Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
--■ —7—---6 8 Z E M É S Z E T 1890. 1. sz. orvost s már a legkiterjedtebb hátsó lenövések vaunak jelen, melyek miatt a pupilla a legszabálytalanabb alakban van rögzítve. Az eddigiekből már látható, hogy az iritis papulosa mindig iritis plastica alakjában lép fel, mely a közönséges alaktól azonban mindjárt az által különbözik, hogy a papulosus alaknál az iris szövete, akár partialis, akár in toto duzzadjon az meg, mindig véredény-képződéssel van összekötve, míg a nem luetikus alapon nyugvó iritisnél az mindig hiányzik. (Wecker.) A gyuladás egy bizonyos stádiumában aztán a duzzadt s színehagyott irisben legtöbbnyire éjnek idején egyszere csak egy-két vág}- több helyen a pupillaris szélen vagy ehhez közel kásaszemnyi sárgás-vörös, barna udvarral ellátott, élesen határolt, gyakran bolyhos felületű sűrű edényhálózattal körülvett dudorok emelkednek ki, melyek egy ideig nőnek, úgy hogy a csarnok egy részét vagy az egész csarnokot is occupálják. Antiluetikus cura s atropin alkalmazása mellett ezek a dudorok lassanként visszafejlődnek s 2—3 hét múlva rendesen nyomtalanéi eltűnnek. Az irist lenövesztő izzadmány is felszívódhat, úgy hogy a synechiák megszakadásával még a pupilla is visszanyeri kerek alakját. Meg kell különböztetnünk az iritis papulosát a legelőször Gradenigo1 által leírt iritis tuberculosától. Itt is göbök, de rendesen kisebbek, lépnek fel az iris szövetében, melyek élesen határoltak, fehérek vagy sárgás-fehérek, vóredénynélküliek s legtöbbnyire a szomszédságra, főleg pedig a corneára szoktak terjedni. Az iris tuberculuma rendesen gyermekeknél fordul elő, melyeknél a görvélynek más jelei sem szoktak hiányozni (Jacobson), míg az iris papulosus lobja a férfikornak betegsége közé tartozik. A tiszta iritis papulosánál, a hol tehát a folyamat nem terjed át a corpus ciliarera, a csarnokvíz nem igen szokott nagyobb változásoknak székhelye lenni, legfeljebb megzavarosodik kissé ; de pontszerű csapadék a cornea hátsó falán ebből csak akkor képződik, ha a corpus ciliare is a bántalom körébe van vonva. A legelőször Schmidt2 által közölt, néha luxait lencséhez hasonló, a csarnokot többé-kevésbbé teljesen occupáló izzadmány előfordulhat az iritis papulosánál is, de a mint a későbbi tapasztalatok többszörösen bebizonyították, az egyáltalában nem syphilitikus termény s többszörösen recidiváló tünet lehet az iritis bármelyik (traumás) alakjánál is. Az iritis specificának ezen tapasztalaton alapuló beosztását, mely szerint megkülönböztethetjük az iritis papulosát, a tertiaer időszaknak megfelelő iritis gummosától, elfogadhatónak vélem egyebek közt azért is, mert gyógybeavatkozásunk is más lesz az iritis gummosánál mint az iritis papulosánál. Míg t. i. a higanykezelés a másodlagos tünetekkel együtt az iritis papulosát is megszünteti, addig teljesen felesleges volna ez a tertiaer időszaknak megfelelő gummosánál, hol azonban a jodkali adagolásával a legfényesebb eredményeket arathatunk. xiteső fényben a cysta kissé áttetsző. Növekedésével a szem belnyomását emeli s a másik szemen Sympathikus lobot okoz. A granuloma iridis, melyet Manfredi,1 Leber1 2 3 az iris solitaer tuberculumának tart, ép úgy mint a gumma, az iris ciliaris részén lép fel; mindkettő vérszegény lévén, sárgás, de a további fejlődésben már van különbség, míg t. i. a gumma a csarnok egy részét qccupálva a sclerának limbus tájékát elvékonyítva maga előtt gömbszernleg kiemeli; addig a granuloma, mely rendszerint az az oldali állkapocs s fültőmirigyek duzzadása által kisértetik, a csarnok teljes kitöltése után, mely mindig lassan, kevés lobos tünetek kísérete mellett történik, áttöri a corneát s egy sarjadzó sárgás massából álló növekvő dagot képez, míg el nem ért egy bizonyos nagyságot s akkor visszafejlődve a szem atrophiájával végződik a folyamat. Ezen jellegző visszafejlődése által különbözik végre a granuloma a rossz indulatúdagoktól is, melyek egyszer áttörve a szem hártyáin növekednek, terjednek, míg végre tönkre megy az egyén. Az iritis gummosában szenvedő szemek sorsa többnyire az, hogy fellágyulva összezsugorodnak, összetöpörödnek, bár van az irodalomban eset felemlítve, hol csak heg maradt vissza kevés látás meghagyásával. Az iritis syphiliticának másik alakja a közönséges értelemben használt iritis gummosa, melyet Widderrel, klinikáikig talán helyesebben is, iritis papulosának akarok megnevezni, már gyakrabban fordul elő. Míg pl. Alexander 1385 luetikus szembetege közül 5 eset volt a tertiaer időszaknak megfelelő iritis gummosájú; addig ugyanezen szembetegek közül 02 esetben volt iritis papulosa. Sckulek tnr. úr koródáján 1875-től 1888-ig volt összesen 47 szemen iritis syphilitica diagnostisálva s ezek közt iritis papulosa volt 17 szemen, míg gummosus alak egy sem. Az iritis gummosa----s papulósának macroskopice látható gyakoriságára nézve legyen szabad az említetteken kívül még a Widder által közölt statistikai adatokat is felemlíteni: Iritis syphilitica ^itis gummosa # volt diagnostisálva irjtig ,)apulosil Schmidt 47 7 lő0/» Knapp 20 5 19% Coccius 42 5 12% Schröder 240 40 19% Widder 59 11 19% 3 Saját számításaim 47 17 30% 40.3 91 19-0% Nem szándékozom az iritis papulosának tüneteit itt felsorolni, annyival kevésbbé, mert általános jeleiben talán nem is különbözik az iritis más alakjaitól. A némelykor intermittáló éjjelenként fellépő hasogató az egész homlok, halánték, sőt nyakszirtre kiterjedő fájdalom, mely a gyuladás első időszakában kísérője szokott lenni, nem kizárólag az iritis papulosának, sőt még a tágabb értelemben vett iritis syphiliticának sem kórjellegző tünete, előfordulhat az az iritis más alakjainál is. ’A pupillának be- s felfelé való elhúzódását Beer óta egész az újabb korig annyira jellegzőnek tartották, hogy Arit, bár nem tartotta pathognomonikusnak e tünetet, mégis szükségesnek találta magyarázatát adni ez elhúzódásnak s azt mondja, hogy alvásnál a szűk pupilla alsó területébe csapódik le a csarnokvízben levő izzadmány s összenöveszti az irist a lencsetokkal; miért is aztán táguláskor, mikor még az iris mozgása nem szűnt meg teljesen, az iris alsó része rögzítve van már, mikor még többi része mozog. Egyébiránt nem ritkán van alkalmunk észlelni eseteket, hol a beteg csak rossz, fátyolozott látása miatt keresi fel az 1 „Annali di Ottalmologia. “ Annali. III. - Graefe-Saemisch gyűjtőmunka V. kötet. 3 Összesen 211 esetben volt iritis papulosa, de 6 esetben nem volt biztosan kimutatható a syphilis. Az ablatio retinae gyógykezeléséről. Grósz Emil dr.-tól Mennél több eljárást ajánlanak valamely betegség gyógyítására, annál valószínűbb, hogy egyik sem biztos. Jól igazolják ezt az ideghártya leválása ellen javasolt gyógymódok. Máris egész sereg eljárást ismerünk s évente folyton szaporodnak az új ajánlatok a nélkül, hogy egyetlen egy is megfelelne a hozzá kötött várakozásnak. E nagy igyekezetnek megvan a maga oka. Az ideghártya leválása oly mértékben teszi tönkre a látást, hogy nem csoda, ha az emberi ész nem tud belenyugodni annak gyógyíthatat-1 „Iritis tuberculosa.“ Annales d’oculistique, 1870. 2 „Eigenthiimlich geformte Exsudate bei Iritis.“ Klin. Monatsbl. f. Augenheilk., 1871.
