Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-11-16 / 5. szám
48 SZEMESZET 1890. 5. sz. inficiálja környezetét. Hiszen a budapesti egyetemi szemkórház trachomásainak 28—40 százaléka vidéki! Ezt még a vidéki szemkórházak felállítása sem szünteti meg, legfeljebb csökkenti az áramlást. Az egyedüli czélravezetó mód lenne, úgy hiszem egy trachoma-kórház felállítása környező barakkokkal. Ekkor aztán minden egyes bejelentett vidéki trachomás, ki Budapesten akar maradni, itt tartozik lakni, mely szabály alól csak azok képeznek kivételt, kik külön lakást bérelhetnek maguknak. Egy másik a főváros érdekében álló intézkedés volna egy népiskola felállítása trachomások számára. A közoktatás végtelen hátrányára szolgál az, hogy hónapokon, legtöbbször éveken át nem járhatnak a trachomás tanulók iskolába. Ez helyes ugyan az egészségesek érdekében, de ott hol annyi trachomás gyermek van, mint nálunk, ezek szülei joggal megkövetelhetik az államtól, hogy nyújtson alkalmat gyermekeiknek az alapismeretek elsajátítására. Nem egy osztály telnék meg trachomás tanulókkal, sőt még trachomás tanító is akadna! Természetesen csak a chronikus, váladékot nem termelő esetek volnának iskolázhatok. A genyedéses, avagy paunusos esetek helye a kórházban van. Addig is azonban, míg egy ilyen iskola létrejöhet, halaszthatatlan a gyógyult esetek szigorúbb ellenőrzése. Ha ugyanis a szemorvos hosszú kezelés után végre eléri, hogy a trachoma visszafejlődik, a szülők sürgetésére ad egy orvosi értesítést, melyben azt igazolja, hogy jelenleg nem ragályozó már a baj s még azt is megjegyzi, hogy az ellenőrzés szüksége fennáll, a tanuló visszatér az iskolába s nincs többé mód annak kieszközlésére, hogy az ellenőrzés tényleg megtörténjék. Pedig hányszor újul ki a már látszólag gyógyult trachoma! Pontos és egyszerű mód volna az ellenőrzés eszközlésére az Imre József-féle tervezet ez irányban való kiterjesztése. A trachomás tanulónak orvosi értesítéssel kell igazolnia, hogy visszatérhet-e már az iskolába. Ez nyomtatott bárczákon történhetnék, melynek hátlapjára az orvos feljegyzi, megtörtént e az ellenőrzés a kívánt időközben vagy sem. E bárczát aztán a tanító hetenkint kétszer vagy egyszer megtekinti. A mily eredményesek a következetesen végrehajtott óvintézkedések a trachoma tovább terjedésének meggátlására, épen oly makacsul áll ellent maga a betegség a gyógykezelésnek. Mi sem bizonyítja jobban a gyógyítás hiányait, mint a gyógyszerek óriási tömege, mely eddig alkalmazást nyert. A sebészi beavatkozás, exspectativ kezelés, antisepticumok, felszívódást eszközlő eljárások az ó kor óta egymást váltották fel s hol az egyik, hol a másik mód volt általánosan divatban. A jelenlegi helyzet annyiban különbözik az előbbitől, hogy ma valamennyi eljárás alkalmazásban van s mindenki a saját methodusát dicsőíti. Hogy a trachoma spontan is gyógyulhat kedvező hygienikus viszonyok között, az kétséges, bár Galezowski kiterjedt tapasztalata alapján következetesen állítja. De ha elő is fordul, az csak kivételesen történik, úgy hogy a kezelés okvetetleniil szükséges. A kezelésnek ma napság 3 főiránya van, ú. m. a kóros elváltozások elroncsolása, azok felszívódásra bírása, s a kórokozó, bár még ismeretlen mikroorganismusok elpusztítása. A sebészet újabb nagy haladása a trachoma kezelésében is tért nyert s ezért szaporodnak a destructiv eljárás hívei. Ez pedig vagy égetés vagy kimetszés által történik. Kom volt az első, ki az égetésre a galvanocauthert használta (1870). Csakhamar követte őt Samelson (1873), míg Unterhanscheidt Voltolini készülékével (1883) nagy kiterjedésű égetéseket eszközölt. Ez utóbbi eljárásnak azonban nem akadtak hívei. Reich (1887), Fieuzal, Fröhlich és Goldzieher lelkes barátai a galvanocauthernek, míg Just nem ajánlja, mert ha felületes és ritka az égetés, úgy mitsem használ, ha pedig nagyobb kiterjedésű, akkor rút hegeket okoz. Az éles eszközökkel való kimetszést még többen gyakorolják. Ezek két táborra oszolnak. Az egyik Galezowskival és Schnellerrel élén az átmeneti redő kimetszésére szorítkozik. Előbbi már régebben gyakorolja s 1886-ban 600 ily módon kezelt esetről tesz említést. Schneller a kiszorított átmeneti redőt külön e czélra készített csípőjébe fogja s ollóval kimetszi (1887). Az operálás után hideg borogatásokat alkalmaz s 8 napig köti a szemet. A gyógyulás állítólag 1—2 hó alatt bekövetkezik, míg más methodus szerint 1/2—^ évig tart. A másik csoport főembere Heisrath, ki már 1882 ben 230 esetet küzöl. O a tarsussal együtt kivágja a felső szemhéj conjunetiváját. Richter fi885) melegen ajánlja ez eljárást, mely egyszersmind a recidivának is útját állja. Vossius, Eversbusch és Rothmund is gyakorolják a kóros részek eltávolítását, míg Prince (1886) épen úgy ellene szól, mint a hogy ellene voltak Graefe és Wecker. A roncsoló s felszívódást elősegítő eljárások között közbiil áll s épen azért figyelemre méltó a trachoma-csomók kinyomogatása, mit Mandelstamm, Hotz, Wicherkievicz, Michel, Neujmin, Prince, Karwetzky újabban is (1886—■) gyakorolnak, míg Cuignet már régebben (1872) ajánlott. A 60-as években Schneller is alkalmazta, de újabban elhagyta. A kinyomás vagy az ujjak között vagy csípő segélyével történik. Ezelőtt gyógyszerekkel is történt roncsolás, ú. m. lapis pálczával, ma azonban ezt abban hagyták s a gyógyszereket főleg mint a felszívódást serkentő eljárást alkalmazzák. Nem említve az argentum nitricumot s cuprum sulfuricumot, e két souverain szert, melyekre még visszatérek, alig van gyógyszer, melyet ne dicsérnének. Zincum sulfuricum, tannin, plumbum aceticum (Graefe, Rosmini); chrómsav ecsetelés 2—4% oldatban (Williams 1873, Darier 1886), 50% tinctura opii crocata (Klein), 1—3°/o resorcin-cseppek glycerinben (Ficano 1885), alumen-jegecz (Magnus 1876, Agnew 1880); natrium bicarbonicum (Nicholson 1881), chininum bisulfuricum (Bader), acidum boricum és tannin (1: 3 Wicherkiewicz) utóbbiak beszúrás alakjában majd a legnagyobb dicséret részesei, majd pedig hasznavehetetleneknek tartatnak. Az antisepticumok között legelterjedtebb a sublimat. Ezt részben mosásra s borogatásra használják (1:5000), részben ecsetelésre (1:250—503 Debenedetti 1886, Dujardin 1884, Reich 1886), részben pedig kenőcs alakjában (0'003 : 10 vaselin Michel. A jodoformot Brettauer (1881) s Mooren (1883) ajánlják por vagy kenőcsképen (0'15: 10). A Schjepkin-féle 2°/0 subconjunctivalis carbol-injectiók hasznavehetetlenségét Wadzinsky (1887) csakhamar bebizonyította. Wagjewsky pedig bakteriologikus alapon a Lugol-féle oldatot ( 1 I -j- 2 K 1: 2000—4000) ajánlja. Smet már régebben a tinctura jodi mellett foglalt állást (tinctura jodi 10, morphii acetici 010, glycerini 15'Oj. Még két nemrég nagy elterjedésnek örvendett eljárásról kell megemlékeznem, az egyik a blennorrhoea acuta inoculatiója, melyet Abadie s Dujardin most is dicsérnek, a másik pedig a jequirity opthalmia előidézése. Wecker 1882-ben lázba hozta az összes szemorvosokat. Egyébről sem írtak, mint a jequirityről. A jequirity babjainak 2—3% infusuma ugyanis heves gyuladást okoz, melynek sziintével a conjunctiva trachomája állítólag meggyógyul, a pannus pedig feltisztul. Csakhamar azonban megszorították indicatióit, a mennyiben nem egy féligmeddig ép cornea esett áldozatül a heves gyeladásnak s csak oly esetekre alkalmazták, hol vaskos pannus volt jelen (Hippel Guaita, Knapp, Adamiik), úgy hogy 1884-ben maga Wécker is beismerte (500 eset kapcsán), hogy genyes, váladékos alakok ellen nem alkalmazható, hanem csak az ú. n. pannussal társult száraz trachoma eseteiben. Berdet, Terrier, Vossius, Deneffe (1883—84) pedig határozottan ellene nyilatkoztak, ma pedig alig akad szemorvos, ki alkalmazná. A budapesti egyetemi szemkórházban is történtek kísérletek, melyek eredménye a „Szemészet“ 1884-iki évfolyamában olvasható. A túloldalon látható tábla jól mutatja, mennyire szerepel egy eljárás helyes vagy helytelen voltának megítélésében a subjectiv felfogás. A vigasztaló csak az, hogy az önámítás nem tart sokáig. Az eddig ismertetett eljárásokra visszapillantva, a nélkül, hogy bővebb tapasztalataink lennének a trachoma sebészi kezelésében, úgy hiszem már a priori jogosan elítélhetnők a conjunctiva kimetszését a hegesedés miatt, melyet okvetetleniil okoznia kell. De meg a legbővebb tapasztalaté szemorvosok majdnem kivétel nélkül elállottak a kimetszés gyakorlásától. Graefe, Arit, Wecker elitélték ez eljárást, valamint nem gyakorolja sem Schulek tanár, sem Fuchs, kiknek hazánk s a szomszédos Ausztria trachomában való bővelkedésénél fogva busás alkalmuk volt a trachoma ellenes gyógymódok megítélésére. A radicalis