Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-06-29 / 3. szám
1 1890. 3.sz. SZEMESZET ről, s némely más részletéről a trachoma-kezelésnek más alkalommal kívánok szólani; most csak jelenteni akartam, hogy a galvanokauter, a fekélyek és makacs pannusok kezelésén kívül, nézetem szerint is igen hasznosan alkalmazható a trachoma ellen maga ellen is. 3. Lupus conjunctivae. B. Róza, 11 éves, pusztaszeri leány 1889. április 23-dikán jött be; görvélykórság egyéb jelenségei mellett orra bőrén lupusa volt, jobb szemén egy solitair phlyctaena a szaru alatt; az alsó átmeneti redő vastagvolt, a felsőben egy 2 mm. széles, 5 mm. hosszú fekély, melynek szalonnás területét sarjadzásszerűleg kiemelkedő, sűrűn egymás mellett álló bibircsók vették körül. Egyéb helyen a kötőhártya rendes volt. Eleinte kenőcsöt kapott orrára és szemébe, egyképen 10°/o-os jodoform-kenőcsöt, mely azonban alig okozott a fekélyen változást. Május 5-dikén galvanokauterrel elroncsoltam az egész fekélyt és széleit s ekkor vettem észre, hogy az alsó könny-csövecske meg van vastagodva, de' az Anel-féle kutató átmegy rajta. Három nap alatt a seb helye síma, majdnem egészen begyógyult; 15-dikén azonban ismét görcsös kezdett lenni a seb helye s ezért újabban és még erősebben égettem. Egy hét múlva a leány távozott, a lupusos fekély helyett (mert másnak nem tarthatom) némi pirosság volt még, a könny-csövecske vastagodása elenyészett. 4. Sarcoma conjunctivae. N. Flóriánná, 28 éves helybeli, pusztai lakos, november 9-dikén jött a kórházba egy, a jobb szemrésből kiemelkedő s felszínén kisebesedett csomóval, mely gyakran vérzett, fájt önkéntesen és egy 5 év előtt kapott ostorcsapás óta lassanként fejlődött. A feszesen ruganyos, dudoros csomó eltolta a szemhéjat a szemgolyótól, mi miatt a kötőhártya alsó fele hurutos volt; folytonos könny-csurgása is volt, bár a könny csövecskék szabadok voltak. A csomó akkora volt, mint egy jó nagy mogyoró, a szemhéj és golyó közt szabadon mozgott le a earunculától, melyet egészen felemelt, a szaru alsó szélének közepéig egybe volt forrva a kötőhártyával. A kiirtás minden nehézség nélkül volt végezhető s a conj. anyagvesztesége nem volt oly nagy, mint előre gondoltam ; a vérzés igen erős volt. Műtét után semmi reactio nem állott elő; a teljes begyógyulás után laza Symblepharon maradt vissza (keskeny köiőbártyai híd köti össze a szemhéj belső harmadát a szemgolyóval), mely miatt kötőhártyai plastikát ígértem az illetőnek, minthogy a szem kifele fordítása akadályozva van, de idáig nem jelentkezett. Mikroskoppál nem vizsgáltam a daganatot. 5. P'anophthalmia syphilitica. Ezzel a névvel jeleli Hirschberg a bujakóros szembetegség azon magasabb fokait, melyek nem egyszerű szivárvány-lobok, hanem az egész szemgolyó minden részére kiterjednek; ez a név illik egy, osztályomon a múlt évben gyógyított esetre is, mely több tekintetben érdekes. A nélkül, hogy nagy ritkaságnak gondolnám, méltónak tartom arra, hogy röviden közzétegyem. I. J. 69 éves földmívelő, 0. község egyik igen vagyonos lakosa, 1889. január 14-dikén jött a kórházba, mindkét szeme igen fájdalmas gyuladásával. Teljes bizonyossággal volt megállapítható, hogy a megelőző év nyarán szerzett volt friss bujakórságot; ennek nagyfokú jeleit viselte egész bőrén, de kivált arczán, maculo-papulosus kiütések alakjában, az ő korában mindenesetre szokatlan képességek kelletlen bizonyításául. E baja ellen nem volt gyógyítva. Szemei egy hónap óta voltak már gyuladtak; látása fokról fokra alábbszállott s bejöttékor mindkét szemével 1—2 lábbnyiról olvasott ujjakat. Szemei kemények, látái szűkek és egészen szürkék, át alig világítbatók, az irisek sárgás-zöldek voltak; igen erős fájdalmakat panaszolt szemeiben és fejében. Kapott naponta 2 0 kénesős kenőcsöt és belsőleg sublimat-labdacsokat. 10 nap múlva a látás rosszabbodott, úgy hogy csak a kézmozgást vette észre. Ettől fogva belsőiegjodkalit szedett s ez gyorsan tett jó hatást, úgy hogy február 8-dikán a jobb láta tág, feketébb volt már, az iris színe itt világoskék, a látás pedig 20/200 1 bal szemén ellenben a láta nem tágult még, a látás alig javult, az iris színe azonban csak alul volt még sárga. Lassanként ez a szem is javult azután, úgy hogy távozásakor, február végén j. sz. 7„ b. sz. 1/i látása volt. Nagyító üveggel, oldali világításban 27 nézve a szemet, kiderült, hogy b. sz. még ekkor is volt vékony szürke réteg, szakadozottan a lencse felszínén, felül fonalas, alól széles synecbiák mellett; a szemfenék a porszerűleg zavaros üvegtesten át egyenletesen sárgás-pirosnak látszott, az idegfő szélei igen elmosódók, a vénák igen vastagok voltak. A szaruban mély fekvésű fellegszerű foltokat találtam. Később ez a beteg ismét elhanyagolta a baját s múlt évvégén egyszer újra megjelenvén, úgy találtam, hogy j. sz. látása 2%oo5 bfll szeme ujjakat olvas 5'-ről; mindkét szemben a gyuladásos eredetű látóideg-sorvadás határozott képe volt látható. Bal irise folyvást le van ragadva, de másrészt a nagy gyuladásnak egyéb jelei már nem mutatkoztak. Ez a második eset, melyben öreg ember bujakóros szembaját ilyen súlyos alakban láttam. Az első még súlyosabb volt; a 67 éves ember egyik szeme seclusio pupillae mellett lágy és vak volt, már mikor én láttam, a másik gyorsan jutott tönkre a rendeletek elhanyagolása miatt. Egy év múlva jelent újra meg nálam, eget-földet Ígérve (még engedelmességet is) a szerencsétlen, ki előbb az első kanál jodkali íze miatt azonnal félben hagyott minden kezelést. 7. Az üvegtest tökéletes kiürülése a szemből. Régibb közlemények (főleg Warlomont előadása) után ismerem azt az eshetőséget, hogy műtétek és épen hályogkivétel után nagy vérzések miatt tönkre juthat a szem, a mit esetleg rögtönös enucleálással kell megelőzni. Az ilyen esetet olyan ritkának gondolom, hogy félni se szoktam tőle, nem is láttam közönséges hályogműtét után soha. A múlt évben azonban, szerencsére már régóta cataracta glaucomatosa miatt vak szemen, ilyenféle eset fordult elő. L. l.-né, 36 éves földeáki asszony igen fájdalmas jobb szeme miatt jött a kórházba; igen széles aunulás arthritikus, alig 1 mm. széles, egészen sorvadt iris, szűk csarnok, vastag tokú hályogos lencse, T + 2 keménység jellemezte állapotát. Bal szemének látása = 1 volt; az iris széle két ponton a tokhoz tapadva. Több napig kapván siker nélkül eserint, a sorvadt iris miatt szivárvány-metszésre nem is gondolhatva, sclerotomiára határoztam magamat, a nagyon szűk csarnok azonban előre aggasztott. Április 24-dikén végeztem e műtétet, azt hivém jobban teszek, ha a Graefe-féle kést és nem lándzsát használom. Kiderült azonban, hogy ezt sem lehet átvezetnem a csarnokon; mire a contrapunctióra került a sor, jókora részleten meg volt már nyitva a lencsetok. Hirtelen arra határoztam magamat, hogy kibocsátóm a lencsét. Nem hagytam tehát a sclerotomiánál szokásos hidat, hanem befejeztem a metszést úgy, mint kivonásnál; abban a pillanatban az egész hályog tokostól ki is ugrott, kivettem a szemhéj tartót, jeges ruhát szorítottam a szemre; 2—3 másodpercz múlva azonban vér jelent meg alatta, bőven folyva le az arczra. Kinyitottam a szemhéjat — s abban a pillantásban roppant vérzés között egy lágy, de összeálló, ellapultan gömbölyded, kocsonyás tömeg gördült ki a szemrésből, az egész tömegében levált és a vér rohama által kitolt üvegtest. Vattával jól kipárnázva, keményedé organtin-kötéssel szorítottam le a szemet. Fél óra múlva ez teljesen át volt ázva; megújítottam. Délután 3 órakor a kötés telve volt vérrel; újat tettem fel. Másnap reggel, egészen jól töltött éjszaka után, a szemhéjakat rendesnek, a felsőt előre toltnak találtam ; a sebből nagy mogyorónyi gömbölyded aludtvér-csomó állott ki, polypszerűleg terülve szét az egészen kifeszített sebben levő kocsányról. Tamponálás végett ott hagytam. Naponta kétszer bőven öblítettem ki a conjunctivát sublimatos vízzel. Három nap múltán, nem levéli semmi legkisebb gyuladásos jelenség, az aludtvér-csomónak 2/3-részét késsel lemetszettem; felszínén meglehetős összeálló, bőrszerű tibrinréteg volt. Később a szem minden legkisebb izgalom, chemosis és gyuladás nélkül elsorvadt, soha többé nem fájt s a beteg távoztakor a seb helye mintegy 1 mm. széles, behúzódó barna csík alakjában volt látható; a csarnokban némi sárgás-zöldes lerakodás mutatkozott. Azt hiszem, hogy ez az eset meglehetős kedvező bizonyíték a mellett, hogy műtéteimuél követett igen egyszerű antiseptikus intézkedések nem sikertelenek, mert náluk nélkül bizonyára hatalmas panophthalmitis állott volna elő. 1
