Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
1891. 2. sz. SZEMÉSZE T Koch-féle oltásokról szembajoknál, eqy eset kapcsán. Közli Neupauer dr. tanársegéd. Elénk emlékezetünkben van még- azon izgalom, melyet a Koch-féle aútituberculosus oltások híre az egész orvosi világban keltett. Az első oltások óta csak néhány hónap múlt el, mely idő alatt országszerte kísérlet tárgyává tették a tuberculint. Nehány hónap a tuberculosis gyógyításában vajmi csekély arra, hogy ezen rövidke idő alatt biztos véleményt mondhassunk valamely szer jó vagy rossz hatása felől. A Koch-féle oltásokat azonban annyi ezrekre menő esetekben megkísértették, hogy ma már az orvosok nagy része határozott véleményt alkotott magának az oltások értékéről. Különösen a belgyógyászok, mint a tuberculosis legfontosabb és legelterjedtebb alakjának, a tüdőtuberculosisnak, gyógykezelői közöltek sok kimerítő kortörténeteket, majd hozzájuk csatlakoztak a sebészek, bőrgyógyászok stb. A szemorvosnak ritkábban nyílik alkalom kifejezett tuberculosus szembajt láthatni, de annál gyakoribb előtte az úgynevezett scropbulosus szembaj. Igaz ugyan, hogy a scrophulosist majdnem általánosan egyneműnek vesszük a tuberculosissal és így a szemorvosnak is bőven lett volna alkalma az oltásokat e scrophulosus bajoknál megkísérteni, de mégis alig találunk 15—20 esetet közölve, melyben szembaj gyógyítása czéljából végeztek volna oltásokat. De ha meggondoljuk, bogy a scrophulosus szembajok jó része már csupán szoros szemdiaeta, de még inkább megfelelő gyógykezelés mellett elég gyorsan gyógyul, akkor be fogjuk látni, bogy a gyógyulás siettetésének reményéért nem fogjuk a (gyermek-) beteget az oltás után beálló reactióval járó kellemetlenségeknek kitenni, annál is inkább, mert a jó eredmény helyes megbirálásánál úgy sem tudnék, mennyit számítsunk be az oltások hatásának és mennyit a rendes gyógyulásnak? A mi pedig az iris vagy a szemfenék tisztán tuberculosus elváltozásait illeti, azok részben felette ritkák, részben pedig oly más elváltozásokkal járnak (meningitis tuberc.), hogy ez esetekben sem számíthatunk feltétlen biztos oltási eredményre. Ez az oka annak, hogy a szemorvosok csak néhány esetben kísértették meg a Koch-féle beoltásokat. A kötőhártya lupusa még leginkább volna alkalmas az oltások megkisértésére, minthogy a lupus egyrészt határozott tuberculosus szöveti elváltozáson alapul, másrészt nagyobb elterjedése mellett ellenáll a rendes étető kezelésnek. Gepner1 közöl egy kötőhártyai lupus-esetet, melyben a Kochféle oltásokkal állítólag szép eredményt ért el. A Deutsche mediz. Wochenschrift 1891. 2-ik számában Königshöfer és Maschke közölnek néhány szembajesetet, melyek közül némelyikénél javulást láttak (5 eset), másikánál (2 iritis esetében) nem. Kórházunkban egy kifejezett kötőhártyai lupus esetében kisértettük meg az oltásokat egy 19 éves leánynál, a kinek apja előtte ismeretlen bajban balt el, anyja él és egészséges. Bal szemét gyermekkorában veszítette el, jobb szemén pedig bárom év előtt az alsó szemhéji kötőhártyán körülbelül 2 cm. bosszú felhányt szélű piszkos alapú fekély képződött, melyet kórházban tartózkodása alatt részint kivágni, részint kiégetni igyekeztünk. A bulbaris conjunctiva alsó fele már akkor erősen duzzadt volt, benne számos kölesnyi sárgás göbcse volt látható, melyek között elvétve apró fekély is látszott. A limbus alsó fele szintén duzzadt és kivörösödött helyenkint apró sárgás csomókkal ellátva mutatkozott. Midőn 1890. deczember 22-dikén újból kórházunkba felvettük, a nyakán számos erősen dagadt mirigyek és kiterjedt hegedősek mellett mindkét tüdőcsúcsban beszüremkedést találtunk; a jobb szem alsó szemhéja hiányzott. A szemtekei kötőhártya erősen duzzadt belövelt volt, a jobb cornea pannus«zerű felrakodással volt fedve, úgy bogy csak kis lencsényi középső része volt még tiszta. Úgy a szemtekei kötőhártyán, valamint a corneán számos kölesnyi sárga göbcsék voltak láthatók. 1890. deczember 26-dikán 1 ingni., deczember 28-dikán 2 mgm., deczember 30-dikán 4 mgm. tuberkulint fecskendeztünk bőre alá, mely befecskendések után 1 Gepner B., Ein Fall von Bindehautlupus, nach dem Koch’schen Verfahren behandelt. Centralblatt für Augenheilkunde 1891, 1. füzet. a maximalis hőfok 38'4 volt, a szem kivörösödött, hevesen fájt és könnyezett, a beteg sokat köhögött, de másnap e tünetek elmúltak. 1891. január Í jén 6 mgm.-ot fecskendeztünk bőre alá, mely oltás után 12 órával 40° hőmérsék mutatkozott, a nélkül azonban, hogy a következő napokban javulás látható lett volna. Január 6-dikán 6 mgm.-ot fecskendeztünk bőre alá, melyre azonban reactio nem mutatkozott. Ezután pihentettük a beteget január 21-dikéig, a mikor friss Irsai docens úrtól kapott anyagból 3 mgm.-ot fecskendeztünk a beteg bőre alá, de erre nagyobb reactio nem mutatkozott, kivéve, hogy a szem fájdalmas lett, könnyezett. Ezentúl másodnaponkint 2—2mgm.mal nagyobb dosist alkalmaztunk, úgy hogy január 31-dikén már 15 mgm.-ot alkalmaztunk és daczára annak a cornea középső része is lassankint elborult, sőt két kölesnyi fekély is mutatkozott a corneán, úgy hogy az oltásokat abbahagytuk és a kötőhártya argentum nitr. való erősebb ecseteléséhez, atropin és meleg bórvízborogatásokhoz tértünk vissza, mely kezelésre csakhamar némi javulás is mutatkozott. Mint láthatjuk, a leirt szembaj talán legalkalmasabbnak látszott a Koch-féle oltások megkísérlésére és daczára annak a nyert eredmény távolról sem elégítette ki várakozásunkat. 23 SZEMELVÉNYEK. — A párisi szemorvosok egyesületében az utolsó hónapokban tartott előadásokat a következőkben ismertetjük: Despagnet az átlátszó keratoconus gyógykezeléséről beszél. Három esete mindegyikében máskép járt el. Egy Ízben állandó kötéssel sikerült a fekélyesedő conust lelapulásra bírni, egy másik alkalommal pedig a betegség kezdetén eseriucsepeket alkalmazott kötéssel, de sikertelenül, mert a látás folyton fogyott. Harmadik esetében operálást hajtott végre és pedig- úgy, hogy a conus csúcspontja alatt Graefe-késsel áthatoló sebet készített s ollóval kis lebenyt vágott ki. Tíz napig nyomókötés alatt tartotta a szemet, aj kötésváltoztatásnál azonban még nem talált hegedőst, de újabb négy hét múlva már csak felületes anyaghiány volt, mely bárom hó alatt kitelődött s a látóélesség Vas-ről '/5-re emelkedett. Egy fél év múlva azonban a heg kifekélyesedett, de galvano-cauterrel sikerült újabb hegedést előidézni. E három eset is bizonyítja, hogy a sébészi kezelés az, mely czélhoz vezet. De szükséges a cornea szövetének teljes átmetszése, mert azon eljárások, midőn csak a felületes rétegeket távolítják el, mitsem érnek. A galvanocauterrel való roucsolás sok veszélylyel jár, míg a késsel való lemetszés egyszerű. Irisbenövéstől nem kell tartani, csak nem szabad túlkorán nyitni a szemrést. A vitatkozásban Abadie a galvano-cauter mellett, Galezowski a Despagnet által gyakorolt eljárás mellett foglal állást, míg Wecker és Meyer jobbnak tartják a Graefe-féle methodust, mely csak a felületes rétegek letnetszésére szorítkozik. Wecker a nervus optikus resectiójáról tart előadást. Minthogy ma már kétségtelen, hogy az idegek reflex útján nem idézhetnek elő gyuladást, a nervus optikus az egyedüli út, mely a Sympathikus ophthalmiát közvetítheti. Ezért, ennek elkerülésére elégséges az út megszakítása. Schweiger és Pagenstecher már régebben javaslatba hozták az enucleatio pótlására a szemteke hátsó pólusának lemezítelenítését, ez azonban felesleges s e mellett nagy vérzéssel jár s fenyegeti a teke megtarthatását. Wecker eljárása a következő: a belső egyenes izmon fonalat húz át, azután átmetszi, horoggal erélyesen kiemeli a szemet s az általa szerkesztett ollókkal' (ciseaux compresseurs) resecálja a nervus opticust. Tisztogatás után visszahelyezi a szemet s visszavarrja a lemetszett izmot. Meyer a Sympathikus gyuladásról tesz néhány megjegyzést. Ismeretes, hogy Deutschmann a szűkebb értelemben vett Sympathikus ophthalmiát infectiónak tulajdonította. Bár leleteit a többi kísérletezők nem erősítették meg, positiv adatai nem vonhatók kétségbe. A kérdés azonban mégis felmerül, hogy a klinikai tapasztalat igazolja-e, hogy az embernél is hasonló a folyamat, mint az állatkísérletekben, másodsorban pedig, hogy abból, miszerint a két szemben hasonló mikroorganismusokat
