Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-11-03 / 5. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 44- számához. Budapest, 1880. évi november 3. 5. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS tanár. Tartalom. Imre József dr. Közlemények a hódmezővásárhelyi kórház szemészeti osztályáról. —• Grósz Emil dr. A keratitis interstitialisról — K. Nagy Erui) dr. A conjunctivitis blennorrhoica acuta gyógykezeléséhez. — Issrkutz László dr. Klinikai közlemények. — Szemelvények. Közlemények a hódmezővásárhelyi kórház szemészeti osztályáról. Dr. Imre József-töl. II. Az osztály munkássága az 1888. évben. Előbbi jelentésemben, melyet a nevezett kórházi osztály 3 első évi működéséről a múlt évben közöltem volt, azt a reménységemet fejeztem ki, hogy ezen osztály forgalma még növekedni fog; e reménységem, úgy látszik, teljesedik s ha csak némi kedvezőtlen külső viszonyok meg nem akasztják az elég szépen indult fejlődést, továbbra is emelkedni fog a forgalom. Ugyanis 1888-ban összesen 142 egyén fordult meg az osztályon; a felvételek száma összesen 151-et tesz, úgy hogy már a múlt évben a kórházi összes felvételek (451) harmadára emelkedett. A felvett szembetegek csak egy kis része (épen negyede) volt helybeli, a többi vidékről, nem kevés köztük nagyobb távolságról jött. A kezelt betegségek következők voltak : szürke hályog 27, trachoma 56, glaucoma 4, látóideglob 3, látóideg-sorvadás 4, genyes szaru lob 3, panophthalmitis 2, szivárvány lob 4, szaruheg 6, Sympathikus izgalom 2, homlok-öböl genyedése, Symblepharon anterius, ideghártva-leválás stb. egy-egy esetben. Az érdekesebb észlelcteket időnként röviden közölni szándékozom. Következő műtéteket végeztem: Hályogműtétet 27 esetben, valamennyi I. o. eredménynyel, utóhályog-discissiót 6, glaucoma elleni szivárványmetszést 5, ugyanazt optikai őzéiből 8, szemgolyókivételt, ín-metszést, utóhályogkivonást, staphyloma lemetszését, kanthoplastikát és Symblepharon műtételét egy-egy esetben; a műtétek összes száma = 52. Látni való, hogy osztályom forgalmát főkép trachomások és hályogosok teszik, úgy hogy az idejekorán gyógyítás alá adott heves gyúladásos betegségek az osztályon nem gyakoriak. De e tekintetben is javul a helyzet s gyarapodik ezen intézet hatása, mert ez évben már több jókor jelentkezett blennorrhoeás szemet, heves irido-choroiditist és egyéb veszélyes bajt sikerült meggyógyítani s hogy a környék folyvást növekvő mértékben vesz tudomást e szembeteg-osztály léteiéről, mutatja az, hogy a folyó 1889-dik év első felében 97 egyént vettem fel s 38 műtétéit végeztem, ezek közt 23 hályogkivételt, melyek száma az osztály eddigi működése alatt e szerint a 100-at elérte. Ezekről később bátor leszek részletesebben tudósítani e lapoknak a szem-orvoslás ügye iránt érdeklődő t. olvasóit. III. Kötőhártyai pemphigus esete. Az utolsó 10 év alatt többször foglalkoztak a szemorvosok e betegséggel s az azóta ismertetett esetek száma sokkal nagyobb, mint az addig közöltöké volt összesen; mindazáltal nem gondolom feleslegesnek, az általam észlelt, több tekintetben kivételes, esetnek leírását. Az 1885-dik év tavaszán jelentkezett nálam özvegy B. Józsefné, 68 éves, erőteljes testalkatú asszony, kinek szemei baján kívül sem bőrén, sem más szervében semmiféle más baja ki nem mutatható, következő állapottal. A beteg bal szemén a kötőhártyának semmi nyoma többé, mind a két szemhéj tökéletesen hozzá van nőve a szemgolyóhoz; a szaruhártya egészen szabad, felszíne erősen homályos egyenetlen, száraz, mintegy zsíros, róla víz és glycerin lefut, görbülete kissé rendetlen, közepén kelleténél erősebb; rajta átlátni csak kevéssé lehet; a beteg e szemmel csak kézmozgást vesz észre. A felső szemhéjon elég sok pillaszőr van, a szaru felé egy sem irányul; a szemhéj széle megtartotta rendes alkatát és szélességét, belső ajka középen közvetlenül a limbushoz tapad s egész hosszában a szemgolyóhoz illeszkedik, forradásos, rövid szalag által kötődve ehhez a két szemzúg felé. Alól a szemhéjszél kissé vastagodott hegedéses, közte és a szemgolyó közt keskeny, fénylő fehér forradás vau, mely kissé reá megy a szaruhártyára is. A szemrés, mikor az asszony szemét felnyitja, 6 mm. szélességű; a szemhéjakat annyira össze tudja szorítani, hogy a szemrés elzáródik, alvás alatt azonban a szaru fedetlen. Ha a szemhéjakat s a szemgödört tapogatom, semmi rendellenes tapintatú részletet nem találok; az átmenő redők tájékán ellenálló, keményebb rész nincsen. A szem nem fájdalmas és állítólag nehány hónap óta van ilyen állapotban. A baj hirtelen magától, minden sérülés és minden testi betegségnél kill kezdődött volt s több héten át tetemes fájdalmakat okozott. Jobb szemén ez alkalommal heves gyuladás állapota volt látható, mely azelőtt egy héttel kezdődött. Hirtelen heves fájdalmak állottak elő szemében, szemhéjai megduzzadtak s alig voltak kinyithatók; kifolyás a szemből nem volt; látása csakhamar megromlott. Jelentkezése alkalmával: a duzzadt kissé vörös szemhéjakat félig-meddig tudja kinyitni, a szemhéjszélek vörösek, felhámhiányokat lehet rajtok látni, de varakat, nyálkát sehol sem. A szemrés ujjakkal jól kitárható, de a szemhéjakat a szemtől elvonni igyekezve, kiderül, hogy mindkettőnek belső oldala csak mintegy 3—4 mm. szélességű, hogy tehát a conjunctiva többi része már obliterálódott, kötőhártyai zacskó, átmenő redő nincsen. Az egész kötő-hártya sötétvörös, mintegy uyúzott, húsos színű, rajta itt-ott főleg a szemhéjszélek és a szaruhártya közelében apró, sárgás-szürke, finom croup-hártyához hasonlító, könnyen letörülhető hártyaszerű rongyocskák, a kötőhártyai felhám maradványai. A szaruhártya tökéletesen átlátszó ; rajta több rendetlen alakú, különböző mélységű anyaghiány, melyek nemcsak a felhám, hanem több helyen a szaru külső rétegeinek lemállásából is származnak ; beszüremkedésnek, geuyedség képződésének semmi nyoma. A láta szűk, csarnok-víz kissé zavaros. A beteg folytonos, bár nem erős fájdalmakról panaszkodik, melyek állítólag a közelebbi napokban gyengültek. A kezelés eddig hideg borogatás; ból állott. A beteget én csak három napig észleltem s mivel az általam tanácsolt bórsavas borogatás, nyálkás becsepegtetés I semmit sem használhatott s az előttem addig teljesen ismeretlen (csak régibb leírásokra való homályos visszaemlékezés után felismerhetett) baj lefolyásáról semmi kedvezőt nem mondhattam, azután nem is láttam egészen 1887 őszéig. 1887-ben, október közepén, mint egészen vak, de másként egészséges asszony jelent meg nálam, kérve a kórház szemészeti osztályára való felvételét, ha még valamit segíteni lehetne. Ez alkalommal a bal szem olyan volt, mint fentebb
