetű — írja le Hess K. dr. Lipcsében. — Szerző ezen bajt, mely leggyakrabban trauma következménye, ritkábban selerális tágulás, vagy cornealis elváltozások eredménye, egy fiatal 14 éves egyénnél látta symmetrice ennek mindkét szemén nagy fokban kifejlődve, kinél az előbb említett okoknak legcsekélyebb gyanúja sem forgott fenn, s a ki a legutóbbi időig mindig teljesen egészséges volt, jól látott. Az utóbbi időben azonban látása mindkét szemén nagy fokban alászállott V = csak ujjak olvasására terjedt ii. n. j. nagyfokú látótérszűkület főkép a belső oldalon, mindkét szem P = emelkedett, episclerális vénák teltek, corneák tiszták. Mellső csarnokok közepesek, mindkét iris erősen sorvadt, a pupillák nagy fokban kifelé helyezettek úgyannyira, hogy köztük és a limbus közt csak egy igen keskeny irisrészlet van csupán, melynek megfelelőleg a cornea mélyebb rétegeiben elmosódott határú zavarodás van, míg a cornea felülete csillogó. Ezen zavarodásnak megfelelőleg az iris közvetetlenül a cornea hátsó felszínéhez fekszik. Mindkét pupilla felülről lefelé megnyúlt. Mindkét szem nasális oldalán oly széles iridodialysis van, hogy a levált iris széle a cörnea középvonalán jóval túlhaladva, a temporális irányban elhúzódott. Mindkettő befelé tekintő concav ívet alkot, melyek szélétől néhány igen finom rost húzódik a limbus felé. Törő közegek tiszták. J. sz. M. 8‘0, b. sz. M. 5-0, mindkét papilla fehér, mély excavatióval. Jelen eset magyarázatául szerzőnk két dolgot említ, melyek következtében ez előállhatott és pedig: vagy azt véli, hogy egy halkan lefolyó iridocyclitis ment előre, s ennek következtében secund. glaucoma állott elő, a midőn az iris oly közel került a cornea hátsó felszínéhez, hogy ezen területen összenőhettek, s az ebből keletkező irisvongálás chronikus gyuladáshoz és atrophiához vezetve okozhatta az irisnek ily szakadékony állapotában a dialysist. Lehetséges azonban, — mint mondja — hogy prim, glaucoma okozta, sőt ez utóbbit valószínűbbnek tartja — jelen esetben a meglévő jelekből is — úgy vélekedvén, hogy minekutána a glaucomás szemek histologiai vizsgálatai azt mutatják, hogy ezen bajnál az irisnek azon részei, melyek a csarnok széli részeit töltik ki, igen gyakran az atrophia legmagasabb fokát mutatják; az ezen kóralaknál bekövetkezni szokott sclerectasia folytán az előzetesen már elsatnyult szakadókonynyá vált iris könnyen iridodialysishez vezethet. (Kiin. Monatsbl. f. Augenheilkunde márcziusi füzet, 92. szám.) Dutkay dr. — Hályogoperatio után fellépő keratitis striata okát kutatta állatkísérletek útján Mellinger dr. A kérdés történetének beható ismertetése után áttér saját kísérleteire, melyekben a következő kérdésekre keresett feleletet 1. Mily hatása van a cocainnak és sublimatnak külön-külön és együttvéve a sértetlen corneára ? 2. Milyen a hatásuk nyílt mellső csarnoknál? 3. Miképen viselkedik a cornea ezen anyagoknak a csarnokban való átmeneti és hnzamosb tartózkodása iránt ? Az első két kérdésre negativ volt a vizsgálatok eredménye, a harmadikra nézve azonban találta, ha sublimat jött a mellső csarnokba a parenchymatosus zavarodás megjelent a corneán és annál tovább maradt meg s annál intensivebb volt, minél tovább maradt a mellső csarnokban a sublimat. Cocain maga nem okoz cornea-zavarodást, de jelenléte a mellső csarnokban elősegíti a sublimat okozta zavarodást. Részint az által, hogy a cornea endotheljére úgy hat, hogy az a csarnokban levő folyadékot könnyebben átengedi és ez által ennek hatásának teszi ki a parenchymát, részint mert alábbszállitja az intraocularis nyomást, mi által könnyen collabál a cornea s így az operatio közben alkalmazott sublimat könnyen jut a mellső csarnokba. A sublimat concentratiója kísérleteinél 1 :5000 volt; de létrehozza ezen zavarodást még 1:10,000, sőt 1:15,000-nyi töménységű is, míg bórsav és 1/2 °/o"os konyhasó-oldatnál semmi változást sem vett észre. Hasonló cornea-zavarodást talált még aqua destillata, gyenge savak, alkohol, aqua chlorata stb. után. A sublimatkeratitis, így nevezi a sublimat folytán létrejött parenchymatosus zavarodást vagy múló, vagy állandó. A múlónál az elpusztult endothel helyreálltával a duzzadt nyirkürök is rendes állapotukba térnek vissza; a maradó elzavarodás akkor jő létre, ha a sublimat direct érintkezett a parenchymával, mert ekkor az éndothel reparálása után a uyirkhasadékok zsugorodnak s a rostozat maradó helyzetváltozása | jő létre. (Arch. f. Ophthm. 37. k. IV.) Baumgarten dr. Budapest, 1892. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető: Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
