Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
24 S Z E M E S Z E T 1891. 2. sz. mutatott ki, következik-e az, hogy az agyon át vándoroltak-e ? A mi az első kérdést illeti, nem felesleges hangsúlyozni, hogy az állatnál keletkező Sympathikus gyuladás más természetű, mint az embernél tapasztalt, a mennyiben előbbinél papillitis, utóbbinál iridochorioiditis jelentkezik. Deutschmann e különbséget abból magyarázza, hogy az állat elhal, még mielőtt kifejlődhetnék az uvealis tractus gyuladása. De ez elhalás egy újabb ellentét 1 Embernél a baj mindig csak a szemekre szorítkozik s feltűnő, hogy az állatnál mindannyiszor végzetes kimenetelre vezet. Az is meglepő, hogy az egyik szem számos infectiosus gyuladása nem terjed át a másik szemre Sympathikus úton, hanem épen a corpus ciliare sérülései azok, melyek erre praedisponálnak. Mindmegannyi adat, melyek alapos kételyeket támasztanak, hogy Deutschmann állatkísérleteiből mégsem lehet feltétlenül következtetni az emberre. E helyett valószínűnek látszik, hogy a gyuladást keltő esírok már bennfoglaltatnak a szemben, de az ép szövet ellenállása lekötve tartja őket, ha már most a szem a másiknak sérülése következtében innerválási zavart szenved, csökken az ellenállás s kitör a gyuladás. Hiszen csak nem tagadható az egyik szem befolyása reflex útján a másikra! Különben Deutschmann theoriája semmikép sem contraindicálja az enucleatiót, hanem még szükségesebbé teszi. De meg képtelenek is vagyunk megítélni, hogy melyik sérülés vitt-e be infectiosus anyagot, úgy hogy a praeventiv enucleatio jogosult. Mindazon eljárások, melyek az enucleatiót helyettesíteni hivatvák, mögötte maradnak biztonság tekintetében. Az evisceratio e mellett még heves reactióval is jár. A mi a neorotomia opto ciliarist illeti, absolut glaucoma s nem traumatikus eredetű iridocborioiditisek eseteiben fájdalomcsillapítóul jó szolgálatot tesz, de nem alkalmaz ható praeventiv eljárásul Sympathikus gyuladás ellen. A nervus optikus resectiójáról saját tapasztalatai nincsenek. Schweiger már régebben gyakorolta s az utolsó öt év statistikája 57 esetről tesz említést, a midőn sérüléseknél alkalmazta s a Sympathikus gyuladás kimaradt. Pagenstecher 41-szer végezte, de egy esetben, hol a resectio kis darabra szorítkozott, a Sympathikus gyuladás mégis kitört. Különben maga Pagenstecher is elismeri, hogy 1000 sikerült eset kellene, hogy az eljárás megmérkőzhetnék az enucleatióval. Darier a conjunctivitis granulosa sebészi kezeléséről tart előadást, Sattler eljárását módosítva következő módon kezeli a klassikus gyógyításnak ellentálló trachomákat: chloroform narcosis alatt tágítja a szemrést erélyesen kifordítja a szemhéjakat, scarificálja a conjunctivát, Volkmann kanállal megkaparja s ezután 1 : 500 sublimat-oldattal végig keféli a felületet. 1—2 hét alatt sima lieg-edést ér el s a cornea is gyógyul. Despagnet skepsissei fogadja a gyors gyógyulást, a sebészi eljárást ő maga is gyakorolja, de Galezowski szerint az átmeneti redők kimetszésére szorítkozik, mit azzal egészít ki, hogy lapos égetővel lepörköli a tarsalis rész csomóit. Vígnes az acidum boricummal való másságét, Gillet de Grandmont pedig a plumbum aceticum-glycerint (2 : 10) ajánlja ecsetelésre szemben a sebészi eljárásokkal. (Recueil d’ophthalmologie. 1890. Nr. 11 et 12, 1891. Nr. 1.) Grósz Emil dr. — Hályogkivonás sebkészítés közben eszközölt tokrepesztéssel. Knapp H.-tól New-York. 64 egymásután következő esetben megkísértette Knapp a tokot hályogkéssel megrepeszteni, a midőn az a mellső csarnokon áthalad. 61 esetben könnyen sikerült, 3 esetben azonban oly nehézségekbe ütközött, melyek felőli tapasztalatait s nézeteit közölni jónak látta. 1. Cataracta hypermeturánál a megvastagodott tok daczára sikerült a sebkészítés és a tokrepesztés, de a hályog rendes nyomásra még sem távozott, a megvastagodott tokrészletet sem sikerült kihúzni, miért is cystotommal repesztette meg a tokot a peripherián, mire a hályog távozott, s a mellső tokot Mathieu fogóval távolította el. V = 5/J0. 2. Megvastagodott tok. A kés behatolt a tokba, de midőn annak hegyét a pupilla belső széle felett ki akarta volna emelni, eltolta maga élőt a lencsét s az irist a cornea felé, miért is kissé visszafelé húzta a kést, hogy hegyét kiszabadítsa. Sebkészítés bevégzése közben, az iris a kés elé került, s ezt bemetszette, nyomásra beilleszkedett, a lencse az iris nyílásába, de ez nem lévén elég nagy a lencse át bocsátására, a sphinctert kihúzva ollóval lecsapta, mire a lenese könnyen távozott, A maradék eltávolítása közben a nyugtalan beteg üvegtestet szorított ki. A coloboma szárakat sondával helyezte vissza. Reactio nélkül gyógyult. V = r,/5(). 3. Kissé duzzadó hályog, szűk mellső csarnok. Tokrepesztés után a kés hegye az irisbe jutott, visszahúzva kiszabadította. A mint a mellső csarnokon áthaladt a kés, az iris periphericus része elébe került, s ezt kimetszette. A lencse ezen periphericus pupillán távozott, miközben az irist erősen zúzta. Gyógyulás rendes. V = jó. A műtét módjára vonatkozólag: minden esetben a pupilla felső felében horizontálisán repesztette meg a tokot, a mi természetesebbnek látszik előtte mint a verticalis. Előnyei az eljárásnak az egyszerűség, a mennyiben két mozzanatot egyesít, s hogy egy eszközzel kevesebb jut a szembe. Sok esetben egyetlen eszközelegendő az operatio végrehajtásához, amennyiben a lencse kihajtását s a pupilla felderítését kézbeli eljárással is el lehet érni. Ilyformáu az eszközök által való esetleges inficiálás ezen műtéti modor által ki volna zárható. Hátránya, hogy túlérett hályognál, megvastagodott, vagy resistens toknál, néha cserben hagy, s a 2. és 3. pontban már említett complicatiók állhatnak elő a lencse s az iris részéről, a midőn a kés visszahúzásakor csarnokvíz foly el, s kifogástalan sebkészítés ilyformán kérdésessé válik. A metszés kivitele általában nehezebb. Contraindikáltnak tartja a szerző: szűk pupillánál, szűk csarnok, s megvastagodott, resistens toknál. Arra nézve, vájjon az általánosan szokásba vett, s külön tokrepesztéssel összekötött műtéti modor helyébe emez új eljárást helyezni van-e elegendő alapos okunk, a szerző „nem“-mel felel, mert az előbbi eljárás nehézségeit fölülmúlja azon előny, a melyhez egy szabályos cornealis lebeny által jutunk. Megengedhető, sőt javait volna az eljárás mérsékelt tág pupillánál s mély csarnoknál, s vékony toknál. (Archiv f. Augenheilk. Knapp és Schweigger XXII. k. 3—3. f.) Lippay dr. VEGYESEK, — Malgat leír egy esetet, a melyben egy idegen test az orrból a könyjáraton át a könycsövecsbe került. Egy nő evés közben többször prüsszent, mely után heves fájdalom támadt az alsó könycsövecsnek megfelelőleg. Három nap múlva j az alsó könycsövecs táján abseessus keletkezett, melyet a | szerző megnyitott s benne 2 mm. hosszú és 1 mm. vastag salátadarabkát talált. A betegnek könyvezetéke a szerző állítása szerint ezelőtt ép volt. — Guiterez-Ponce esetében otitis externa mellett a rectus j externus bénult volt. A rectus bénulása a rendes kezelésnek nem engedett, míg az otitis gyógyultával magától elmúlt. — Tiosmini feltűnően dicséri a sublimat-oldatot conjunctivitis follicularis és trachomatosa eseteiben. 0 a kötőhártyát 30—60 másodperczig irrigálja l%o oldattal. — Decker esetében egy leánynál többször mutatkozott I herpes corneae, mely a mellette lévő orrbaj javulásával szintén javult. — Cicardi két esetet ir le, melyekben a trauma következtében előállott partialis lencse-luxatio eserin és nyomókötés alkalmazása mellett teljesen gyógyult. Az első vizsgálatnál talált 50 D. myopia teljesen eltűnt s a visus '/a—Vi— Dommartin esetében egy 55 éves férfit erős ütés ért tarkó táján, a mely után 24 óráig magán kivltl volt; felébredvén mindkét szemén vak volt. Mindkét szemfenék teljesen ép, a pupilla-reactio rendes volt. Hosszabb idő múlva látása visszatért. A szerző esetének magyarázatául agyvérzést vesz fel. Pützmann közlése szerint két asszonynál minden gyógykezelésnek ellentálló blepharospasmus és retinalis anacsthesiák hypnosis áital gyorsan gyógyultak. — NoizewszJci trachománál kivágja az átmeneti redőt, | valamint a többi kóros conjunctivát s helyére az ajakról vett | nyákhártyát plántál át. A szerző dicséri módszerét. Budapest, 1891. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Dorottya-utcza 14. sz.)
