Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-06-29 / 3. szám

1890. 3. sz.

SZEMÉSZ ET

31

dést nem képezhet. A szerző felsorolja e betegségnél a cornea veszedelmeit, a többi között azt mondja: az erősen beszűrődött conjunctiva az alatta levő sugáredényeket összenyomja stb., ez állítását nem egészen fogadhatjuk el; mert ha az edények egyszerű összenyomása okozná a cornea elpusztulását mi történnék a corneával, a peritomia, de különösen a peritomia, ignea után; a mikor szétroncsoljuk a conjunctiva szövetét közvetlen a cornea szomsédságábau egésza scleráig.1 A szerző a cornea megbetegedés második okát a váladék maró tulajdonságában keresi: a chemotikus conjunctiva a corneára fekszik, alatta a váladék elrejtőzik, a corneát feláztatja, felmarja és sarló alakú fekély képződik. Előjön még a corneának genyes beszűrődése is. A fekély átszakadása kedvező, mert a csarnokvíz elfolyása után a szem feszülése kisebbedik s a beteg cornea táplálkozása javul.

A szerző felsorolja a cornea genyedés következményeit is: macula coruaee, leukoma cornaee, és az esetleg támadt panophtalmitist. A heveny trachoma gyuladásnak fokai nagyon különfélék, a legnagyobb fokútól a legkisebb fokú huruthoz hasonló átmeneti fokozata lehet.

Idült trachoma tárgyalásánál a szerző felemlíti, hogy néhány hónapos gyermek szemhéji kötőhártyájában és az átmeneti redőben nyirksejtek egész rétegben rakódnak le; a szemhéji kötőhártyában későbben a sejtek között egyes barázdák képződnek, s így keletkeznek a szemhéj kötőhártyának álszemölcsei. A nyirksejtek egyes helyeken nagyobb, nem élesen határolt tömegekbe csoportosulnak össze, ezeket folliculusoknak nevezik. Még nincsen eldöntve, hogy ezek élettani, vagy pathologikus képződmények. A szerző fölöslegesnek tartja annak tárgyalását, hogy ezen folliculusokból lesznek-e a kórtani folliculusok. Mégis kívánatos lenne ennek tárgyalása, mert ennek ismerete útba igazítana, hogy tulajdonképen minek tartsuk a trachomát. Csak például hozom fel, vájjon van-e összefüggés a serophula és a trachoma között? En azt tapasztaltam és assistens koromban sokszor demonstráltam a hallgatóknak és collegáimnak, hogy serophulás egyéneknél, kiknek nyaki, hónalj és inquinalis mirigyei duzzadtak voltak, azoknak minimo calculo 95°/0-jában csomót, ha úgy tetszik folliculust találtam a conjunctivájukban.

Hogyan keletkeztek ezek ? Kívülről jövő infectio, vagy a serophula által elgyöngült organismus irritabilitása hozta létre? vagy az organismusokban keringő pathogen anyag átszűrődése folytán azon kis sejtcsoportok, melyek már élettanilag is megvannak. Szaporodnak látható csomót, folliculust képezve, erre a pathalog anatómiának kellene felelni.

A szerző az idült trachoma lényege és alakjáról azt mondja, hogy a betegség főszékhelye a nyirkmirigyszerű réteg, a mennyiben ebben beszürődés jön létre, mely szintén csak nyirksejtekből áll. Ezen lymphoid beszürődés főtulajdonsága, hogy sokáig fennállhat mielőtt szétbomlik, kötőszövetté (?)a változik át. A beszürődés morphologice kétféle: diffus, melynél a szemölcstest felemelkedik, túlteng. Ez volt a régi blennorrhoea chronica; most trachoma papillarenak nevezik. A második alaknál a beszürődés szemcsék alakjában rakódik le. Ez régiek trachomája, ra melyet most trachoma granulosumnak neveznek.

Az idült trachomáról (a szerző idült szemrögnek nevezi) azt írja, hogy külső ingerek behatására, pl. romlott, füsttel, gőzzel, porral telt levegőben tartózkodásnál, vagy hevenytakár általi fertőzés folytán igen erős gyuladás tünetei támadnak, a mikor a szaruhártya is veszélyben forog; de az is megtörténhetik, hogy az évekig fennáló trachomacsomók ily gyuladás irtán 2—4 hét után teljesen felszívódnak. Említve van a chronikus trachomával a pannus képződése is, a cornea kifekélyesedése és ennek következményei.

„Vastag szaruposztó hosszabb fennállása által a szaruszövet átivódik; ennek következtében a belszemi nyomással szemben elveszti ellenállási képességét és kidomborul (kerat- 1 2

1 Én ezen ellenvetést nem osztom, mert Feuer esetében acoineaszéli mély edényekről van szó, s nem a pannus felszínes edényeiről.

Sell ulek.

2 A füzetben „kövezet“ van nyomtatva.

ectasia ex panno). Ha a szaruposztó a szaru egész felületét egyenlően vonta be, akkor a kidomborodás szintén egyenlő lesz (keratoglobus).11 Itt tévedés van, mert a keratoglobus az átlátszó corneának gömbalakú kitágulása, s csak egy kis részét képezi azon mélyre ható szembetegségnek, a melyet hydrophthalmusnak nevezünk; tehát a keratoglobusnak semmi köze a trachomához. E'gyanazon a lapon (49) „Ha pedig a szaruposztó a szaruhártyának egy nagyobb részét — és ez rendesen a felső rész — kiválóan sokáig tartja elfoglalva, akkor csak ez fog kúpalakban kidudorodni (keratoconus).11 A keratoconus azonban az átlátszó corneának kúpalakú kitágulása és így nem kellene a keratoglobus és keratoconus fejlődését a trachomával összehozni.

„A szaruhártyának ezen kitágulása mellett néha még a glaucoma simplex tüneteit is ott találjuk. Ezen glaucomának kétféle oka lehet: 1. a szaruhártyának, valamint a szivárványhártyának hosszabb ideig fennálló izgatottsága a sugártest és érhártyára is átmegy, minek következtében a szem belsejében bővebb elválasztás történik s a belszemi nyomás fokozódik.“ Itt is kifogást kell tennem, mert azon glaucoma, a melyet egy megelőző szembetegség okoz, azt glaucoma consecutimmnak nevezzük, pl. irismegbetegedés által provocált hypersecretio tensio emelkedéssel (synechia anterior; syn. post; secclusio és occlusio pupillae és több choroidea betegség). De a hol gyuladás tünetei is vannak, az már nem simplex glaucoma, hanem gyuladásos.

Ugyanezen lapon az előbbinek folytatása: „Fennállhat azon eset is, hogy a tülkhártya a fölötte levő szemteke kötőhártyának idült beszűrődése folytán savósan átivódik és esetleg sejtekkel is beszűrődik, minek következtében később csekély fokban összehúzódik és keményebbé (rigidus) válik. Ezen esetben a tülkhártyán áthaladó visszerekben a vérkeringés megnehezedik s a szem belsejében visszeres pangás és nagyobb kiizzadás, tehát a belszemi nyomás fokozódása, azaz glaucoma áll be.“ Ez úton magyarázott glaucoma keletkezése meglepő és legalább is csak kivételes lehet.

A szerző a glaucoma tüneteiről szól, felemlít néhány vizsgálási módot; a szemtükri vizsgálást elhagyja, mert az excavatio nervi optici felismerésére különös kiképeztetést mond szükségesnek.

Ezután a szerző a trachoma lefolyását vázolja: a szemölcsös trachománál vékony hegedősek jöhetnek létre; a szenicsézett trachománál a csomók kötőszövetté válnak, felszívódhatnak vagy elgenyeduek, esetleg elmeszesednek vagy el is sajtosodhatnak. (Én genyedő trachomacsomót még nem láttam.) A tr.ichománál másodlagosan megbetegedhetik a szemhéj porcza ; említi a synblepharou posteri üst, a xerophtalmust, a tricliiasist, distichiasist, blepharospasmust, blepharophimosist, eetropiumot, entropiumot, az ectropium luxurianst, a ptosist, mint a trachoma következményeit. Szerző említi még a fertőzést; elég részletesen leírja a betegség gyógyítását és azt, hogy miként kell az orvosnak tájkóros trachoma ellen eljárnia: 1. hogyan kell a lakosságot megvizsgálni és a betegeket összeírni; 2. minő óvintézkedéseket kell tenni a betegség tovaterjedése ellen; 3. bogy járjon el az orvos a gyógykezelésnél és 4. miként történjék az ellenőrzés. A füzetnek végén ministeri körrendelet van, mely az elmebetegekre vonatkozik, ha esetleg trachomások lesznek.

A jelen dolgozat, eltekintve a ministeri rendeletektől, újat ugyan nem foglal magában, de jóakaratú munkát ad a közönség kezébe, a melyet laikusokon kívül azon orvosok használhatnak, kik az egyetemi tanulmányaik idejében nem fektettek nagy súlyt a szemorvoslás tanulmányozására, s most hivatalos functiójuk megkívánja, hogy szembetegekkel, nevezetesen trachomásokkal foglalkozzanak. A nyelvezet néhol nehézkes és sok helyen németes, pl. a 68. lapon levő kifejezés, hogy a heves ingert a szem elviseli-e (verträgt), a helyett hogy „eltűri-e?“ . . . „magasabb fokú“ (höhergradig) „nagyobb fokú'1 helyett stb. De mindenesetre elismerendő érdeme a szerzőnek, hogy törekszik orvosi irodalmunkat magyar munkával gyarapítani. 0.