Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1892-04-24 / 2. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 17. számához. 2. SZ. Budapest, 1892. évi április 2j. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. A szürke hályog eltávolításának egy új módjáról. Schulek Vilmos ny. r. tanártól. * A szürke hályogot először 1745-ben Dávid Marscilleben vette ki. Eleintén esetlen műtétek eljárását már maga javít gáttá. Mintegy 50 év alatt kapta az meg azon kifogástalan alakot, mint azt Beer további 50 évre érvényhez juttatta. Mozzanatai ismeretesek: a cornea */6-ét befogó lebenyes metszés, a lencsetok meghasgatása, a hályognak buktatását követő kinyomás kézzel. Szép fekete és kerek szembogár lehetett az eredménye. 100 esetből 80 jól, 10 javító műtételek után, 10 épen nem látott. Tehát 10% veszteség! A szarúlebeny könnyen elgenyedt, a lebenyes seb sokszor utólag megpukkadt és iris tódult ki; a lencsemaradékok kifejtésének az iris szenvedte kárát, mert zúzódott és a lencserészek alája elbújtak, — így iritis vagy utóhályog között volt a választás. Sokan javítani próbálták, de elégtelen eredménynyel. 1865-ben Graefe Albrecht új alakot adott a hályogkivételnek. A lebeny genyedésének elkerülésére az ínhártya elejére helyezte a sebet, a pukkadás csökkentésére majdnem vonalas sebet készített (5:10 helyett 2:11 lett a lebeny magassági viszonya az alaphoz), a seb takarására kötőhártyalebenykét vágott, az irisből darabot kivágott (a mi teljesen környi sebnél elkerülhetetlen), a tokot még hasogatta, — de később Förster (Boroszló) egy külön fogóval belőle darabot1 kirántott — a lencsét buktatás nélkül kihajtotta. Minden gyönyörűen meut, a gyógyultak számát Graefe 96'5%-ra felvitte, úgy hogy csak 3'5°/0 maradt a sikertelen műtétek száma, utóhályog és lobosodások ritkábban fejlődtek, az orvoslás ideje és a betegek kínos fekvő és sötétben léteit felrovó ideje felére leszállóit, — csak a torzult pupilla volt az előbbi lebenyes operatio ellenében az áldozat, bárha a felső szempilla jórészt takarta. Graefe halála (1870. julius 19.) után az antiseptikus elbánás még új gyógytényezőt teremtett. A cocainnal való helyi érzéstelenítés szintén javított, mert sokat könnyített az operálásban. A veszteségeket még lejebb szállítottak sokan. Arit 1874-ben3 1075 mintegy öt év alatt operáknál 5-67°/0 veszteséget mutat még ki. A nyolczvanas években a nevesebb műtők már csak 2—3%-ot vesztettek, sőt épen Arit tanítványai legelői jártak a jó eredmények sokaságában. így JRydel Krakkóban, Sattler előbb Prágában, most Lipcsében némely években (egy kissé erőltetett statisztikával, mert a complicált eseteknek bőkezű kiilönszedésével) még az 1%-nál is kevesebb veszteséget mutatnak ki.3 Horner, volt zürichi tanártól is hallottam, hogy egy húzómban 120 esete veszteség nélkül gyógyult, de az utána jövő sűrűbb vesztések mégis koptattak a statistika fényén. Klinikámon az 1880—1890-ig terjedő tíz évben 1914 nem complicált szürke hályognak Graefe szerinti operálása 28 szemen volt sikertelen, tehát = 1'46% a veszteség.4 Pedig * Előadta a magyar tud. Akadémiában 1892. február 15-én. 1 Zehender, Kiin. Monatsbl. 1881. Heidelberger Versammlung: p. 135. 2 Graefe-Sämisch, Handbuch d. gesummten Augenheilk. III. 1, 318. 1. 1874. 3 Nagel-Michel, Jahresberichte d. Ophthalmologie. 4 „Szemészet“, Isselcutz László dr., „Hályog-operatiók“ czikke 1891. 1—3. szám. az operálásra már jól beváló tanársegédeken kívül az operálni kezdő gyakornokoknak szakadatlan lánczolata osztozik velem a műtevésben. Ha Graefe szavaira emlékezünk, hogy a legjobb műtéti mód az, melynél legkeveseb szem megy kárba: roppant nagy a haladás Beer eljárásától a Graefe hályogkivételéig, melynél szem már alig pusztul, csak a szembogár van elcsúfítva és fényszórással kinoz. 1867-ben Weber Adolf (Darmstadt) Graefe mellett párirányosan új utat nyitott. A seb-tátongásról1 tett méréseket, kísérleteket és számításokat. Azon meglepő, de kétségtelen eredményhez jött, hogy legkevésbé tátongó, tehát legkönnyebben egyesülő seb a szarúhártya széli táján nem a vonalas (azaz a két végpontot legrövidebben összekötő), hanem a szárászéi felé concav és 10 719 mm. sugárral görbült, 10142 mm. hosszú seb. Ha ezt 4 mm.-re tátongóvá teszszük, még 9 mm. hosszú marad. Tehát a hályog leeresztésére épen alkalmas. Ezen alapulva, szívalakú lándzsát készíttetett, mely 10 mm. széles és hátulsó lapján 10’719 mm. radiussal homorú. A felső corneaszélhez 2 mm.-re illeszti az eszköz hegyét; az a csarnok alja felé menetelében könnyen kezelhető, míg fent a seb a 10 mm.-t elérve, végeivel hátrahajlólag, kétfelől a limbus corneae-t érinti. Trist néha kell kivágni, bár keveset. A tokhasítás cystitommal történik. A hályog kinyomására alul a szemgolyó-fogót kell odaszorítani és egyszersmind felül a hátulsó sebajkat kis lapáttal visszanyomni. Arit 95-öt operált így, 6'32% veszteséggel.3 Én 1879-ig 21-ből egyet veszítettem el, a mi 4'8%. A seb kitünően zár, az bizonyos. De a szívalakú lándzsákkal van folytonos baj, a cornea zúzódik és utóbb zavaros maradhat, a szarvalakú sebzugokba az iris becsipődik, a hályog nehezen búvik ki és maradékokat hagy. így sok az utóhályog és az iritis. Különben még a seb negatív görbületére van sajátos megfigyelésem. Ha ugyanis a seb készítése közben a lándzsával hátranyomunk, a görbület fokozódik ; míg ha előre nyomjuk a lándzsa lapját, az ívmetszés laposabb, sőt egészen lapos, azaz vonalas is lesz. Tehát a lándzsa görbülése még nem biztosítja a seb homorulatát. Az 1 mm. vastag corneában készített, rézsút benyíló seb csatornája sem minden helyen 1*75 mm. hosszú, mint Weber számítja, hanem sokszor egyenlőtlen, a mi az iris sorsára és a hályog kijövetelére befoly. A TEeőer-operatiónál a tervezés mathematice tökéletes, de a kivitel hiányosan sikerül és az ideális lándzsa nem kapható. Néhány éve, hogy a gondolat felmerült, vájjon nem lehetne-e ép oly jó eredményeket, mint a GTae/e-operatiónál, de az asepsisnek befolyása alatt a kerek pupillának megtartásával elérni, ha a Beer operálására visszatérnénk? Többen buzgólkodnak ez irányban, így Wecker Párisban, Knapp New-Yorkban, Bydél Krakkóban, ScJuveigger és Ilirschberg Berlinben. Én 1890. márczius 11-dikétől 1891. május 16-dikáig operáltam kerek pupillával, Graefe-késsel i/3 corneát felszeltem, a lencsetokot nem hasítottam szét, mint mások, hanem Försterfogóval rántottam belőle lehető nagy darabot és végre a lencsét a Daviel-kanálnak az ellenoldalon odanyomásával buktattam és hajtottam ki. Összesen 288 eset volt, melyből 25-nél kellett az irist directe kivágni, — zúzódás vagy a szende módon visszasimí-1 Archiv f. Ophthalmologie 1867, 13. k. 1. füzet. 187. 1. 2 Graefe-Sämisch, Handb. d. Augenk. III. 319. 1.
