Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)
1891-04-26 / 2. szám
S ZEM ESZE T 1891. 2. sz. 22 V. A trachomás szemgyuladás aetiologiája. a) Bövid históriai megemlékezés. A trachomás szemgyuladásra csak a napóleoni hadjáratok alatt, de kiválóan azután fordítottak nagyobb figyelmet. A betegség terjedésének történetét Hirsch a Graefe-Sämisch tankönyvében elég részletesen ismerteti; igen érdekes adatokat ismertet róla Hirschberg (Aegypten. Geschichtliche Studien eines Augenarztes. Lipcse, 1890), Feuer Nathaniel (Das Trachom in der österreichisch-ungarischen Armee. Klin. Zeitund Streitfragen. Wien, 1889) és legújabban Krause P. (Zur Geschichte des Trachoms seit den napoleonischen Feldzügen bis zum Jahre 1889. Berlin, 1890). A betegséget már megtaláljuk 1800-ban Livornoban, 1801-ben Chiavariban, 1802-ben Marseilleben, 1803-ban Elbában, 1804-ben Paduában, 1805-ben Ausztriában, 1806-ban Pannában, 1807-ben Milanóban, 1808- ban Florenzben, 1809-ben Magyarországban stb. A trachomás szemgyuladásnak ragályozás útján való terjedése nehezen tudott általános elismerésre jutni. Nagyon bizonyítja ezt a brüsszeli orvos-congressus. A mikor Belgiumban annyira dühöngött a trachoma, hogy veszélyeztetve volt a katonaság, de már a polgárság is, Brüsselben congressust tartottak a betegség fölött: az orvosok egy része ragályozónak mondotta a betegséget (ezek voltak a contagionisták); a magas állásúak ezt tagadták (ezek voltak az anticontagionisták), mondván, hogy a betegséget a katonák fehér kabátjáról visszaverődő sok fénysugár és a katonák szűk gallérja okozza. Természetes, hogy a magas állásúak győztek és a szemgyuladás hűségesen tovább terjedt. Nem bocsátkozhatom a betegség történetének további tárgyalásába, 11a a trachoma elnevezést olyan szemgyuladásra alkalmazzuk, a melynél a conjunctivában csomók, vagy a mint némelyek szeretik nevezni follieulusok képződnek, úgy a betegséget egy aetiologiai momentumra vezetni nem lehet. Wedl és Bock (Atlas zur pathologischen Anatomie des Auges, p. 332) azt mondják, bogy a conjunctiva mindennemű gyuladásainál találhatunk subepithelialis csomókat, melyek csak kivételesen nagyobbak mint egy mákszem; majd erősen, majd csak halványvörösen, s csak kivételesen hyalinszerűen áttetszők. Némelyek vízszerű folyadékkal telt hólyagocskát képeznek. Pathognomatikus jelentőségük még ismeretlen; nem tudunk ezek és a kis sejtek által képezett csomócskák, a follieulusok közt különbséget tenni, vagy mint ők fejezik ki magukat: a kettő közötti jelentős határt megtalálni. így folytatják : ha a hólyagocskák nagy számmal vannak jelen a gyuladásos conjunctivában, conjunctivitis follicularisnak nevezzük. A follieulusok igen sokszor a gyuladás fokával és fennállásának idejével arányban állanak. íme Wedl és Bock minden conjunctivitisnél lehetőnek tartják a follieulusok képződését. b) A trachomás szem váladéka. A legfontosabb és minden kétkedést kizáró a trachomás szem váladéka: ha ez más, egészséges szem conjunctivájával érintkezésbe jön, azt inficiálja és benne trachomás gyuladást okoz. Minél bővebb és minél inkább hasonlít a trachomás szem váladéka a genybez, annál ragályozóbb, annál veszedelmesebb. De ragályozni csak direct érintkezés útján képes ; a levegő, a melyben a trachomás beteg van, vagy a trachomás szem, vagy maga a beteg kipárolgása nem ragályozhat. Hogy a váladéknak miféle alkatrésze a fertőző, azt nem tudjuk. A modern pathologia itt is kísérleteket tett a bacteriumokkal. c) Bacteriologiai tanulmányok a trachomáról. Sattler 1881. és 1882. évben a szemorvosok heidelbergi gyűlésén előadást tartott. Ismertetett egy micrococcust, a melyet ő a trachomás szemgyuladás okozójának tartott. A micrococcus a secretióban (a trachomás szemében, de még az úgynevezett ophtalmia neonotorum secretiójában is) és a trachomacsomóban is feltalálható. A micrococcus spórái gömbölyűek, 3—4 van egy csoportban és ezeket egy világos nyálburok veszi körül. A coceusokat tenyésztette: cultural halvány sárgák, majdnem fehérek- voltak. Sattler jelentése e culturák biológiájáról nagyon hiányos. Állatokon nem, de emberen a beoltás megfogamzott és trachomát okozott. Krause (Centralbl. f. pr. Augenh. Aug. füzet 1882) nem volt képes a Sattler által ismertetett microorganismusokat tenyészteni. Koch (Bericht der deutschen Choleracommission. Wiener medic. Wochenschr. 1883) mint a cholera-bizottságnak tagja a helyszínén az egyptomi szemgyuladást is tanulmány tárgyává tette, s azt találta, hogy a trachoma elnevezés alatt tulajdonképen két betegség értendő: az egyik veszedelmes és rosszindulatú, ezt bacteriumok okozzák. A bacteriumok nagyon hasonlók a gonococcusokhoz, sőt valószínű hogy velük azonosak. A másik kevésbbé rosszindulatú; ezeknél csak a genyes váladékban, illetőleg a genysejtekben talált bacillusokat, ezek az egereknek septichaemiáját okozó bacillusokhoz hasonlítottak. Da Gama Pinto (Ueber das Vorkommen von Karyokinese in der entzündeten Bindehaut des Menschen. Centralbl. f. p. Augenh. 1884 pag. 97) friss és typikus trachomás szemgyuladásoknál nem volt képes feltalálni a Sattler által leírt microorganismusokat. Michel (Der Microorganismus der sogenannten ägyptischen Augenentziindung. Archiv f. Augenh. 1886, Heft 3 és 4) a trachomás szem secretiójában csak ritkán és akkor is csak elszórva egyesével talált coceusokat. A tenyésztésre a folliculusok kinyomott tartalmát és a váladékot is használta. A follieulusok tartalmát jobbnak találta mint a váladékot. Részletesen leírja, hogyan tenyésztette a culturákat. A lapmentes culturáknál eleinte szürkés-fehér, később kissé sárgába játszó culturákat nyert; ezek felszíne nedves, fényes és éleshatárú volt. Az egyes részek eltávolításával a tömeg nyúlósnak bizonyult. Morphologiai szempontból a culturák diplococcusokból állottak és nagyon hasonlítottak e gonococcusokhoz; nagyon hajlandók voltak úgy csoportosulni mint a sarcinák. De sokkal kisebbek, mint a gonococcusok. A gonococcusoktól kiválóan az osztódási linea finomsága által különböznek; ezt csak igen erős nagyítással lehet látni. Alkalikus anilinfestéket nagyon könnyen veszik magukba. Csak oscillatorikus és rotatorikus mozgásokat észlelt. Genyedést nem okoztak akár a bőr alá, akár a mellső csarnokba fecskendezte azokat. Állatokon az oltás általában nem fogamzott meg. Egy esetben ember conjunctiváját oltotta he velük: culturába mártott tűvel összeszúrkálta az alsó és felső átmeneti redőt és még ezenkívül kivett egy darabot belőle és azt a conjunctivára kente és azután egyszerű védőkötést tett a szemre. Már másnap a conjunctiva secretiója bővebb volt és néhány folliculus kezdett mutatkozni; a következő napon már kifejlődött a trachoma kórképe, sőt a negyedik napon a secretióból typicus culturákat tenyésztett; tizedik napon az infiltrált conjunctivából egy folliculust kinyomott és annak tartalmából vérsavón a typicus micrococcust képes volt tenyészteni. A beoltott conjunctivát is vizsgálta : microorganismusok csak a folliculusokban voltak és soha az epithelben; a folliculusnak is mindig a centrumában, soha a sejtekben, hanem a sejt közti állományban. A microorganismusok csoportokban voltak elhelyezve, de nagyon gyéren voltak találhatók. Andrews (Contagions conjunctivitis its causés preventions and treatment 1886) mondja, hogy sohasem sikerült a folliculusokban microorganismust találnia. Desormes (Nature et traitement de la conjunctive granuleuse 1886) a trachomás szemgyuladásnál még a corpus ciliaréban is talált diplococcusokat. Kartulis (Zur Aetiologie der aegyptischen catarrhalischen Conjunctivitis. Central blatt für Bacteorologie und Parasitenluinde 1887. Bd. I. Nr. 10) vizsgálásainál általában ugyanazon eredményre jutott, mint Koch. De megemlíti, hogy azon trachomás szemgyuladásnál, a mely acut blenuorrhoea vagy acut catarrhus gyógyulása után lépett fel, sem neki, sem Kochnak nem sikerült microorganismust találni, sem a váladékban, sem a folliculus tartalmában, vagy a trachomás conjunctiva microskopiai metszeteiben. (Folytatás következik.)
