Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-06-29 / 3. szám
28 SZEMÉSZET 1890. 3. sz. Spontan lencsefelszivódás. Issekutz László dr. tanársegéd. Az emberi szemteke összességében vagy csak annak egyes alkotó részei a fejlődésben visszamaradhatnak, midőn a legkülönbfélebb képeket nyújtják. A fejlődési visszamaradottság foka szerint a szem fuuctiója kivész vagy az csak bizonyos fokban le van gyengülve, vagy végre csak mint különös klinikai kórképek tűnnek elő a nélkül, hogy a szem mint ilyen működésében szenvedne. Jóllehet ezen fejlődési rendellenességek igen sokfélekép jelentkeznek, még sem lehet azokat minden alakban elképzelni, hanem csak úgy mint a szem fejlődése történik, meglévőn a szem fejlődésében a kimaradhatlau sorrrend. A szemfejlődés történetének manapság elég pontos ismerete meg képes felelni a talált anomáliák mikénti létrejöttére, egyszersmind fejlődési alapokra támaszkodva a későbbi korban is, a talált rendellenességeket, ha egyéb támasz tékánk sem volna, sokszor biztonsággal választhatjuk el a fejlődési anomáliák sorozatától. így egy felül látott iris coloboma, már helyzeténél fogva sem ébreszti fel azon gondolatot, hogy az congenitalis, mert a szemhólyag alul mutat rést, mely csak későbben záródik, tehát csak alul lehet rés, ha a szem a fejlődés ezen időszakában valamiképen gátolva volt. Jelen esetem egy látszólagos congenitalis aphakiára vonatkozik, hol az anamnaestikus adatok, a kórkép, ezen, különben rendesen kifejlődött bulbuson még eddig nem észlelt állapot felvételére ösztönöz, de fejlődéstani ismeretekre támaszkodva egyéb magyarázat felvételére vagyunk utalva az aphakia jelenlétének megfejtésénél. F. J. 18 éves inas múlt hóban azon panaszszal jelentkezett, hogy jobb szemével soha sem látott jól a nélkül, hogy valaha fájt volna, vagy hogy kinézésében változás történt volna. Megemlíti azonban, hogy annyit a mennyit most, mindig látott. Szüleitől is úgy hallotta, hogy szeme mindig teljesen épnek látszott, rajta legkisebb gyermekkorában sem vettek észre különösséget. A megvizsgáláskor a jobb szem külsőleg teljesen épnek látszott, jóllehet a csarnok mély volta és az iris erős rezgése a szem mozgásainál, tüzetes vizsgálatra hivott fel. Ezen szemével néhány méterről olvasott ujjakat, de 4-10 dioptriás üveggel a visus 6/-0-re javult-Atropinnal kitágított pupilla mellett a Purkenje-Sansonképeket többszörösen keresve, azok két utolsóját soha sem láttuk. Plan-tükörrel, gyenge világítás mellett az iivegtestben igen finom porszerű, kissé mozgó homályosodást észleltünk, de a szemfenék egyebekben teljesen épnek tűnt fel. A bal szem teljesen ép volt, % visussal. Igaz, hogy az irodalomban van néhány eset congenitalis aphakia néven közölve (Krükow, Manz, Helmholtz) mely esetekben a mikroskopi vizsgálat alá jutott szemekben a lencsének nyomát sem lehetett kimutatni, úgy hogy első czímet jogosan látszik viselhetni. De ezen esetek részint intrauterinalis életben lefolyt nagyfokú gyuladásokat kiállott szemekre vonatkoznak, melyek cornealis kikopások, áttörések, staphylomák és különféle ektasiákra vezettek, úgy hogy az eredetileg fejlődési rendellenességet nem mutatott szemen megvolt a lencse, de az említett változások folytán tokja repedt, luxalódhatott, a cornealis nyiláson kiürült és a szüléskor a magzatvízzel együtt folyt el. Megeshetik, hogy az intrauterinalis életben kiállott szembajok nem ily kiürülését okozzák a lencsének, hanem csak degeneralódásra vezetik, midőn annak maradványait pontos vizsgálat ki is képes mutatni. Hiányzik tehát eddig oly észlelet, mely a különben rendes szemen a lencse ki nem fejlődését mutatná, minő a mi látszólagos esetünk, minek oka nem az észleletek hiányosságában, de a lencsének a szem fejlődése körüli fontos szerepében leledzik, mely nélkül ép szemet kifejlődni nem lehet elképzelni. Nem kívánok itt a szem fejlődésének részletébe bocsátkozni, csak azon tényt kívánom kiemelni, hogy midőn az elsődleges szemhólyag külső borítékát képező szarulemez sarjadzásából a lencseképződés megindul, mely később lefűződés útján hátrább kerül, az indítja meg az említett hólyag hátra való betüremkedését, midőn ez a hátsó pólushoz lassan közeledik és a másodlagos szemhólyag létrejövése után a szem fejlődése a befejezés felé halad. Nem maradhat tehát el a lencse fejlődése a nélkül, hogy a továbbfejlődés rendesen haladhasson, hiányozván az azt tovább indító impulsus, és így különben teljesen ép szem nem állhat elő. A congenitalis aphakia név tehát szó szerint veendő, azaz hogy lencse nélkül született az illető, de nem azonosítandó semmikép a tág értelmű fejlődési visszamaradottságon alapuló fogalommal. A mondottak alapján kétségtelen, hogy jelen esetünkben is a lencse kifejlődött, de valamiképen eltűnt, még pedig mivel a lencse kilépésének helyét, sem operativ beavatkozásnak nyomát sem találjuk, spontán történt felszívódását kell felvennünk. Ha a lencse valamiképen elszürkül, a mi már veleszületett is lehet, feltisztulásnak indulhat tokjának megsérülése folytán, vagy a nélkül is, jóllehet ez esetek már sokkal ritkábbak, és ezek felelnek meg a tulajdonképeni spontan felszívódás elnevezésnek. Ilyen felszívódás megindulhat nem csak fiatalkori, tehát egészen puha lencséknél, hanem öregebb kori cataraktáknál is, mint ezt Lange esete is igazolja. Jelen esetünk magyarázásánál is azt hiszem leghelyesebb úton haladok akkor, midőn felveszem, hogy talán egy veleszületett hályog spontan felszívódása után keletkezett az aphakia, mit még néhány csak nagyon tüzetes vizsgálatnál látható szálak, tokmaradványok megléte is támogat. A felszívódás oly korban történt, midőn a másik jó látó szem mellett a jobboldali szem vak volta az illető tudomására nem jutott, talán az önmegfigyelő tehetségnek alacsony fokon állása miatt, gyermekkorának elejéről lévén szó. Szemészettel foglalkozók előtt különben is nem feltűnő, hogy még intelligens, szellemi munkát űzők között is sokan vannak, kik a serdült vagy a még későbbi kort is elérik a nélkül, hogy egyik szemük rossz látásáról vagy épen vak voltáról tudomást vennének, ha a másik szem működése kielégítő. Szülők, különösen a társadalom alacsonyabb rétegeihez tartozók, részint a megfigyelő tehetség alacsony foka, részint gyermekeikkel való kevesebb törődés miatt, könnyen elnéznek, illetve nem vesznek észre rajtok nagyobb hiányokat sem, annál kevésbé a lencse elsztirkűlését, mely különösen, ha mint jelen esetben gyanítom, már az első időkben felszívódásnak indult, így a beteg részint mert szüleitől soha szembaját említeni nem hallotta, részint mert a lencse jókor eltűnt, saját észlelése alá sem jutott, adhatta azon anamnaestikus adatokat, melyek congenitalis aphakia felvételére csábítják az első pillanatban a vizsgálót. Az ily korán aphakiássá vált szem retinája a pontosabb begyakorlásból kiesett, amblyopiássá vált bizonyos fokban, miért a tükörrel különben épnek látszó szemen a kellő convex üveg adása által is csak töredékes visust lehetett elérni. A hyalitis a látást kicsiny volta miatt nem nagyon ronthatta és eredete talán a lencse felszívódását megindító folyamattal összeesik. Cataracta diabetica. Közli: Kocsis Elemér dr. Van egy pár hályogalak, melynek képződési módját kisérlő magyarázatok nagyon is hypothesis számba mennek, már azért is, mert sokfélék és nagyon eltérők egymástól e magyarázatok. Ilyen bizonytalan és sokfélekép magyarázott képződésű hályog a diabetes mellhúsnál támadó cataracta diabetica. Észlelések reávezettek, hogy összefüggésnek kell lenni az általános betegség, a diabetes, és az azt kisérő hályog között. Hogy ez összefüggés miben áll, hogy a diabetes mellhúsnál mutatkozó tünetek, physikai és vegyi változások, közül melyik befolyásolja úgy a szemlencsét, hogy az megzavarodik, liályogossá lesz? — eléggé kutatták, de még eddig biztosan el
