Szemészet, 1891 (28. évfolyam, 1-6. szám)

1891-04-26 / 2. szám

——•••.' : 1891. 2. sz. Ha a trachomacsomót képező sejtek a vérerekből ván­doroltak volna ki, a helyet, a melyen azok kivándoroltak, a csomó mellett meg kellene találnunk, mert hogy a vérér falá­nak egy helyén annyi sejt vándoroljon ki, hogy azok egész csomót képezzenek, az ér falának nagyon betegnek kellene lennie. De még meg kellene az edénytől a csomóig az utat is találnunk, a melyen a sejtek haladtak. 3. A csomóba halmozódott lymphoidsejteket, a trachoma­­csomót a szomszédos szövet is iparkodik isolálni magától, kötőszöveti burokkal veszi körül. De magát a trachomacsomót képező sejtek is egész más életi működést mutatnak, mint az adenoidszövet lymphoidsejtjei. A trachomacsomó egy bizo­nyos fokig fejlődik, azután lassan tönkremegy; az adenoid­szövet lymphoidsejtjeinek legalább is egy nagy része kötő­szövetté lesz. 4. Gsak így magyarázhatók azon esetek, hol csak egy­két csomót találunk a conjunctivában. Véletlenül talán épen ezt a helyet érte a méreg legjobban, vagy épen a csomók helyén torlódtak össze a lymphutakban a sejtek. 5. Hogy kétségkívül a lymphutak irányában sorakoznak a csomók. Ha a trachomaesomó életműködése csak ideiglenes és ez is inkább csak passiv, egy ideig fejlődik, egy ponton meg­állapodva bizonytalan ideig megmaradhat és azután el kell pusztulnia, nagy szerepe, nagy jelentősége az egész traehomás betegségnél nem lehet. Nagy jelentősége van az adenoidréteg diffus infiltratiójának. Azért látjuk sok esetben, hogy alig né­hány csomó van a conjunctivában, és nagy változások jönnek létre, míg más esetben az egész átmeneti redő tele van csomó­val és súlyos változások, különösen complicatiók a cornea részéről nem támadnak; nem betegszik meg a szemhéj stb. A diffus infiltratio, eltekintve sok egyébtől a lymphoidsejtek kötő­szövetté alakulása által okoz hegedést és zsugorodást a szö­vetekben ; tehát lényegében sokkal veszedelmesebb, mint az ártatlan csomóképződés. 2. A traehomás szemgyuladás lényege klinikai szempontból. A bírálás még nehezebb, a trachoma elnevezés fogalma sem egészen határozott, és így lényegének ismerete hiányos. A trachoma elnevezést már 1740-ben Maitre Jean használta oly szemgyuladások elnevezésére melyeknél a conjunctiva felszínén egyenetlenségek láthatók. Es mivel ezen egyetlenségek kivá­lóan azon szemgyuladásuál láthatók, a mely a napóleoni had­járatok alatt pusztította a szemeket, elnevezték ophtalmia mi­­litarisnak, illetőleg mivel Napoleon katonái Egyptomból hozták magukkal, elnevezték ophtalmia aegyptica-nak; később Pirin­­ger vizsgálása után bebizonyodott, hogy ragadós, s ekkor elnevezték ophtalmia contagiosa-nak; később ophtalmia gra­­nulosa-nak stb. A conjunctivának felszínén egyenetlenségek igen sokféle okból keletkezhetnek. Mint láttuk, a conjunctiva adenoid­­rétegében trachomacsomók képződése okoz egyenetlenségeket; ez volna a Bender-féle trachoma, ezt az újabb időben trachoma­­granulosumnak vagy trachoma follicularenek nevezik. Egye­netlenségek támadnak a conjunctiva papilláinak duzzadása, de kiválóan azok túlteugése folytán: ezt nevezte el Eble blennorrhoe chronicának. ezt nevezik újabb időben trachoma papillarenek. Mindkettő jelen lehet egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon egyén conjunctivájában. Ezt nevezték tra­choma mixtumnak. Azelőtt a csomók képződésével járó szem­­gyuladást nem igen iparkodtak különválasztani a papilláris túltengéssel járó szemgyuladástól. Csak Arit szerette meg­különböztetni e kettőt egymástól. Arit, lieber das Trachom, Med. Vierteljahrschrift 1848. Sőt 1866. évben Krankheiten iles Auges (.Prága, 1860) megjelent munkájában határozottan elkülöníti a traehomás szemgyuladást, a melynél csomók kép­ződnek a blennorrhoea chronicától, melynél a papillák túltenge­nék. De 1881-ben Klinische Darstellung der Krankheiten des Auges czímü könyvében identifier]ja mindkettőt és elnevezi granuláló conjunctivitisnek ; különben ezt már 1864 ben Stelhvag is megtette. Graefe-Sämisch kézikönyvében (Graefe-Sümisch, Handbuch der gesummten Augenheilkunde IV) Sämisch tár-21 gyaljaa conjunctiva betegségeit. Külön tárgyalja a blennorrhoea chronicát és külön a traehomás conjunctivitist; a két betegsé­get egymástól különválasztja. A conjunctivában csomóképző­déssel járó gyuladásnál még kettőt említ: conjunctivitis folli­­eularist és conjunctivitis vernalist. Azon minutiosus részletek felsorolásával, a melyekkel a fentemlített betegségeket egymás­tól a lehető legélesebb határokkal elkülöníteni iparkodik, nem­csak hogy czélját el nem éri, hanem tapasztalásból mond­hatom, a gyakorló orvosok e leírások után még kevésbé képesek felismerni és egymástól elkülöníteni e betegségeket. Hányszor, de hányszor hallottam gyakorló orvosoktól, de külö­nösen vidéki eollegáinktól azon óhajtást: csak tudnánk diffe­­rentiális diagnosist csinálnia conjunctivitis follicularis és a traehomás szemgyuladás között. Nálunk kiválóan a hatósági orvosoknak van ezzel sok bajuk. Magasabb hatóságuk utasí­tásai folytán kénytelenek a szembetegeket vizsgálni. Ártatlan conjunctivitis follicularist diagnostizálnak és jön az ellenőrző magasabb fórum és sorba veszedelmes trachomát talál: de az ellenkező is megtörtént már. A hatósági orvos a diagnosist azon utasítások szerint tette, a melyeket a könyvekben talált; és még sem jó .... Ismeretes, hogy a legegyszerűbb, leg­enyhébb conjunctivitis catarrhalisnál a conjunctiva felszínes rétegében víztiszta vagy csak áttetsző, vagy egészen átlátszat lan, ez utóbbi esetben halványvörös színű csomócskákat talá­lunk. Minden klinikus tudja, hogy ezek minden következmény nélkül, hosszú ideig ott lehetnek, semmi bajt sem okoznak; néha minden kezelés nélkül maguktól elmúlnak, vagy azon egyszerű orvoslással, a mit a közönséges hurutnál használunk, eltűnnek nyom nélkül. Ezek is azon módon képződnek, mint a trachomacsomók: lymphutak tágulása, a tágulásos helyen besürűsödött lymplia és ebben lymphoidsejtek vannak. Színük is ugyanaz, mint a trachomacsomóké. Ezért nehéz a diagnosis, illetőleg a prognosis; minden esetben teljesen biztos és telje­sen határozott diagnosist adni nem lehet. De azért irányadó pontokat minden esetben találhatunk. Azon csomók, a melyek a conjunctiva felszines rétegeiben vannak, legyenek azok akár átlátszók, áttetszők vagy átlátszatlanok, s azok felszínét az epithel sima rétegben takarja, azt jelentik, hogy a betegség a conjunctiva felszínes rétegében van ; tehát mélyreható változá­sokat nem okozhat. De hogy mi történhetik ugyanekkor a conjunctiva mélyebb rétegeiben, arról nem tudunk számot adni, azért diagnosisunk csak e határig terjedhet. Ha az ilyen felszines csomók mellett a conjunctiva szövetében szürke vagy fehér csíkokat, szóval hegedést is találunk, a felszines csomók jelentősége is megváltozik: conjunctivitis trachomatosa lesz. A mélyből emelkedő csomók mindig veszedelmes betegségre mu­tatnak, legyen azoknak alakjuk, színük nagyságuk, elrende­zésük akármilyen, az egyre megy. Ennyit tudunk ez idő sze­rint biztosan megkülönböztetni az ártatlan conjunctivitis folli­cularis és a veszedelmes conjunctivitis trachomatosa között ; de többet egy hajszállal sem. Még egy pontot kívánok e helyen tárgyalni. Ma már divattá lett, hogy a trachoma titulusa alatt tárgyalják azelőtt is, de még a mai napon is blennorrhoea chronica névvel jelelt szemgyuladást; ennél a conjunctiva papillái szokták a fő elvál­tozást, a túltengést mutatni. A mai napig nem vagyunk fel­jogosítva e két betegséget egynek tartani, de még egy fejezet alatt mint hasonlókat tárgyalni sem. Akár anatómiai, akár kli­nikai szempontból bíráljuk is őket. A patholog-anatomia közö­set a két betegségnél csak az adenoidrétegnek lymphoid­­sejtekkcl való beszűrőuését találja. A traehomás szetngyuladás­­uál a csomók képződése mellett a hegedő szövet képződése és a szomszéd szervek megtámadása, például a szemhéjaké a ren­des. A blennorhoea chronicánál vagy épen semmi, vagy nagyon kevés és inkább felszines hegedés képződik. Azon esetekben, hol nagyfokú hegedőseket hagy hátra a blennorrhoea chronica, ott trachomas megbetegedésnek is kellett lennie, vagy mint már fentebb említettem, a hegedés oka, hogy a kezelő orvos agyon­­tusirozta a conjunctivát. A blennorrhoea chronicánál a papillaris túltengés mellet kiválóan az epithelréteg vastagodik meg. Azért trachoma epitheliale nevet is találunk az irodalomban. A klinikai képe és a betegség lefolyása is más. S Z E M E S Z E T

Next

/
Oldalképek
Tartalom