Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-06-30 / 3. szám
30 SZEMESZET Baer11 a látótérmérés elvéről és lényegéről szól s annak általános diagnostikus értékét tárgyalja. Absolut látótér nem létezik, mert a retina fényt percipiáló része nem szűnik meg egyszerre, lianem csak lassan megy át azon részbe, hol a fény már nem látható. A látótér határa lényegesen függ attól, hogy a vizsgálatoknál mily nagy a fény ereje (intensitása). Ha a sárga foltnak látóélességét 1-nek vesszük, akkor az a retina legszélsőbb részein körülbelül csak V501 vagyis egyenlő körülmények között az illető tárgynak 50-szer nagyobbnak kell lenni, hogy a retina említett részeiben ép oly módon felismerhető legyen. A színes látóterek nem állandók, hanem nagyobbodnak, ha egyszersmind a színes vizsgálati tárgy nagyobb és a fény ereje is nő. A színes látóterek azért szőkébbek, mint a fehér szín látóterei, mert mi alatt egy fehér tárgy mindenféle sugarat visszavet, addig a színes tárgy a sugarak csak egy részét veti vissza, a fényinger tehát kisebb. A látóterek fontosabb kóros változásait egyes nagyobb csoportokban tárgyalja s általában atypikus és typikus látóterekre osztja fel. Az atypikus látótéreltérések nem bírnak nagyobb jelentőséggel ránk nézve, a mennyiben intraocularis elváltozásokon alapszanak és a retina és choroideában levő változások itt szemtükörrel is láthatók. Ide sorolja az ablatio retináét is; a perimetria egy kitűnő módot nyújt a levált retinarész alakjának pontos lerajzolására. Ide tartoznak még a különféle retinitis alakok s a ruptura choroideae. A typikus látóterek sorába tartoznak azok, melyek retrobulbaris megbetegedéseknél észlelhetők. Különös figyelemre méltatja a hemiopiák és az amblyopia toxica kíséretében észlelhető látótereket. Coneeutrikus szűkülések előfordulnak retinitis pigmentosa eseteiben, úgy hogy a színes látóterek legnagyobb átmérője csak 10—30°. A színek iránti fogékonyság ezen területen igen jó. Chinin intoxicatiónál is conccutrikusan szűkült látótereket találunk, sőt tökéletes amaurosis is áll be, mely bizonyos idő múlva elmúlik, de a látóterek ezután is bizonyos mértékben szőkébbek maradnak. Kevésbbé typikusak a partialis szűkülések, melyek magukban véve nem bírnak fontosabb diagnostikus értékkel. Ilyen előfordul a papilla hyperaemiájánál, a mikor is az intracranialis vérnyomás nagyobb. (Folytatása következik.) A hötöhártya gilmőkórjáról. A budapesti orvosegyesiilet 1889. junius 9-iki ülésén előadta Csapodi István dr. egyetemi szemkórházi assistens. T. orvosegyesület! Schuld; professor klinikáján legutóbb két olyan szembajost figyeltünk meg, kiknek baja az eddig látottaktól nagyban eltér és arra kínálkozik, hogy az eddig nálunk nem méltatott gümőkóros kötőim rtya-gy eladással foglalkozzunk. A kötőhártya gümőkórja nem régóta ismeretes. A Centralblatt /'. d. med. Wissenschaften 1874-iki évfolyamában Köster irányította rá a figyelmet s Wall) majd Hoch közöltek idevágó eseteket a Zehender-féle Klinische Monatsblätter 1875-iki évfolyamában. Azóta több helyről történtek közlések s pl. Amiét 1887-iki zürichi dissertatiójában már 47 esetet foglal össze. Az 1887-iki heidelbergi gyűlésen Valude szólt a kötőhártya gümőkórjáról s a baj aránylag ritka előfordultát úgy magyarázta, hogy az ép kötőhártyát az epithelium és a könnyek teszik mentessé a külső fertőzés ellen. Ez alkalommal Fuchs hozzászólásában azzal a meglepő közléssel állott elő, hogy Bécsben, hol igen sok a gümőkóros beteg, a kötőhártya gümősödése sem ritka. Kedvelt helye a felső szemhéj széle melletti 41 Baer. Ueber Gesichtsfeldmessung und deren allgemeine diagnostische Bedeutung. Yolkmann’s Sammlungen klinischer Vorträge. 1884. Nr. 24ß. 1889. 3. sz. kötőhártya, ugyanott, a hol idegen testecskék szeretnek megtapadni ; úgy látszik, sértik az epitheliumot és fertőzésre adnak alkalmat. A kötőhártya gümősödése ritkán jár általános gümőkórral. Wagenmann a Leber klinikájáról közölt eseteket az Archiv /'. Ophthalmologie 1888-iki 4-ik füzetében. Szintén aránylag gyakorinak mondja a kötőhártya gümősödését, melylyel a kötőhártya lupus-át egynek veszi, csupán klinikai alakjában különbözteti meg tőle. (3 is Leberrel külső fertőzést állít, bár eseteiben a tüdővészes betegek magukat fertőzhették. Hosszas volna valamennyi közlést ismertetnem, csak azt jegyzem meg, hogy az újabb közlések a bacillusok előfordultát is számba veszik, bár hiányzásukat vagy kevés számukat nem tekintik a gümőkór ellen szóló bizonyítéknak. Nálunk eddigelé figyelmen kivid maradtak az ily irányú megfigyelések, bár az általános gümőkór csak oly gyakori itt Budapesten, mint Bécsben. Úgy látszik, az előfordulhatott esetek elmerültek más szemgyuladások között. így utólag azt a véleményemet kell koczkáztatnom, hogy bizonyos makacs torpid phlyctaenákat, valamint trachomának vett bizonyos eseteket lehetne a gümőkórhoz sorozni. 1884-ben egyesületünk egyik ülésén Goldzieher beszélt egy kötőhártya-gyuladásról, melyet ő lymphadenitis conjunctivae névvel jelölt. Azt hinném, hogy az ő esetében is gümőkóros lehetett a képződmény, annyival inkább, mert a mikroskoppal való vizsgálatról maga is azt mondta, hogy a Wagner-Schttppelféle gümő szerkezetét találta, de ennek csak elméleti fontosságot tulajdonított, mert a beteg nem volt gümőkóros. Tisztelt orvosegyesület 1 Mióta a trachoma réme van nyakunkban, azóta nagyon is hajlandók vagyunk minden conjunctivitist, mely a kötőhártya szemölcsös hypertrophiájával vagy göbösödésével jár, trachomának nyilvánítani. Pedig más okok is idézhetnek elő többé-kevésbbé hasonló elváltozást. Én például sehogy sem vagyok hajlandó a görvélyes hajlandóságú gyermekek follicularis hurutját mind trachomának tartani. Továbbá a Szemészet-ben a Saemisch-féle conjunctivitis vernalisnak közöltem egy igen szép esetét, melyben a felső szemhéj kötőhártyája a trachomával összetéveszthető szemölcsös liypertropliiát tanúsított. Hozzátehetem még, hogy néha mészbehullás után is látni a kötőhártya papillás elváltozását, sőt kifordult szemhéjak hypertrophiás kötőhártyájának is hasonló lehet a képe. Ily esetekben tehát csakis a bélyegző coceusok megléte vagy meg nem léte dönthet. Ezek a gondolatok ébredtek bennem, mikor egymásután e két sajátszerű esetre akadtam az egyetemi szemkórház ambulantiáján. Az egyik R. Karolin 1G éves izraelita budapesti varróleány, a másik K. Karolin 10 éves izraelita leány, egy harsmegyei korcsmáim gyermeke. A nagyobbik leány a gyermekkori tuberculosisnak nagyon is szembeötlő nyomait láttatja. Gyermekkorában folyós nyakú volt, mirigyei elgenyedése rút forradásokat hagyott, fülfolyásban hallása is nagyon megromlott, bal szemét is elvesztette, még pedig teljes Symblepharon van a zsugorodott szemtekén. Jobb szeme baja egy év óta fejlődött nagyobb gyuladás nélkül. Tüdejében ez idő szerint phthisisre valló jeleket nem találtunk. Jobb szeme vizsgálásakor feltűnt, hogy a felső szemhéj ép, kötőhártyája síma, az alsó szemhéj pedig tapintáskor tömötten beszűrődve mutatkozik s erősen ráfeszül a szemtekére, mély árkot hagyva közte és az ép szemteke között. A szemhéj kötőhártyája a belső és külső zug táján csupán hurutosan duzzadt, síma, legnagyobb részét azonban a felszíne fölé emelkedő lepedékes nagy piszkos szalonnás fekély foglalja el, melynek alapja szemcsés, a környékétől jól elhatárolt, kiemelkedő szélei sarjadzásosak. Mikor Schuld; professornak mutattam, azt a véleményét fejezte ki, hogy ez görvélyes fekély, nem trachoma. Felvettük az egyetemi szemkórházba, a hol belsőleg jodkalit kap, helybelien pedig lapis mitigatussal orvosoljuk, masszáltuk is. Próbáltunk sublimatos borogatásokat is, de mindannyiszor, úgy .látszik, a jód és sublimat kölcsönös hatása miatt, gyuladásos tünetek mutatkoztak. Április 1 -je óta van orvoslásunk alatt, de a javulás ekkoráig vajmi csekély. Csupán a szélek lapultak el s a fekély felszíne sülyedt. Egyébiránt
