Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-06-30 / 3. szám
1889. 3. sz. SZEMESZET vizsgálat czéljára vagdostunk is ki belőle. Trachoma-coccusokat egyszer sem találtunk; az igaz, gümő-bacillusokat sem, a szövetet dús sarjadzó sejtek és friss hegesedés alkotják, a felszín elhalálos törmelék. A kötőhártyai erek fala erősen vastagodott, rostos szerkezetű. A kisebbik leány három évvel ezelőtt tüdőgyuladást állott ki. Azóta szenved bőrbajban és szemgyuladásban. A nyakon elgenyedt mirigyek forradásai láthatók, arcza mindkét oldalán és orrában kiterjedt lupus van. Szemei nehezen nyílnak, a szemhéjakon át tömött beszürődés tapintható. A jól kifordítható fölső szemhéjak kötőhártyája erősen hypertrophiás, kivált az áthajló redőben, a hol számos halavány-vörös, itt-ott sárgás kiemelkedő csomók is láthatók. Az alsó szemhéjak, kivált a jobb, alig húzhatók el a szemtekéről, fejlődőben levő sytnblepharont tüntetve föl. A szemhéjakon át tapintható beszürődés az erősen hypertrophiás kötőhártyának bizonyúl, a melyben igen számos részint halavány-vörös, részint sárgás kölesszemnyi laposan kiemelkedő göbök láthatók. A kötőhártya a középen hegedéses, a hegedések a szemtekére kapaszkodnak. A szemlékéi kötőhártya is, főleg az alsó félen vastagodott, halványvörös s itt-ott göbökkel van behintve. A szarúhártya felszínesen hegedéses, kissé erezett, a bal szem szarúhártyája alsó széleiben egyes szürkés kölesszemnyi göbök is találhatók. A mikroskopiai vizsgálást úgy ebben, mint az döbbeni esetben Neupauer dr. úr volt szíves elvállalni. Vizsgálatai szerint a kivágott szemtekei kötőhártya epitheliuma vastagodott, a kötőszövetben számos friss körös beszűrődéses területek vannak, melyekben több nagy óriás sejt található. A beszűrődéses területek között itt-ott friss rostos kötőszövet látszik. (jümőbacillusokat a Ziehl-Neelsen-féle módszerrel (5°/0 karból, 1% fuxin) nem találtunk. De azért ezt nem tekinthetem a gümőkór ellen szóló bizonyítéknak, mert mások sem találtak a gümőkóros kötőhártyában oly számú bacillusokat, mint a milyen nagy számmal szoktak lenni pl. a gümőkóros irisben. A második beteg szembaját a kötőhártya lupusának kell tartanom, mely azonban csupán klinikai megjelenésében különbözik az előbbi esettől. Eredetére nézve mind a kettőt egy folyamatnak, a kötőhártya gttrnős gyuladásának tartom, hivatkozva Leber és Wagenmann felfogására, kik a szem lupusának és gtimőkórjának azonos voltát eldöntöttnek tekintik. Közölt harmadik esetük különben is hasonlít az én második esetemhez. A gyökeres gyógyítás az első esetben a gümős sarjadzások kikaparása, kivagdosása lehet, a mit annyival bátrabban tehetünk, mert a szemtekc ép. A második esetben kezünk kötve van ; a kóros kötőhártya kiirtásával csak siettetnénk a Symblepharon kifejlődését. A bemutatás óta a nagyobbik leány szemén az operálást megtettük. Az alsó szemhéj széle meghúzáskor közepén berepedt. A fekélyes kötőhártyát késsel körülvágva az áthajló redőig kiirtottuk. A leválasztás könnyen sikerült. Irideremici totális congenita. Közli Grósz Emil dr. szemklinikái gyakornok. Az iris ritkább rendellenességei közé tartozik annak teljes hiánya. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években felszaporodott a közölt esetek száma, mégis, minthogy rendesen a complicatiók egész serege társul hozzá, nincs az egész irodalomban 2 eset, mely teljesen hasonló volna egymáshoz s mely ne mutatna fel valami újat. Épen számos complicatiói által tűnik ki az általam Nagyváradon látott irideremia. A 13 éves, jól fejlett fiú szülei egészségesek, jól látnak, s nem voltak atyafiságbau; 2 napos korában görcsei voltak s állítólag ezóta vesznek észre valami rendellenességet szemein. Annyit látott, hogy egyedül járhatott, sőt megtanult írni és olvasni is ; 2 év óta azonban nagyon megromlott a látása. Jelenleg mindkét szem segédszenei épek, csak a bal szemrés valamivel csukottabb, minek oka valószínűleg a bal szemöldök közepétől a halánték felé ívalakban húzódó hegben rejlik, mely egy év előtt kiállott sérülés következménye. A szemek folyton ingó s forgó mozgást 31 végeznek, nézésnél felfelé fordulnak. A szemizmok működésében más eltérés nincs. A jobb cornea rendes nagyságú s görbületű, a peripheriája 2—3 mm. szélességben fellegszerűen szürkült, egyenetlen, helyenkint egész mákszemnyi, de mindenütt csillogó alapú bemélyedéseket mutat. A conjuncti várói néhány finom ér húzódik a corneára, melyek a meridiánoknak megfelelőleg foglalnak helyet s melyek csak nagyítóval láthatók. Ha az egyén a világosság felé tekint, a szemfenék vörösük. Irisnek nyoma sem vehető észre. A fehéres-szürkének látszó lencse előre s hátra libegve, felfelé van helyezve, úgy hogy alsó széle a cornea felső harmadának alsó határával szemben foglal helyet. Tükörrel a lencse egész terjedelmében átvilágítható. Ciliaris nyujtványok nem ismerhetők fel. Az üvegtestben igen számos kóválvgó czafat. A szemfenékben a látóidegfő halványságán kívül más elváltozást nem lehet látni. Tensio normalis, v = 1/2 ra.-ről olvas ujjakat. Erős convex üveg csak subjective javít, objective nem. A bal cornea szintén rendes nagyságú, görbületit s tükrözésű. Alsó, belső negyedében körülbelül 3 mm. hosszú s 11/2 mm. széles elég tömött, élesen határolt kékesszürke homály. A cornea többi része tiszta. Irisnek nyoma sem látható. Az elhomályosult s kevéssé kisebbedéit lencse kis kitéréseket végezve felfelé van tolva, úgy hogy alsó széle a cornea közepével szemben van s tükörrel sem világítható át. Már focalis világításnál is sejthető, de tükörrel tisztán látható, hogy a szemfenék alsó részében szürkés hártya libeg, melyen a retinái is erek fekete sávokként tűnnek fel. Felül a retina helyén van. A papilla itt is halványabb, v = kézmozgást lát. Fényérzés jó, projectio minden irányban, de főleg felül szűkült. Mint látjuk, tehát az iris hiánya ez esetben is a complicatiók egész seregével jár, úgy hogy első pillanatra felmerül a kérdés, hogy tulajdonképen mi az alapbántalom. Hogy az minden kétséget kizárólag maga az irideremia, kiderül, ha a többi elváltozások jelentőségét figyelembe vesszük. Ezeket két csoportba oszthatjuk: olyanokra, melyek velesziilöttek s olyanokra melyek csak később már az extrauterinalis életben jöttek létre. A világrahozottak közé tartozik a legnagyobb valószínűséggel a cornealis elváltozás. Wecker1 háromféle világrahozott corneális foltot ismer; ú. m.: 1. glaucomás eredetűeket; 2. cornealis fekélyedés, vagy végül 3. keratitis parenchymatosa következményeit s kétségbe vonja, hogy a cornea s sclera hiányos elkülönzéséből is származhatnék folt. Ezek szerint tehát ő is mint Zeltender2 Ammon nézetét vallja, ki a corneát az intrauterinális életben tisztának találta. Csak hogy Kölliker3 azóta kétségtelenné tette, hogy a cornea csak az embryonalis élet harmadik, illetve negyedik hónapjában tisztul fel s addig átlátszatlan. Nem lehetetlen tehát, hogy megakadályozott fejlődés jelentőségével bírnak egyes világrahozott foltok. Nem akarom ezzel tagadni az intrauterina lis gyuladások létezését, hiszen Zehender egy koraszülöttnél fekélyesedést is látott, de épen azon homályokat, melyeket embryotoxon névvel szoktak jelölni, inkább fejlődési anomáliának tartom. Sőt megkísérlem a magyarázatát is. Újabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy az embryonalis életben egy praecornealis háló létezik, mely az ephitel alatt foglal helyet s melynek csak nyomai találhatók születéskor a legperipheriásabb részen. Itt azonban fennmaradnak úgy, hogy Waldeyer1 még 40 éves embernél is injiciálbatta. Ha az erek nem tűnnek el ennyire, úgy a cornea átlátszósága a peripherián csorbát szenvedhet. Ennek tulajdonítja Van Duyse5 is az általa leírt irideremiáboz társult cornealis homályos gyűrűt, mely nagyítóval csíkoltnak látszott. Még valószínűbb, hogy az én esetemben is ez érhálózat játszik szerepet, minthogy egyes ereket tényleg képes voltam nagyítóval felismerni. Most már csak az a kérdés, vau-e közvetlen összefüggés e fejlődési rendellenesség s az irideremia között. A nélkül, hogy positiv bizonyítékokkal szolgálhatnék, azt 1 Traité complet d’ophtalmologie, II. 191, 188(1. 2 Klinische Monatsblätter, I. 581, 18(13. 3 Grundriss der Entwickelungsgeschichte des Menschen. 1880. 4 Wecker idézett munkája 11. 45. 5 Aniridie double congénitale avec déplacement des cristallins. Annales d’oeulistique 93. kötet. 128. o. 1885.
