Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1889-05-05 / 2. szám
1889. 2. sz. S Z E M E S Z E T 19 közepéből indulnak a retinalis véredények. Ugyancsak a papilla ezen részére tapad az előbb leírt csatorna kiszélesedő része is, úgy hogy az, eltakarva a kiemelkedő papilla részletet, egyszersmind eltakarja az onnan kiinduló véredényeket. A felfelé induló edényeket csak közvetlen kilépésük után takarja, míg a papilla kerülete felé ezek egészen fedetlenek. A le- és befelé haladó két véredény a felettük levő hártya miatt csak áttiinnek s a midőn a csatorna szélére jutnak, ismét tisztán láthatók. A papilla belső szélén néhány pigment rög látszik. A papillától he- és felfelé belül két papilla átmérőnyi területen töbh körded szürkés-fehér folt látszik, melyeknek szélein vagy itt-ott közepén pigment-rögök láthatók. Hasonló fehér foltok pigment-rögökkel láthatók a szemfenék külsőalsó részén is, körülbelül 2—8 papilla-teriileten. Tekintve, hogy a szem rósz látása már a beteg gyermekkora óta áll fenn, azóta nem változott, tekintve, hogy ezen szemen gyuladást nem vettek észre soha, az elősorolt tünetekből valamely veleszületett szembajra kell gondolnunk. Ha pedig a szem fejlődését nézzük, tekintettel a mi esetünkre, találjuk, hogy éhrényi korban az üvegtest közepén a papillától a lencséig egy véredény húzódik, mely egy vékony hártvás csatorna által van körülvéve. Az arteria hyaloideából a jelen esetben maradványt nem látunk, de kétséget nem szenved, hogy az üvegtest közepén a papilla felé húzódó s ott tölcsérszérűén végződő képlet a canalis hyaloideus Cloqueti maradványa. De mi legyen a kúpszerű élénkfehér tömeg? Ilyen képlet a szem fejlődésének egy szakában sem fordul elő és nem képzelhető ilyen fejlődési hiba, melynél az üvegtestben attól oly különnemű képlet keletkezhetne, csupán a fejlődésnek a rendestől eltérő lefolyása által. Már Eversbusch azon nézetét fejezi ki, hogy a szem veleszületett hibáinak nagy része nem torzképződés, vagyis a fejlődési folyamat megzavarása által létre jött hibák, hanem éhrényi korban előállott gyuladások eredményei. Eversbusch ezen nézetét több eset támogatni látszik és én azt hiszem, hogy a mi esetünkben is az elősorolt összes tünetek csakis az éhrényi korban előre ment valamely gyuladásból magyarázhatók; hogy pedig az éhrényi korban tényleg gyuladás volt a szemben, azt bizonyítják a chorioidea számos apróbb atrophiás helyei, melyek a szemfenék felső-belső és alsó-külső részében láthatók. Esetünk talán leghelyesebben e következő módon volna magyarázandó. A szem ébrenyi gyuladása nem szorítkozott csak a chorioideára, hanem átterjedt a retinára, majd az üvegtestre is, mely utóbbi a fejlődés eme szakában még aránylag kis tért foglalt el. Az üvegtest gyuladása folytán úgy a canalis hyaloideus, valamint az arteria hyaloidea fala megvastagodott, majd izzadmány képződött az üvegtest egész terjedelmében és így a canalis hyaloideus szomszédságában és űrterében, körülvéve az arteria hyaloideát. A gyuladás szíintével az izzadmány egy része felszívódásnak, más része zsugorodásnak indult. A zsugorodó izzadmány pedig azon hely felé húzódik, a melyhez legerősebben van rögzítve. Esetünkben az üvegtest közepén húzódó részben a papillán részben a lencse tokján megerősített arteria hyaloidea leginkább alkalmas arra, hogy a körülötte levő izzadmánynak mintegy támaszul szolgáljon. Az izzadmány tehát a gyuladás által különben is vastagodott fala canalis hyaloideus körül összetömörült, az által egy vaskos köteget képezvén a papilla és lencse között. A szem további fejlődése alatt azonban a szemteke minden irányban növekedik, a szaporodó üvegtest a szemtekét mintegy szétfeszíteni igyekezik. A zsugorodott izzadmányköteg azonban nem tágul, és ennek következtében vagy a kötegnek szakadni kell, vagy azon részeknek kell közeledni, melyekhez a köteg két végpontja van rögzítve. A köteg szakadása előállhat vagy a lencse hátsó lapján vagy a papillán, vagy végre a köteg közepén. Legkönnyebben történik a szakadás, illetőleg leválás a lencse hátsó lapján, hol az összefüggés lazább; legnehezebben a köteg közepén. Ha szakadás nem áll elő, akkor lehetséges, hogy vagy a lencse húzódik az üvegtest közepe felé, vagy a papilla kiliúzatik a scleralis gyűrűből, illetőleg a papilla melletti retina leválhatik. Ezen eshetőségek közül legkönnyebben állhat elő a kötegnek leválása a lencse hátsó lapjáról; hogy azonban a többi esetek is előállhatnak, azt bizonyítják az arteria hyaloidea persistens néhány érdekes esetei. Az artéria hyaloideása vonatkozólag Everslmch tanulmányozta ezen viszonyokat és ő hasonló módon fejtegeti azokat, midőn azon esetét magyarázza, melyben a hátrafelé húzódó fonalszerű arteria hyaloidea maradvány nagy gulaalakú levált retinába megy át. Hozzá hasonló Dimmer' esete is, melyben a megfeszülő arteria hyaloidea köteg szintén ablatio retináét okozott. Érdekes Deckeresete is. Esetében egy férfiú jobb szemén a lencse az üvegtestben volt elhelyezve, élőiről a tölcsérszerűen az üvegtestbe húzódó iris közvetítésével a membrana pupillaris által, hátrafelé az arteria hyaloidea maradványa által rögzítve. De míg Becker ezen esetét úgy magyarázza, hogy a másodlagos szemhólyag elzáródása miatt az üvegtest nem tolja el a lencsét a nervus opticustól, addig Eversbusch a lencse ezen helyzetét az arteria hyaloidea által reá gyakorolt húzás eredményeként magyarázza. Ezen viszonyok magyarázatára különben igen érdekes Unterharnscheidt3 egy esete is. 14 éves fiú szemében arteria hyaloidea persistens volt jelen, mely a papilla és a lencse között volt kifeszitve. A szem fénytörése 4 dioptria myopia volt. Néhány év múlva a myopia már 6 dioptria volt és ugyanakkor az arteria hyaloidea már két fonal alakjában mutatkozik, mely fonalak részint a lencsén, részint a papillán voltak rögzítve, szabad végeik pedig a szem mozgásainál az üvegtestben libegtek. Itt tehát az artéria fonalszerű maradványa kétségtelenül a bulbus tágulása következtében szakadt meg. Esetünkben figyelmet érdemel továbbá a papilla sajátszerű alakja is. A papillán t. i. főleg két részletet lehet megkülönböztetni : a belső vagy 2/s-ad papillányi területet, mely halványsárgás lelapult, s a külső harmadot, mely élénken előre emelkedik. Utóbbi a papilla azon része, melyen az üvegtest közepén levő csatorna tölcsérszerű kiszélesedésével tapad. Ezen utóbbi pupillarészlet közepéből indulnak az edények, melyek a papilla kerületéhez érve gyengén lebuknak, a mint ezt különösen a felső három nagy véredényen lehet jól látni. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a szem rendes fejlődése mellett a canalis hyaloideus tölcsérszerű kiszélesedésével épen a papilla közepére tapad, továbbá, hogy a retinalis edények rendes viszonyok között épen a papilla közepén összefolynak, úgy azt hiszem, hogy a jelen viszonyoknak magyarázata nem erőszakolt, ha azt mondjuk, hogy az üvegtestben gyenge mozgásokat végző képlet folytonos vongálása által a nervus opticust kihúzta a papilla scleralis gyűrűjéből. Hogy pedig ezen vongálódás tényleg erősebb fokú lehetett, arra következtethetünk abból is, hogy az üvegtest hígnak mutatkozik. Az üvegtest ezen híg voltát synchisis corporis vitrei — Eversbusch az üvegtest rosszabbodott táplálkozásából magyarázza, mely az által jött létre, hogy az arteria hyaloidea fala a gyuladás által megvastagodott és így a nyirk-utakkal való anastomosis csökkent. Genyes metastatiíucs érhártycigyuladás egy esete. Közli: Kocsis Elemér dr. szemklinikái gyakornok. A chorioiditis metastatica kóroka igen sokféle lehet. Észleltek eseteket meningitis cerebrospinalis, febris recurrens, pyaemia, septicaemia után. Desmarres typhus, himlő, cholera után látott előállani metastaticus chorioiditist. A „Szemészet“ 1886. évi 1-ső számában van leírva egy eset, hol a szegycsont szélén levő genyedő seb indította meg a szemben lefolyt genyes folyamatot. Az az eset, melyről szólald kívánok, puerperalis eredetű, s talán ez mondható is a leggyakoribbnak, bár maga az egész szembaj szerencsére elég ritka. 1 Dimmer F. Zur Casuistik der congenitalen Anomalien des Auges. Archiv f. Augenheilkunde XIV. 2 Becker 0., Graefe-Saemiscli, Gesammte Augenheilkunde V. 3 Unterharnscheidt. Ein Fall von Zerreissung einer arteria hyaloidea persistens in Folge progressiver Myopie. Klinische Monatsblätter XX. 449 1.