Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-11-16 / 5. szám
1890. 5. sz. SZEMESZET 53 hozzá erősített monoculussal. A kagylónak kissé visszahatott széle az orrhátra, a homlok-halánték és arczbőrre támaszkodik, kifelé convex háta köríilbelől 1 hüvelyknyire áll a szemhéjaktól. A másik szemre vattacsomót tesz, s egy hasonló kagylót erősít rá gummiszalaggal. Az operált szem tehát fel van mentve a nyomástól, külső behatásoktól jobban megvédi a szemet, mint a rendes kötés. A másik szemet azért köti be, hogy nyugalmat biztosítson az operált szemnek, s külön köti be azért, hogy gyorsan eltávolítható legyen az pl. tűzvész idején. Ha delirium tör ki a betegen, a könnyebben eltávolíthatót tépi le, t. i. az ép szemről. A külön lekötés az ép szemnek megtekintése, kimosása czéljából is czélszerű. Ha nedves kötést akarunk alkalmazni, lehet egy antiseptikus folyadékba mártott vattadarabkát a szemhéjra bocsátani oly lazán, hogy az saját súlyánál fogva a szemhéjra simul. A nyílt kezelés védelmezői azt állítják, hogy a fény szabad behatásának eredménye az, hogy az ő eseteikben az izgatottságtól és fénykerüléstől mentesek maradnak a szemek. Ezen követelésnek is eleget lehet tenni, ha egy lyukat vágnak a kagylóra, s ezt nem kötik át. Még a szerző által elvetendőnek ítélt vatta-csomót is egyenletesebben nyomja a szemre a kagyló, mint a pólya. A kagylókat lehet érczből vagy ruggyantából is készíteni, s alkalmazhatók még a szemhéjak nagyobb sebeinek kezelésénél ; gyermekeknél különösen alkalmas, mert erősen áll, s mégsem nyomja a szemet nagyon ; egyoldalú gonnorrhoeánál védi az ép szemet. Ily alkalmazáskor közepére lyukat vág s széleit vattával s collodummal erősíti a bőrhöz. G. maga még igen kevés esetben használta. (Archiv, f. Augenheilk Knapp és Schweigger. XXI. k, 2. füzet.) Lippay dr. — Az ophthalmia sympathica kóreredetéhez szolgáltat adatot Randolph Róbert L. dr. (Baltimoreban) kísérleti tanulmánya, a mit Koch K. dr. közöl a Knapp és Schweigger féle Archiv, f. Augenheilk. XXI. k. 2-ik füzetében. Értekezése elején megemlékszik a szerző a különféle theoriákról Mackenzie W.-tól kezdve (1840) egész Snellen-, Berlin- és Leberig, a kik 1881-ben azon felfogással állottak elő, hogy a bajt élősdiek okozzák, tehát a baj a másik szemen fertőzés útján jön létre. A kóreredetre nézve egyetértésben voltak, de az átvitel módja felől eltérők voltak nézeteik. Az ezen tárgygyal foglalkozó munkák közül legnagyobb méltánylásra talált Deutschmann műve, úgy hogy sok szemész ezzel megoldottnak tartotta a kérdést. Deutschmann előbb aspergillus fumigatus spóráit fecskendezte be a házinyúlak üvegtestébe, s a 4-ik hét végén, vagy a 4-ik injectio után chorioiditis s üvegtesti homályok léptek fel a szomszéd szemben. A bonczolás megerősítette a diagnosist, s azt következtette, hogy a gyuladás a nervus opticus hüvelyén át vette útját a másik szembe. Ismételte kísérleteit a staphylococcuspyogenes aureusszal készült emulsióval. 2—3 cseppet fecskendezett be ebből az üvegtestbe, másnap hátsó synechiák s íivegtestbeli homályok léptek fel a szemben, a 2-ik napon meningitis mutatkozik s a szomszéd szemben a papilla vörös, az edények teltek, kanyargók, a 3 ik nap megdöglött az állat. Gyöngébb emulsióval is kísérletezett, az állatok ekkor 5—6 nap múlva hullottak el általános infectio miatt. A bonczolás eredménye az első szemen iridochorioiditis és phthisis bulbi; azonkívül sejtbeszfirődést és micro organismusokat talált mindkét látóidegben, a chiasmában és a második szem hátsó felében, a mellső felében állítólag azért nem, mert az állatok előbb elhullottak, mintsem a baktériumok ide juthattak volna. Ezekből D. azt következtette, hogy az ophthalmia sympathica valószínűleg egy a nervus opticus mentén tovaterjedő s microorganismusok által okozott gyuladás. Randolph Bosenbach-féle staphylococcus aureussal tette a kisérléteket kutyákon, gondosan sterilizált eszközökkel, mivel Deutschmauntól eltérő eredményre jutott, ismételte kísérleteit 23 házinyúlon. A szemfenéket naponként vizsgálta, két kutyánál 24 óra múlva a retinalis edények tágulását s a papilla belöveltségét találta a második szemen, ezek 3—4 nap múlva eltűntek. Ezektől eltekintve soha a szemfenékben gyuladásnák nyomát sem találta. A beoltott szemek közül a kutyáknál 9 megrepedt s tartalma kifolyt a 3—4-ik napon, a többi 6 szemen cyclitis, irido-chorioi ditis s phthisis bulbi állott elő. Az Uvegtest, helyét többnyire elsajtosodott anyag foglalta el. A microscopiai vizsgálat fehér vérsejtekkel való bő beszfirődést mutatott az üvegtestben, uvealis tractusban, retinában, papillában s a nervus opticusban is, a mely azonban 1 hüvelyknél soha sem haladt tovább felfelé a chiasma felé. Microorganismusokat a legszorgosabb vizsgálat daczára sem talált soha. A cliiasmát, a második szem nervus opticusát, valamint az egész második szemet mindig épnek találta, kivéve egy esetet, a hol a chiasma szomszédságában sejtbeszűrődést talált, de microorganismusokat nem. Ez esetet continuitas vagy contiguitas útján tovaterjedt gyuladásnak tartja. A be nem oltott szemen két esetben előállott papilla-injectiót és a retinalis erek tág voltát pedig a szomszéd szemben lefolyó gyuladás által okozott reflectorikus edénytúltelődésnek tartja. A nyulaknak gyengébb emulsiót fecskendezett be, itt a szemek nem repedtek meg, egyebekben hasonló eredményre jutott. A beoltott szemekből két esetben sikerült agaron coloniát termelni, de ezek közül is csak az egyik volt az eredeti beoltott staphylococcus aureus. Ép kutya- és nyúlszemekből is készített metszeteket a retina chorioidea, nervus optikus és chiasmából, s azon tapasztalatra jutott, hogy a kutya ép látó idege igen dús a magvakban, különösen annak intraocularis vége, míg a chiasma felé szegényebb, úgy hogy könnyen fehér vérsejtekkel beszűrődöttnek tartja az ember. A szerző úgy véli. hogy Deutschmann azon hibába esett, hogy e physiologikns állapotot gyuladásnak vélte Hogy Deutschmann az ő eseteiben a szomszéd szemben papillitist, retinitist, chorioiditist talált, azt a szerző az általános fertőzésből magyarázza, a mint hogy látunk is ilyeneket fellépni vesebajoknál, pyaemiánál anaemia perniciosánál és szívbajoknál. Deutschmann csaknem minden szemben talált micrococcusokat, olyanokban, a melyeket symp. megbetegedéstől való félelem miatt enucleált. A szerző valószínűnek tartja, hogy ezek tisztátalan coloniák váltak, s a bacteriumok nem a szemből származtak. 0 három enucleált szemből próbált coloniát termelni, egyszer sem sikerült. Mindig oly eljárást használt pedig, a mely a legtöbb biztosítékot nyújtotta arra, hogy idegen baktériumokkal nem lesz fertőzött a colonia. Arra, hogy Deutscbmann a szövetekben és látóidegben is talált micrococcusokat, nem tud magyarázatot adni a szerző, ő sohasem talált, bár Gram, Weigert, Löffler módszere és a tuberculosis bacilusa festési módjával próbálkozott. Deutscbmann arra nézve sem ad kielégítő felvilágosítást, hogy mi úton módon jutnak a micrococcusok a másik szembe; a microorganismusok úgymond bizonyos hajtó erővel haladnak útjokon, a mely már növekedésükben és saját mozgásukban rejlik; csakhogy a hasadó gombáknak micrococcus fajainál éppen hiányzik ezen sajátmozgás és csak rezgő-mozgást végeznek. Randolph kísérletei tehát nem erősítik meg azon theoriát, mintha a sympathicus ophthalmia a látóideg s annak hüvelyei mentén terjedne tova. Azon kérdésre, hogy közreműködik-e az infectio a sympathicus megbetegedéseknél, 4 évi klinikai tapasztalatai után igennel felel, a mint ezt saját valamint Leber kísérletei is bizonyítják, a mennyiben asepticus sebek akár a ciliaris régióban feküsznek, akár nem, csekély zavarokat okoznak, míg septicus sebek után többé-kevésbbé heves a lefolyás; de hogy a látóideg szolgálna az infectio útjáúl, azt kísérletei alapján komolyan kétségbe vonja. Lippay dr. — A conjunctiva plasticáról Noiszewslti-tói DUnaburgban újabb közleményt találunk a Centralbl. f. pr. Augenheilkunde 1890. augusztusi füzetében. Előbbi közlése óta 4 esetben alkalmazta, bővebb tapasztalatokra támaszkodva beszél annak indicatióiról, valamint az operálás befolyásáról és hasznáról. A műtétet nem tartja indicáltnak ott, a hol még remélhetjük, hogy a rendes kezeléssel is jó eredményt érünk el, különösen a hol a cornea ép, mert az ép cornea megérzi a nyákhártyák különbözőségét, legyen az bármi által is feltételezve, a beteg panaszkodik, hogy vatta van a szemében, objective pedig semmiféle izgatottság nem látható a corneán. A legszebb eredményt trachoma indurátumnál mutatható fel vele, különösen ha az pannus corneae-vel van egybekötve. Az átültetett buccalis nyákhártyalebenynek a conjunctivához T 1
