Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
1« S Z E M É S Z E T 1889. 2. sz. Látható canalis Cloqueti egy újabb esete. Közli Neupauer Gusztáv dr. szemklinikái gyakornok. Az emberi testnek alig- van oly szerve, mely a fejlődési rendellenességek oly sokféle alakját mutatná, mint épen a szem. A legegyszerűbb veleszületett szaruba rtyahomálytói az anoptlithalmusig a rendellenességek egy hosszú lánczolata húzódik, magába zárva — hogy a legfőbb nagy csoportot említsem — a colobomák egész sorozatát. Nincs a szemtekének egyetlen egy hártyája sem, melyen eddig fejlődési hibát nem találtak volna. És valóban a szem fejlődése oly bonyolódott, mind a három esírlemez elemeinek oly számos mintegy előre meghatározott egymásba alakulásától függő, bogy ott a természet játszi kedvének bő tere nyílik, a fejlődési folyamot akár csak egyetlen egy tagjának kihagyása vagy másként alakítása által a hibák egész csoportját előállítani. Habár a régibb orvosok a szem sok veleszületett hibáját ismerték, azok nagy részének ismeretét mégis csak a szemtükör feltalálásának köszönhetjük. A szemtükör segélyével ugyanis hozzáférhető lett a szemtekének majdnem minden egyes része és igy megismerhettük az üvegtest, retina, chorioidea és nervus opticus számos fejlődési hibáját. De míg a régi orvosok minden világra hozott rendellenességet fejlődési hibának vettek és ennek okát részint „megcsodálásban“, részint a természet „titkos erejében“ gyanították, addig most arra igyekezünk, bogy a fejlődés körüli ismereteink felhasználásával kiderítsük a rendellenesség valódi okát, vagyis kutatjuk, miben áll tehát a természet „titkos ereje“? Ily kutatások eredményeként tudjuk, hogy a szem világra hozott rendellenességei vagy olyanok lehetnek, melyek az előre mintegy kiszabott fejlődési lánczolat egyszerű megzavarása — a sor egyik-másik tagjának hiánya vagy másként alakulása által jöttek létre, vagy olyanok, melyek intrauterin gyuladások vagy azok következményei által jöttek létre. Előbbiek a tulajdonképeni fejlődési hibák vagy torzképződések (Missbildungen), utóbbiak pathologikus képződések. Azonban természetes, hogy lesznek oly esetek is, melyek teljes határozottsággal sem az egyik, sem a másik csoportba be nem oszthatók. Ily esetek különösen azok, melyekben egy elsődleges gyuladás megzavarta a fejlődés rendes menetét és ez által torzképződést is okozott. A szem számos veleszületett rendellenességei között különösen érdekesek az üvegtest fejlődési hibái, melyek között ismét az arteria hyaloidea és a canalis Cloqueti persistens azok, melyeket a búvárok nagyobb figyelemre méltattak. Mióta Müller II.1 a szemorvosokat arra figyelmeztette, hogy az emberi szemben keressenek arteria hyaloideát vagy annak maradványait, azóta ezen lap hasábjain (Csapodi dr. „Szemészet“ 1884 és 1886) valamint a német irodalomban is számos eset lett közölve, melyekben az arteria hyaloidea vagy annak maradványai láthatók voltak. Ha tekintetbe is vesszük, hogy ezen esetek csak kis részében lehetett szó tényleg artéria hyaloideáról, mint ezt Reuss1 2 és Eversbusch3 állítják, mégis elég számos eset van feljegyezve, melyekben kétségtelen arteria hyaloidea persistens volt jelen. Nem ily bővek a canalis Cloqueti pessistensre vonatkozó esetek. Ha most egy utóbb jelzett esetet közlök, nem teszem ezt csupán azért, hogy a casuistikát szaporítsam, hanem azért, mert hozzá hasonló érdé kés eset az irodalomban nincs leírva, kivévén azt, melyet Bogdán dr. a múlt évi „Szemészet“ 3-ik számában írt le. P. Anna 21 éves cseléd azon panaszszal jött kórházunkba, hogy néhány év óta jobb szemével kancsalít. Jobb szemével különben gyermekkora óta igen rosszul látott és e gyenge látás, a mennyire csak emlékszik, mindig változatlan maradt. Bal szemén 10 éves korában gyuladása volt ugyan, de ezen gyuladás 1—2 hét alatt teljesen gyógyult s a látást egyáltalában nem zavarta. Családjában állítólag minden1 Müller H. Graefe’s Archiv f. Ophthalmologie. II. r. 2. sz. 2 Reuss A. Ophthalmologische Mittheilungen. Wien. med. Presse. 1886. 8 Eversbusch 0. Beiträge zur Embryologie und Teratologie des Glaskörpers. kinek jó szeme volt. A szemek vizsgálata a következőt mutatta : A jobb szem állandóan kifelé tér; rögzítéskor a bal szem eltakarása után befelé fordul, majd a bal szem szabaddá tételénél újra kifelé fordul. Mindkét szem segédszervei épek. A bal szemen a cornea, csarnok, iris rendes; a pupilla kerek, fényre igen jól reagál. A lencse elülső tokján annak felső felében egy kölesnyi barnás folt; a lencse, üvegtest különben teljesen tiszta, szemfenék ép. A jobb szem corneája, irise ép, a pupilla kerek, úgy directe, mint consensualiter jól reagál; lencse üvegtest tökéletesen tiszta. Már az üvegtest vizsgálatánál szembe ötlik egy élénk fehér színben fel-feltűnő képlet, mely a szem mozgásainál gyenge libegő kitéréseket végez. Közelebbi vizsgálatnál látható, hogy az üvegtest alsó-külső negyedében, de közel a szemteke középvonalához egy kúpalakú, hófehér színű képlet van, melynek szélesebb része — a kúp alapja — a lencse mögött az üvegtest elülső felében fekszik. Innen a papilla felé ezen képlet képszerűen keskenyedik, majd egyenletes vastagságú nyujtványba megy át, mely a papilla felé tart és ott a taenia fejéhez hasonlóan vastagodott véggel végződik. Mielőtt a kúp alapi része a taenia fejhez hasonló nyujtványba átmenne, csekély dombszerű kiemelkedést mutat a felső felszínén és gyenge kidudorodást ez alsó felszínén. A kúp alapja gyengén bemélyedt, lapjával előfelé és kissé kifelé tekint. A képlet alapi részének alsó felületén még egy nyujtvány látszik, mely a képlet alsó felszínének közepéből kiindulva le- és előfelé balad, gyengén felfelé hajlik, majd az alapnak megfelelő távolságban szabadon végződik. Ezen nyujtvány felső homorú felszínén több hegyesen felálló kiemelkedés látszik, melyek közül a legnagyobbik épen a nyujtvány végén van. Az alapnak felső kerületi részéből széles alappal fehér rostos szerkezetet mutató szálag indul fel- és előfelé, hol az mindinkább vékonyodik, áttűnő lesz, majd seprőszerűen kiszélesedik, de végződése nem látható. Az alap alsó részén ehhez hasonló széles szálag látható, mely le- és előfelé halad, részben az előbb leírt nyujtványt elfedve. Ezen szálag is a retinához közel seprőszerűen kiszélesedve végződik. Mindezen viszonyokat előtünteti a mellékelt rajz. Az egész leírt képlet élénk fehér színt mutat, mely kékesbe játszótól a vakító fehér színig változik. Érdekes ezen képlet hátsó végződése is. A taenia fejhez hasonló nyujtvány a papilla előtt körülbelül 1'5 papilla szélességnyire végződik. Ezen nyujtványt áttűnő szürke hártyás csa torna veszi körül, mely előfelé a kúp vastagabb részére is rövid távolra követhető, hol a fehér tömegben nyomtalanul elvész. A papilla felé ezen csatorna tölcsérszerűen kitágul és a papilla külső harmadára tapad, úgy azonban, hogy ezen harmadnak leginkább középső és alsó részét fedi, míg a felső részletet alig. A csatorna űrterében nem láthatni sem véredényt, sem fonalszerű képletet. Érdekes képet mutat a papilla is. A papilla külső két harmada halványsárgás-fehér, gyengén lelapult, mely lelapulást a kifelé haladó két kis véredény jól mutatja. A papilla külső harmada erősen előre emelkedik,
